Egy szépirodalmi mű elolvasása nemcsak a katarzisról szól, hanem empátiagyakorlat is egyben, reflexió a világra. Béres Judit irodalomterapeuta szerint az olvasás lehetséges jótékony hatása „az érzelmi feszültségek oldása, a biztonságérzet megtalálása, a kikapcsolódás, a képzelet, a fantáziamunka mozgósítása, a világ megismerése, az értelemkeresési törekvések, az önismeret fejlesztése, a mások megtérésére és a hozzájuk kapcsolódásra való képesség fejlesztése…” Az olvasás egyszerre alkalom az „énidő” megteremtésére és eszköz a magány ellen. Különösen akkor, ha az olvasó egy könyvklub tagja is. Nem terápiás csoportokról van szó, hanem olyan közösségekről, baráti társaságokról vagy egy-egy irodalmár által szervezett csoportokról, amelynek tagjai rendszeresen összegyűlnek, hogy megbeszéljenek egy könyvet. A helyszín lehet egy nappali vagy egy kávézó, esetleg színházi előcsarnok, sőt még kórház is.
Az elmúlt években egyre népszerűbb könyvklub-trendhez kapcsolódik a Fogjunk Össze Alapítvány „Könyvekkel könnyebb” kezdeményezése. A cikkben a könyvklub vezetője, Orzóy Ágnes, és két ismert, irodalmat és olvasást népszerűsítő könyvklub vezetője: Szeder Kata és Ott Anna számol be tapasztalatairól. Előtte azonban tegyünk egy történelmi kitérőt.
Az irodalmi szalonok és a nők
Az irodalmi szalonok divatja Franciaországból származott és terjedt el a XVII. és XVIII. században. A reformkorban a társasági élet irodalmi helyszínein nemcsak a literatúra és a nyelvújítás kérdéseiről folyt az eszmecsere, hanem a politikai függetlenedési törekvésekről is. Talán nem meglepő, hogy az izgalmas szalonéletnek az 1848/49-es forradalom után vége szakadt. Változást a dualizmus hozott – és a nők, akik a virágzó kávéházi életben nem vehettek részt, ezért aztán megszervezték saját irodalmi és kulturális szalonjaikat. Ilyen volt Wohl Janka és Stefánia szalonja a XIX. század végén. A művelt, több nyelven író és beszélő Wohl-lányok íróként, költőként, szerkesztőként és műfordítóként tevékenykedtek, a Nádor utcai lakásukban tartott szalonban a kor jelentős művészei, írói és a művelt arisztokrácia tagjai is megfordultak. Bulyovszky Lilla, a XIX. század neves színésznője sikeresen lépett fel francia, német és norvég színpadokon, 42 évesen azonban búcsút intett a színháznak, és a magyar fővárosban indította el szalonját, ahova külföldiek és helyiek is jártak. Feszty Árpádék Bajza utcai színes és virágzó szalonjának középpontja Jókai Mór, az írófejedelem, a szalon lelke viszont Jókai fogadott lánya, Róza volt. A Feszty-szalon pezsgő életének a pletykák szerint Jókai Mór és a nála jóval fiatalabb Grósz Bella házassága vetett véget. A Múzeum körúton gróf Teleki Sándorné szalonja várta a vendégeket.
Kik olvasnak ma?
A felnőtt magyar lakosság 13%-a olvas rendszeresen, vagyis legalább hetente, míg 2005-ben 25%-uk állította ugyanezt – szerepel az összehasonlító és elszomorító adat a TÁRKI 2020 nyarán végzett kutatásának összegzésében. „Az országos átlagnál nagyobb arányban olvasnak rendszeresen a nők, a fiatal felnőttek (18-39 évesek) és a 60 évnél idősebbek, valamint a legalább középfokú végzettséggel rendelkezők, a budapestiek és az aktívkorú inaktívak, azaz a munkanélküliek, a tanulók, valamint a szülési vagy gyermekgondozási szabadságon lévők.” A kutatásból kiderül, hogy a rendszeres könyvolvasók 72%-a olvas szépirodalmat, és az aktív könyvolvasók közül a nők átlagosan 38 könyvet olvasnak el egy évben, míg a férfiak 33-at.
Vissza a jelenbe: három könyvklub
Aki rendszeresen jár könyvklubba, rendszeresen olvas. Erre nem kutatás mutat rá, hanem ez a három könyvklub vezetőinek tapasztalata, és a visszajelzések alapján ez a tagok egyik legfontosabb motivációja is.
„…először 100% / 0% volt, azt hiszem, könnyű kitalálni, hogy melyik nem javára” – Orzóy Ágnes így összegezte a nemek arányát a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány és a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház könyvklubjában. A 2023 őszén indult és azóta már egy férfival is kiegészült könyvklubban főleg az ötvenesek vannak túlsúlyban, de „az életkor viszonylag vegyes, negyvenesektől hetvenesekig”. Az alapítvány nagyon fontosnak tartja a művészet szerepét a mentális egészség megőrzésében, ez hívta életre a könyvklubot, ahova olyan egészségügyi dolgozókat vártak, akik szeretnek olvasni, és szívesen beszélgetnek könyvekről.
Az életkori változatosság jellemzi azt az olvasókört, amelynek egyik vezetője Szeder Kata. Társával éppen most indítottak egy sorozatot „Budapesti nők” címmel, amelynek célja, hogy egy-egy könyv kapcsán beszélgessenek a „nők társadalmi helyzetéről, lehetőségeiről, szerepeiről az adott korban”. Talán a téma miatt is a könyvklub tagjai „főként nők, de 2-3 férfi mindig van”.
A személyes élethelyzet hívta életre azt az online könyvklubot, amelyet Ott Anna, a Hadik Kávéház művészeti vezetője 2022 nyarán indított. Miután elaltatta féléves kisfiát, a konyhából jelentkezett be, hogy az olvasmányokról beszélgessenek. Tapasztalatai szerint a női témák, a család, a mentális betegségek, a szülővé válás mindig extra figyelmet kap. Az általa vezetett, a virtuálisból a valóságos térbe lépett könyvklubba sok „fiatal anyuka jár, akiknek ez a havi egy esti kimenője”.
Abban egyezik mindhárom könyvklub tapasztalata, hogy a tagok elsősorban azért jönnek, „hogy megosszák a gondolataikat másokkal, és meghallgassák másokét”. A tagok visszajelzése alapján a könyvklub olyan művekre is ráirányítja a figyelmüket, amit egyébként nem vennének észre a könyvesboltban, segít a művek értelmezésében és annak felismerésében, hogy minden olvasó másként olvas. Szeder Kata szerint mindig izgalmas, „hogy valaki gondolatára hogyan csatlakozik rá egy másik”, és milyen új értelmezési lehetőségeket nyit meg.
Az „ahány olvasó, annyi olvasat” érzés kulcsa a személyesség. A könyvklub – ahogy Ott Anna fogalmazott – „egy bizalmi kör, ahova mindenki a saját élményével, nehézségeivel, fájdalmaival jön”. Ezeket a tapasztalatokat hívja elő a közösen olvasott könyv, az pedig a tagok alkatától függ, mennyit osztanak meg egymással ezekből a személyes tapasztalatokból. Orzóy Ágnes olyan olvasmányokat választott, „amelyek az élet fordulópontjairól szólnak, a szerelemtől és a fiatalok útkeresésétől a családi életen át a betegségig és a halálig”, vagyis olyan témákat, amelyekhez könnyen tudnak kapcsolódni a tagok. Szeder Katáék könyvklubjának beszélgetésein az a nyitó kérdés, hogy kinek mit adott a könyv, mi ragadta meg leginkább, ezért a válaszok is személyesek, de „inkább csak a megélés szintjén”. Sírás, nevetés, érzékeny csendek és sok-sok érzelem jellemzi mindhárom könyvklubot, bár egyik sem terápiás céllal jött létre. „Az olvasásnak van egy alapvető mentálhigiénés funkciója anélkül is, hogy bármiféle célzott program vagy terápia épülne rá” – írja Béres Judit irodalomterapeuta –, „önismereti munkánk fontos része lehet, hozzájárulhat a személyiségfejlődésünkhöz, érzelmi egyensúlyunk megtartásához és megőrzéséhez.”
Függelék: járvány és olvasás
A pandémiának a könyvklubok „evolúciójában” van kisebb vagy nagyobb szerepe. A Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítványt a járvány hívta életre, és irányította a figyelmet a mentális egészség fontosságára. A Margó olvasókör a járvány előtt online működött, utána éledt újjá és lépett ki a virtuális térből: a Szeder Kata részvételével zajló könyvklub tagjai ma már nem chat-csoportban, hanem személyesen, kávézóban találkoznak.
A TÁRKI 2020-as kutatása azt mutatja, hogy a koronavírus-járvány nemcsak a mindennapjainkat változtatta meg, hanem alakított az olvasási szokásainkon is. „A könyvolvasás terén azt tapasztaljuk, hogy az online válaszadók közel harmada (31%) több időt szán papíralapú könyv olvasására, mint a járványt megelőző időszakban. A digitális könyvek olvasására az online válaszadók 18%-a, hangoskönyvek hallgatására pedig 6%-a fordít több időt.”
Könnyen juthatnánk arra a következtetésre, hogy olyan válsághelyzetben, mint amilyen a koronavírus-járvány volt, a túlélés feltételeit biztosító szükségletekre fordítunk figyelmet, pénzt és energiát, nem az olvasásra. Béres Judit irodalomterapeuta szerint a pandémia éppen azt mutatta meg, hogy az „irodalomterápia, az olvasás és írás mentálhigiénés egészségmegőrző technikaként való alkalmazása mindazt nyújtani tudta a nehéz időkben, amiről a katasztrófapszichológusok javaslatai is szóltak: egy újfajta, pozitív jövőkép fölépítése érdekében mozgósítani az optimális működést támogató erőket, hogy egyrészt nyitottak maradjunk az újabb tapasztalatokra és változásokra, másrészről pedig ne csak 'túléljünk', hanem az újrakezdés egy magasabb szintre lépést jelentsen.”