A XX. század második felétől megkezdődött az antibiotikumok aranykora – és egyben megkezdődött az ádáz küzdelem a gyógyszeripar és a természet között. Mára több mint 8000 antibiotikus tulajdonsággal rendelkező molekulát ismerünk, ezek mintegy egy százalékát alkalmazzuk valóban gyógyszerként. Ahogy azonban újabb és újabb antibiotikus hatású szerek kerülnek felfedezésre, újabb és újabb ezekre rezisztens baktériumok is megjelennek. A rezisztens baktériumok okozta fertőzések évente mintegy 700 ezer ember halálát okozzák világszerte, és ez a szám 2050-ig akár 10 millióra is emelkedhet, vezető halálokká válva.
Az antibiotikumok a baktériumok által okozott fertőzések hatékony gyógyszerei, így sok betegnek van arról tapasztalata, hogy saját maga vagy hozzátartozója nagyon elesett állapotból néhány nap alatt meggyógyult. Ezek az élmények mondatják a betegekkel az alábbi mondatokat. „Tessék már felírni valami antibiotikumot, úgy ráz a hideg!” „Fáj a torkom, de egy napig szedek antibiotikumot, és elmúlik.”
Az antibiotikumok felelős használatának fontosságát azonban a fenti riasztó számok miatt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Antibiotikumot csak akkor kell szedni, amikor tényleg szükséges. Vírusfertőzések esetén nem segítenek, és bizonyos egyszerű bakteriális fertőzések esetén sincs rájuk szükség.
A betegek edukálása, egészségtudatosságra (health literacy) nevelése mindig is fontos volt, de manapság egyre nagyobb hangsúlyt kap. Az interneten terjedő tévinformációk ellen az orvosok és egészségügyi szakdolgozók napi harcot folytatnak. Azonban a világháló hasznunkra is lehet, ha az érdeklődő, fogékony betegeket a megfelelő, de főleg megbízható forrás felé irányítjuk. Ehhez természetesen nekünk is tájékozódnunk kell. Az antibiotikumokkal kapcsolatban is ez a helyzet. Ajánlhatjuk a betegtájékoztatót, az OGYÉI honlapján elérhető alkalmazási előiratot, a gyártó honlapját, egészségügyi portálokat és érdekes cikkeket.
A beteg felvilágosításának alapja, hogy tudatosítani kell benne, mi a problémájának, tüneteinek az oka, és erre milyen kezelést, szükség esetén gyógyszeres kezelést kap. Nagyon fontos, hogy a gyógyszer szedésének módjáról is tájékoztassuk a betegeket. A betegtájékoztatóról tudjuk, hogy nem az átlagember napi olvasmánya. Tehát jobb, ha az alapvető információt az egészségügyi szakember (orvos, szakasszisztens, gyógyszerész) „sulykolja bele” a betegbe. Az antibiotikum-szedés egyik, talán legfontosabb pillére, hogy a kezelés teljes idejére előírt összes gyógyszert be kell venni. Nem hagyható abba, még ha 1-2 nap alatt jobban vagyunk is, mert az esetlegesen kialakuló rezisztencia következményeit egy későbbi fertőzés alkalmával szenvedjük el. Ez az információ általában hatással is van a betegre. Természetesen ki kell térnünk az egyenletes időeloszlásra (4, 6, 8, illetve 12 óránként kell-e szedni az adott gyógyszert), továbbá a más szerekkel való együttszedésre, a folyadékbevitelre és az alkoholfogyasztásra. Fontos megemlíteni, hogy a beteget figyelmeztetni kell: saját tapasztalat alapján a „maradék” antibiotikummal ne kezeljék családtagjaikat!
Nem az antibiotikumokat érinti közvetlenül, de érdemes kitérni arra is, hogy a gyógyulás sebességét nagyban befolyásolja a pihenés. A home office korában sokan a számítógép mellett betegeskednek. A terhelés és a munkával járó stressz azonban elnyújtja a felépülés időtartamát. Pár nap megcsúszás a munkában könnyen behozható, amikor már egészséges a páciens. A hetekig elhúzódó lábadozás, vagy nem gyógyultan visszatérés a munkába rossz a betegnek és a munkaadónak is. Aki bejár a munkahelyére, megfertőzheti a kollégáit, nem beszélve a felülfertőződés és visszaesés nagyobb kockázatáról.
A különböző beavatkozások utáni felépülés javasolt időtartamát az is befolyásolja, hogy a beteg szellemi vagy fizikai dolgozó-e. (Erről itt olvasható egy érdekes összefoglaló.)
Antibiotikus kezelésről nem lehet beszélni anélkül, hogy a pre-és probiotikumokról, valamint az egészséges bélflóráról is beszéljünk.
Elterjedt nézet, hogy a probiotikumok az antibiotikumos kezelés kiegészítői, melyek mindössze arra valók, hogy a bélflóra egyensúlyát helyreállítsák. Hatásosságukról szakmai vita folyik, annyi bizonyos, hogy a hatékonyság az alkalmazott baktériumok fajának függvényében változhat.
A prebiotikumokra (pl. laktóz és a poliszacharid származék inulin) a gyomor-bélrendszer felső szakaszában található emésztőenzimek nem hatnak, így változatlan formában jutnak el a vastagbélig. Itt a prebiotikumok serkentik a kedvező hatású baktériumok (tehát a probiotikumok) szaporodását.
A pre- és probiotikumokat együttesen szinbiotikumoknak is hívják.
A probiotikumok fő hatásmechanizmusai közé tartoznak a fokozott nyálkahártya-barrier funkció (a kórokozókkal való közvetlen antagonizmus, a baktériumok tapadási és inváziós képességének gátlása a bélhámban), az immunrendszer erősítése és a központi idegrendszer szabályozása. Elfogadott tény, hogy kölcsönös kommunikáció van a bélmikrobióta és a máj között – az úgynevezett „mikrobióta-bél-máj tengely” – valamint a bélmikrobióta és a központi idegrendszer között – a „mikrobióta-bél-agy tengely” révén.
Ezenkívül a közelmúltban a bakteriális és vírusos fertőzésekben a „bél-tüdő tengely” vizsgálata is fókuszba került. A bakteriális és vírusos fertőzések esetében a bél mikrobióta felerősíti az alveoláris makrofágok aktivitását, amik védő szerepet játszanak a gazdaszervezet tüdőgyulladás elleni védekezésében. A mikrobiom egyensúlyának felborulása fertőzések, allergia, autoimmun betegségek és egyéb súlyos betegségek kialakulásában játszik szerepet. A probiotikumok használata ígéretesnek tűnik a fenti klinikai állapotok megelőzésére és akár a tünetek csökkentésére mint kiegészítő terápia.
Jelenleg számos klinikai vizsgálat zajlik a probiotikumok alkalmazásának lehetőségeiről – a bélrendszeri megbetegedéseken túl – mint a megelőzés egyik eszköze a következő területeken: allergia, légúti problémák (COVID-19 is), asztma, cisztás fibrózis, idegrendszeri és pszichiátriai betegségek, májbetegségek (pl. hepatikus encefalopátia), genitális és húgyúti fertőzések, metabolikus szindróma, szív- és érrendszeri betegségek, elhízás, rosszindulatú betegségek.
Egyes kutatások szerint a probiotikus törzsek kihasználhatják a sérülékeny betegcsoportok gyenge immunitását, és opportunista kórokozókká válhatnak, életveszélyes tüdőgyulladást, szívbelhártya-gyulladást és vérmérgezést okozva. Ezenkívül a probiotikumok szabályozatlan és burjánzó használata potenciálisan magában hordozza a plazmidok – azaz a baktériumokban található bizonyos molekulák, melyek az örökítő információk átadását a kromoszómáktól függetlenül is lehetővé teszik – által közvetített antibiotikum-rezisztencia átvitelének kockázatát a bélfertőző kórokozókkal szemben. A probiotikumok csökkenthetik a bélrendszer mikrobiális sokféleségét, ami számos egészségügyi problémával hozható összefüggésbe.
Nem csak a probiotikum-szkeptikusok, hanem a támogatók által is elfogadott, hogy több, nagyobb esetszámú klinikai vizsgálatra van szükség a probiotikumok hatékonyságának bizonyításához.
Mindezek mellett szólnunk kell a mentális egészség és a bélflóra kapcsolatáról is. A szorongás, a depresszió vagy a stressz akár önmagukban okozhatnak gyomor- és bélpanaszokat. Amikor szorongunk, néha hasi fájdalmat, hányingert érzünk. Ilyenkor ez nemcsak egy egyszerű pszichés tünet, hanem a gyomorban, bélben valóban felborul a rend.
A pszichoszociális tényezők befolyásolják a bélrendszer fiziológiáját. Több neves pszichiátriai folyóiratban hivatkoznak arra, hogy a szorongó emberek javulást tapasztaltak a tünetekben, miután probiotikus élelmiszerek és étrend-kiegészítők fogyasztásával javult a bélflórájuk állapota.
A depresszió kezelésével kapcsolatban is komoly kutatások folynak a bél baktériumflórájának felborulása, a diszbiózis gyógyításának irányából. Vizsgálatok szerint a depresszióban szenvedő emberek bélflórája kevésbé változatos és gazdag.
A stressz bizonyítottan befolyásolja az agy-bél kommunikációt, és megváltoztatja a bélbaktériumokat, ami aztán hatással lehet a hangulatunkra. A stressz gyomorégést válthat ki, puffadást, hányingert és kellemetlen hasi érzeteket okozhat. A stresszt még az olyan krónikus betegségek, mint a gyulladásos bélbetegség vagy az irritábilis bélszindróma fontos kiváltó okaként tartják számon.
A legtöbb ember számára a legegyszerűbb és megbízhatóbb módszer a bélmikrobiom táplálására az egészséges étrend. Fogyasszunk sokféle zöldséget, dióféléket, magvakat, babot és teljes kiőrlésű gabonát. Ezek biztosítják a bélmikrobák számára a virágzáshoz szükséges rostban gazdag „üzemanyagot”. Egyre népszerűbbek a fermentált ételek, melyek szintén a probiotikumokhoz hasonló jótékony hatással bírnak, és növelik a bélflóra diverzitását.
Források:
1. USA Govt National Library of Medicine: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7544950/
2. Pasquereau-Kotula E, Martins M, Aymeric L, Dramsi S. Significance of Streptococcus gallolyticus subsp. gallolyticus association with colorectal cancer. Front Microbiol. (2018) 9:614. 10.3389/fmicb.2018.00614
3. Science Direct: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0753332218345657
4. The Washington Post: https://www.washingtonpost.com/wellness/2023/03/28/probiotics-supplements-gut-health-microbiome/
5. https://mind.hu/tudastar/a-mentalis-egeszsegunk-es-a-mikrobiom-kapcsolata