A tanulmány („Addressing Consumer Priorities in Value-Based Care: Guiding Principles and Key Questions") célja, hogy rámutasson, hogyan építhetők be a betegek elvárásai, félelmei és az általuk kínált információk az ellátás folyamataiba, illetve hogyan hozható ezzel létre egy értékalapú egészségügyi modell.
Ezek az irányelvek persze nem egy pontról pontra alkalmazandó forgatókönyvet adnak a kórházvezetők kezébe, hanem inkább egy olyan útmutatót, amelyet átgondolva, finomítva, a helyi viszonyokhoz alakítva használhatunk a kívánt átalakításokhoz. Véleményem szerint a legfontosabb arra törekedni, hogy az egészségügyben egyébként is szükséges változtatások során a betegek szempontjai is sokkal jobban érvényre jussanak, mint arra a régi beidegződések lehetőséget adtak. Az egyesület tanulmánya szerint az ezt megalapozó első három vezérelv a következő:
1. A beteg mint partner
A legelső, és a következő elveket is megalapozó szempont, hogy a betegeket partnerként kell kezelni, méghozzá az ellátás minden szintjén. Lehetőséget kell biztosítani nekik a döntéshozatalban való aktív részvételre – a vizsgálatoktól a diagnózis felállításán át a terápia megtervezéséig és levezetéséig. Az értékalapú, betegfókuszú szolgáltatásnak is alapfeltétele az a bizalmon alapuló partnerség, amellyel az orvos-–beteg kapcsolat sikeres lehet, és valódi, testi-lelki gyógyuláshoz vezethet. Ugyanakkor fontos azt hangsúlyozni, hogy a szakembernek vezetnie kell a beteget, nem háríthatja rá azokat a komoly döntéseket, amelyek szakirányú tudás és kompetencia nélkül nem hozhatók meg.
Mindehhez olyan kérdéseket kell tisztáznunk, mint az alábbiak:
- Támogatja a jelenlegi rendszer, hogy a betegek részt vegyenek a saját kezelésükre vonatkozó döntéshozatalban? Biztosítunk számukra ehhez rálátást?
- Figyeljük és értékeljük valamilyen mutatók alapján a kórházi személyzet betegfókuszú, bátorító hozzáállását?
- Alkalmazunk olyan eszközöket és módszereket, amelyekkel a betegek is felelős szerepet vállalhatnak saját kezelésükben?
2. Kínáljunk betegközpontú gondoskodást
Ez a pont jelenti a közvetlen betegfókuszt, amely a betegek mellett kitér a hozzátartozókra is. A kezelés hatékonyságát ugyanis nagymértékben támogathatja, ha minden szükséges információval ellátjuk azokat a hozzátartozókat – legyen az szülő, gyermek, testvér vagy barát –, akik majd otthonukban fognak a betegről gondoskodni. Az orvos és nővér feladata tehát az is, hogy a kéréseik, körülményeik, s lehetőségeik figyelembevételével felkészítsék a hozzátartozókat arra, hogyan segíthetnek leginkább a betegen.
Itt a következő kérdéseket is érintenünk kell:
- Számíthatnak a betegek személyre szabott kezelésre és tanácsokra az intézményben?
- Támogatják a kórház munkafolyamatai a betegközpontúságot?
- Hozzá tudjuk segíteni a beteget ahhoz, hogy ha az egészségügyi problémája megköveteli, s az adott intézményben nem oldható meg a szükséges kezelés, hozzáférjen a lehető legszélesebb egészségügyi ellátáshoz?
3. Finanszírozási lehetőségek
Bár ezen a ponton tér el talán leginkább a magyar és az amerikai egészségügyi modell, mégis hasznos átgondolnunk ezeket a kérdéseket.
- Előnyös a mostani finanszírozási szisztéma a betegek számára?
- Van-e garancia a biztonságra és az ellátáshoz való teljes körű hozzáférésre a betegek számára?
- Egyaránt kielégítő-e ez a modell a különböző elvárásokkal és anyagi lehetőségekkel rendelkező betegek számára?
Úgy gondolom, a legfontosabb szempont a megfelelő tájékozottság, illetve a folyamatok transzparenciája. A beteg csak akkor támaszthat valós, reális elvárásokat, és akkor nem érhetik negatív meglepetések az ellátása során, ha pontosan tisztában van azzal, hogy egészségbiztosítása keretében milyen kezelésre jogosult. Csak így tudja majd kellő megalapozottsággal eldönteni, milyen egyéb, akár költségtérítéses orvosi szolgáltatásokat kíván igénybe venni. Itt is központi jelentősége van tehát az információknak, amelyeket elérhetővé kell tennünk betegeink számára.
4. Folyamatos minőségfejlesztés
A szolgáltatások folyamatos minőségfejlesztése állandó feladat a kórházakban is. Ide sorolhatjuk pl. a legfrissebb szakmai irányelvek használatát, az interakciók során alkalmazott megfelelő hangnemet, az eszközpark folyamatos modernizációját, az intézménnyel való gördülékeny kapcsolatfelvételt, a problémamentes adminisztrációt, a jó infrastrukturális körülményeket, és természetesen a nívós étkeztetést is.
Mindehhez a legfontosabb információkat maguktól a páciensektől és hozzátartozóiktól szerezhetjük be, tőlük tudhatjuk meg, miben és milyen irányban kellene előrébb lépnünk. Ezért fontosak számunkra a Magyarországon egyelőre nem eléggé elterjedt betegelégedettségi és visszajelzési rendszerek. Ezek kapcsán meghatározó szempont, hogy:
- bevonjuk-e ezekbe a folyamatokba a betegeket és hozzátartozóikat,
- gyűjtjük-e folyamatosan az ehhez szükséges információkat és visszajelzéseket,
- bevezetjük-e vajon időről időre az ezek alapján szükségesnek ítélt újításokat?
5. Információs technológia
Folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk, hogy a legújabb informatikai fejlesztések, applikációk közül melyekkel tehetjük könnyebbé a betegek számára az ügyintézést, az információszerzést, és azokat a tevékenységeket, amelyek az egészségük megőrzését, vagy a gyógyulás meggyorsítását támogatják. Ezeknek a rendszereknek és felületeknek a fejlesztésekor igen nagy segítség a felhasználói visszajelzések begyűjtése, amire szintén figyelmet kell fordítanunk.
Ezen a területen az úgynevezett e-health information, vagyis az egészségügyi adatok elektronikus hozzáférése, kezelése és megosztása jelenti a fő csapásirányt. Elektronikus úton ugyanis legtöbb esetben kényelmesebben, gyorsabban és megbízhatóbban szerezhetjük be a kívánt információkat, megkönnyítve ezzel mind a betegek, mind a kórházi személyzet életét.
Kiemelkedő szempont ugyanakkor az adatbiztonság, hiszen ne felejtsük el, hogy a betegek legintimebb információiról van szó. A személyiségi jogok megfelelő védelme mellett ezek az adatbázisok nagyban hozzájárulnak a hatékonyabb döntéshozatalhoz és tervezéshez, az erőforrások megfelelő felhasználásához, illetve az adott időszak és régió mindennapi problémáinak feltárásához.
6. Méltányosság
Az egészségügyben alapvető elv a méltányosság: a valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek támogatása. Itt az akadálymentesítéstől az anyagi támogatáson át egészen az olyan helyzetekig sorolhatjuk a példákat, amikor például egy külföldi állampolgár számára tolmács segítségét hívjuk, hogy megkönnyítsük a betegellátás folyamatát.
Mindezek a szempontok természetesen önmagukban nem elegendők a kórházvezetés számára. A betegfókuszú szolgáltatás gyakorlati megvalósításához az ellátók és ellátottak, illetve a hozzátartozók együttműködése is szükséges, hogy az értékalapú szolgáltatás modellje a mindennapokban is sikerrel működjön.