Így kezdődik Maylis de Kérangal francia írónő Hozzuk rendbe az élőket című regénye, amely egyetlen nap, percre pontosan huszonnégy óra története. Ebben a huszonnégy órában egy fiú meghal és szervdonorrá válik, egy szülőpár rettenetes szenvedésen megy keresztül és drámai döntést hoz, egy ötvenes nő három év várakozás után új szívhez jut. A többi szereplő pedig – orvosok, ápolók és más kórházi dolgozók – végzi a munkáját.
A regény főszereplője azonban nem más, mint Simon szíve: egy szerv, amely a történet végén egy másik testbe kerül; és egy szimbólum, amely a családja és a szerelme számára Simon egyediségének és energiájának a központja. A tucatnyi ember, akiknek az élete kibontakozik előttünk, mind valamilyen módon kapcsolatba kerül ezzel a szívvel. A történetet minden fejezetben másvalakinek a szemszögéből látjuk – Simon, az őt szerető emberek, az ápolók, az orvosok, végül a szívbeteg nő, Claire szemszögéből, akinek a testébe beültetik Simon szívét.
A lírai, sodró, szenvedélyes stílusban megírt történet tudósít mindarról, aminek a szív a jelképe – a szeretetről, a szerelemről, az indulatokról, az életről –, és egyben megismerteti olvasóit a szívátültetés egész folyamatával. Az utóbbinak köszönhetően a regény 2017-ben megkapta a nagy presztízsű Wellcome-díjat, amellyel az adott évben angolul megjelent legjobb orvostudományi vonatkozású könyvet díjazzák.
Megtudjuk például, hogy „a szív trónfosztása és az agy felszentelése” 1959-ben következett be, amikor két francia orvos, Maurice Goulon és Pierre Mollaret irreverzibilis kómáról tartott előadásából kiderült, hogy többé nem a szívmegállás, hanem az agytevékenység leállása jelenti a halált, minek következtében lehetségessé vált a szervek – köztük a szív – átültetése egy másik testbe. Betekintést nyerünk abba a rendkívül nehéz és kényes beszélgetésbe, amikor a koordinátor megkéri a szülőket, hogy egyezzenek bele a szervkivételbe – vigyázva Simon méltóságára (hiszen „Simon teste nem valami szervraktár”) és annak a két embernek a lelki épségére, akik épp most kapták meg életük talán legszörnyűbb hírét, ugyanakkor arra is gondolva, hogy az agyhalál állapotában lévő, gépek által életben tartott emberi test gyorsan pusztul, tehát nincs vesztegetni való idő. Megismerjük a szervkoordinációs központ működését, a recipiens kiválasztási folyamatát, a szervkivétel folyamatát, a test helyreállításának és a szívátültetésnek a menetét.
A szakszerű, higgadt cselekvést igénylő orvostudományi, illetve a zűrzavaros, átláthatatlan érzelmi folyamatok leírása a szerző stílusa révén harmonikus egészet alkot, amelybe a szívről szóló kultúrtörténeti eszmefuttatások és az archaikus, mágikus érzések is beleférnek („De a szemét, a szemét nem veszik ki, ugye?”, sikolt fel az anya, majd azt kéri a koordinátortól, hogy amikor kiveszik Simon szívét, suttogja a fülébe a szerettei nevét). És belefér a tragikus és felemelő történetet tarkító hétköznapi bosszúságok leírása is – például a szervkivételt végző olasz orvos mérgelődése, aki a sürgős eset miatt nem tudja nézni a focimeccset. Hiszen ahogy a szív egyszerre szerv és az egyik legerősebb szimbólum, úgy a szívsebész egyszerre „vízvezeték-szerelő és félisten.”
Kérangal hosszú mondatai néha kissé szédítőek, mint ahogy maga a történet is, amely egyszer csak megszakítja az élet normális kerékvágását, és huszonnégy óra alatt mindent felülír – a szülők nemcsak azt élik át pár órán belül, hogy meghalt a fiuk, de azt is, hogy kiürítették a testét –, és mint ahogy a laikus számára szédítő maga a szívátültetés valósága is. De valahányszor már túl sok lenne az emelkedett, szenvedélyes stílusból, a tragédiából, a fájdalomból, mindig új elbeszélő, új szemszög következik, amely visszatéríti az olvasót a mindennapok világába.
A regény címe idézet egy orvos-író, Csehov Platonov című darabjából, amely a szervtranszplantációs koordinátor irodájának falán függ. „Most mit csináljunk, Nyikoláj?”, kérdi a darab egyik szereplője. Mire a másik így válaszol: „Temessük el a halottakat, és hozzuk rendbe az élőket.” Kérangal regényének szereplői ennek az egyszerű, világos, mégis alig felfogható és elviselhető feladatnak igyekeznek eleget tenni.
Maylis de Kérangal: Hozzuk rendbe az élőket
Magvető, 2019
Fordította: Kiss Kornélia
A regény megrendelhető itt.