Ugyanis a babák (ebben a témakörben és cikkben az egészséges, normál fejlődésű babákról beszélünk) pontosan tudják, hogy mire van szüksége a szervezetüknek, és ha megadjuk nekik a lehetőséget az önálló felfedezésre, akkor ez az érzet csak elmélyül, és a gyermekünk tudatos, egészséges hozzáállást alakít ki az étkezéshez.
Okos Tímea Kitti Sablonmentes hozzátáplálás – Blw kisokos kezdőknek és haladóknak (2019) című könyve egy rendkívül átfogó, számos nemzetközi ajánlást és gyakorlatot áttekintő, sőt a táplálkozást az ősidőkig visszavezető írás. Ebben a cikkben ezt a könyvet szeretném bemutatni, kiemelve belőle azokat a részeket, amelyekkel egy általános képet kaphatnak az olvasók erről a táplálási formáról.
Okos a saját családjának története mellett végigvezet minket a hozzátáplálás történelmén is, részletes képet festve arról, hogy honnan indultunk, és hogy hova is jutunk lényegében vissza a falatkás táplálással. Ahogyan a könyvben olvashatjuk, az, hogy a hozzátáplálást mikor, milyen módon kezdik el, koronként változott, illetve országonként is más-más ajánlásokat vesznek figyelembe. Az író az ókortól indulva szedi össze ezeket a szokásokat, amikor is sokkal tovább (12-18 hónapig) szoptattak, ezután arról az időszakról ír, amikor a dajkák szoptattak az anyák helyett. Az évszázadok alatt egyre korábbra tolódott a hozzátáplálás, megjelentek a mesterséges bébiételek, leértékelődött a közmegítélésben az anyatej, valamint a nők munkába állásával megváltoztak a gyermeknevelési elvárások is, ami szintén hatással lett az anyatejes táplálás lehetőségeire. A ’90-es években aztán újra rájöttek, hogy milyen fontos az anyatej, és ismét kezdett kitolódni a hozzátáplálás javasolt kezdése (4 hónapos kor körülre), majd mostanra visszakerültünk a 6 hónapos startmezőre. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ajánlások meghatározásában az egészségügy mellett a kulturális és gazdasági tényezőknek is meglehetősen nagy szerepe van. Azonban ha ezektől eltekintünk, és csak a baba szempontjait és érettségét vesszük figyelembe, akkor két fontos érettségi jel rajzolódik ki: a fizikai és lelki érettség.
Az érettség jelei
A BLW, és úgy általában az igény szerinti etetés alapfeltevése az, hogy ha megvárjuk azt az életszakaszt, amikor a gyermek fizikailag és lelkileg is készen áll az anyatejtől/tápszertől eltérő ételek megismerésére, mi pedig biztosítjuk neki az önálló felfedezést – megfelelő támogatást nyújtva hozzá –, akkor a baba érdeklődéssel és örömmel fog viszonyulni az ételekkel való ismerkedéshez.
Mit jelent az, hogy fizikailag és lelkileg is készen áll? A lelki része, azt gondolom, elég magától értetődő: a baba érdeklődik az ételek iránt, ha az ölünkben ül az asztalnál, elcseni az ételt a tányérunkról, akár a kezünkből is kiveszi a falatot, szájához emeli és megkóstolja. A fizikai része pedig azt jelenti, hogy vagy önállóan tud már ülni, vagy az ölünkben megtámasztva is egyenesen tartja a hátát, nyakát, fejét, nem dől jobbra-balra, nem görnyed előre. Ha ezek a szempontok teljesülnek, akkor lehet kínálni a babát ugyanazokkal az ételekkel, amiket mi is fogyasztunk.
A könyvben Okos részletesen végigveszi azokat a jeleket, amelyek megjelenése szükséges ahhoz, hogy biztonsággal el lehessen kezdeni ezt a táplálási formát, emellett bemutatja a WHO, az UNICEF, az ESPGHAN irányelveit, összehasonlítja a különböző országok ajánlásait is, és számos kutatási eredményt is ismertet.
BLW a gyakorlatban
A könyvben részletes útmutatót kapunk ahhoz is, hogy milyen tudásra, eszközökre van szükség a BLW megkezdéséhez.
Jó hírem van: a tudáson kívül minimális előkészületre kell számítani. A baba abból az ételből kap, amit mi is fogyasztunk, természetesen szem előtt tartva a biztonságos tálalást. Így tehát, ha a család már kialakított egy egészséges életmódot, akkor nem kell külön főzni, darálni, pürésíteni, reszelni, nyomkodni, csupán betartani néhány szabályt.
A baba 2 éves koráig az ételek nem tartalmazhatnak hozzáadott cukrot, a sót is minimalizálni kell. Okos bemutatja, hogy a különböző életkorokban (6-9, 9-12 hónap között, 12 hónap után), a baba fejlődésével haladva hogyan lehet felvágni az ételeket, tálalni őket úgy, hogy meg is tudja fogni, de biztonságos formában kapja azokat. Szó esik a szoptatás és a szilárd ételek arányáról, a folyadékfogyasztásról, az ételek kínálásának időzítéséről a nap folyamán. A könyvben részletesen ír erről, de én is szeretném kiemelni, hogy a hivatalos ajánlások szerint a baba 1 éves koráig az anyatej/tápszer a fő táplálék, és ezt szem előtt tartva nem „étkezések kiváltásáról” beszélünk, hanem szoptatás/tápszer mellett szilárd ételek kínálásáról, amikből a baba annyit kóstol, amennyit éppen kíván. Okos felhívja a figyelmet azokra az ételekre, hozzávalókra is, amiket szigorúan kerülni kell 1 éves korig (cukor, méz, nyers hús/tojás/hal, nem pasztörizált tejtermékek, füstölt áruk, fulladásveszélyt jelentő ételek), és az allergénekkel kapcsolatos tévhitekről is beszél.
“Láthatjuk tehát, hogy – szemben a hagyományos hozzátáplálással – a BLW-ben nem táblázatok szerint érdemes eldönteni, hogy mit ehet a baba vagy mit nem, hanem egyrészt úgy, hogy az adott élelmiszer egészséges, természetes vagy pedig többszörösen feldolgozott élelmiszer, amelyben olyan anyagok vannak pluszban (cukor, édesítő, adalékanyag, tartósítószer, túl sok só), amelyekre egy kisbabának semmi szüksége nincsen. Persze ez nem jelenti azt, hogy a ’házi’ minden esetben jobb lesz a babának, mert (főleg) ilyen idős korban a nagymama krémese vagy a házi (kézműuves/bio/manufaktúrás) kolbász sem lesz ideális számára – hangsúlyozza Dobos-Kufcsák Judit dietetikus. Másrészt pedig ne feledjük, hogy nem csak az élelmiszereken kell, hogy legyen a hangsúly, hanem magán az étrenden, és a család étkezésén.”
A könyv azon fejezetében, amelyikben a megfelelő felvágásról, tálalásról ír, a szerző részletesen kifejti a fulladás és az öklendezés közötti különbségeket, a két jelenség jellemzőit, hogyan ismerhetjük fel őket, és mit tegyünk, ha bármelyiket tapasztaljuk. Részletes leírással, képekkel mutatja be, hogyan lehet tálalni a különböző gyümölcsöket, zöldségeket, hüvelyeseket, gabonaféléket, húsokat, tejtermékeket.
A könyv elméleti részét magyar családok élménybeszámolóival, valamint a gyakori kérdések és problémák (takarítás, nem támogató környezet, dobálás, a baba egyéb preferenciái vagy éppen ellenállása) bemutatásával és lehetséges megoldásaival zárja. A könyv második fele pedig az egész családnak szóló egészséges életmód és táplálkozás kialakításáról szól, képekkel, receptekkel, gyakorlati tanácsokkal gazdagítva.
A lényeg: miért jó a BLW a babának és az egész családnak?
A BLW-nek sok előnye van: egyrészt amennyiben a család figyel az egészséges és változatos étkezésre, a baba a kezdetektől változatos ízeket és textúrákat ismer meg, s így kevésbé lesz válogatós később. A falatkás evés fejleszti a rágási képességeket, a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt, a kézzel való evés és az evőeszközök korai megismerése pedig elősegíti azt, hogy a baba minél hamarabb képes legyen az önálló evésre.
A sok praktikus előny mellett azonban a legfontosabb tulajdonsága a BLW-nek szerintem a bizalom. Azt közvetítem a babámnak, hogy megbízom benne, bízom abban, hogy felismeri azt, hogy mire van szüksége a szervezetének, hogy képes hamar elsajátítani az önállóságot. Azt mutatom neki, hogy támogatom őt a tanulásban, hogy türelmes vagyok vele: felfedezhet, maszatolhat, kísérletezhet, kiköpheti, ami nem tetszik neki, kérhet még abból, ami igen. Segítek neki megtanulni használni az evőeszközt, a nyitott poharat, hogy önállóan tudja használni azokat. Nem akarom őt átverni azzal, hogy olyat keverek az ételébe, amit adott esetben nem kér, nem csinálok hatalmi harcot az evésből. Megteremtem neki azokat a feltételeket, amelyek mentén biztonságban, szabadon, élvezettel fedezhet fel új ízeket, textúrákat és eszközöket. És ha ez mind sikerül, akkor ennek a közös útnak a végén vidám családi étkezések várnak, amelyekben mindenkinek jó részt venni.
Forrás
Okos Tímea Kitti: Sablonmentes hozzátáplálás – Blw kisokos kezdőknek és haladóknak (2019, e-könyv)
https://sablonmentes.hu/