A szerkesztő mediátor vagy tolmács, aki különböző szempontok szerint közvetít – mesélte Turi Tímea költő, a Magvető Kiadó főszerkesztője a „Könyvekkel a mentális egészségért” márciusi beszélgetésén. Szeder Kata először a szerkesztői munka kulisszatitkairól faggatta, később pedig mérföldkőnek számító, meghatározó olvasmányélményeiről kérdezte.
„Nem voltam távol a könyvektől” – válaszolta Turi Tímea, ugyanis a gazdag családi könyvtár polcairól ismerősek voltak a könyvcímek, gyerekként mégsem olvasott sokat. Az első meghatározó olvasmányélménye is különleges, mivel Bulgakov Mester és Margarita című regényét kifejezetten korán, általános iskolásként olvasta. A cselekményben nem a korabeli valóság nyomasztó lenyomatát látta, hanem mesét. Középiskolás éveihez kötődnek az igazán meghatározó olvasmányélmények, például Szép Ernő felfedezése, és ekkor olvasta Esterházy Péter Fancsikó és Pinta című novelláskötetét, amitől „180 fokos fordulatot vett a gondolkodása”.
Az írás viszont egészen kicsi kora óta meghatározó: gyerekként két verseskötete is megjelent, majd – szerinte csapnivaló – novellákat írt, a versekhez csak később tért vissza. Költészetével kapcsolatban gyakran használja a kritika „női” jelzőt. Turi Tímea elmesélte, hogy pályakezdő költőként azt tapasztalta, hogy a folyóiratok szerkesztői a nekik beküldött versei közül azokat választották ki, amelyek női élményről, tapasztalatról szóltak. Ezen „bepöccent”, és ebből a „bepöccenésből” született szöveg. Úgy érezte, ha ezeket a szerepeket várják el tőle, akkor ő belső ironikus távolságtartással beleáll ezekbe a szerepekbe. Idővel aztán megértette, hogy őt sokkal jobban érdeklik a személyes történetek, a személyesség, és neki erről vannak személyes tapasztalatai.
Legutóbbi, 2023-ban megjelent Egyszerre egy beszéljen című kötetének fontos pillérei a „Bevezetés az imádkozásba” című versek. Turi Tímea számára mindig fontos, hogy egy verseskötetben legyen összekötő kapocs, ettől lesz több a könyv versek gyűjteményénél. A kiadótól azt kérte, hogy a könyv alakjában és a borító motívumaiban is emlékeztessen az imakönyvre. Az imakönyv ugyanis használati tárgy, amely magán viseli a használat minden nyomát. Magát vallásos embernek vallja, és úgy gondolja, hogy míg a hit magánügy, a vallás közösségi ügy, azt nem lehet egyedül csinálni.
Turi Tímea és Szeder Kata beszélgetése itt hallgatható meg: