Nevetni és kicsit pityeregni is lehetett Christine Jeff Tiszta napfény című filmjén az áprilisi Uzsokimoziban. A vetítés után mégis a megszokottnál kevesebb szó esett magáról a filmről, sokkal több a vendégről, Imre Erikáról, a Káoszirtók vezetőjéről, akivel a sorozat szerkesztője, Dr. Ureczky Eszter, a kultúrorvostan szakértője, a Debreceni Egyetem adjunktusa beszélgetett. A filmklub nézői ugyanis döbbenettel és ámulattal hallgatták, ahogy Imre Erika mesél munkájáról, az extrém takarításról.
Kezdetben, ahogy a film főhőse, Rose, Imre Erika is takarításokat vállalt, később alapította meg az extrém takarítással foglalkozó cégét. Ő azonban munkája során nem a bűnnel és annak nyomával találkozik, hanem az elmagányosodás, az egyedül élő idősek mentális problémáinak következményeivel, a függőségek romboló hatásával, öngyilkosságok és halálesetek helyszíneivel. Az általuk végzett munka – például a kegyeleti takarítás vagy a kényszertakarítás – próbára teszi az érzékszerveket, és nagy állóképességet igényel, Imre Erika szerint azonban a közöny megtapasztalása a legmegterhelőbb. Tapasztalatai szerint a legtöbbször egy idegen (pl. vízóraleolvasó, pizzafutár) értesíti a társasház közös képviselőjét vagy rendőrséget, míg a szomszédok hetekig tűrik a lépcsőházban terjengő szagokat.
A tulajdonos függősége, pszichiátriai betegsége miatti káoszban mindig felfedezhetők az egykor rendezett élet nyomai: műalkotások, könyvek, emléktárgyak. Imre Erikát az foglalkoztatja, mi lehet a változás háttérében, miért váltak elviselhetetlenné az életkörülmények. Szó esett a Diogenész-szindrómáról, és a filmklub nézőit a munka lelki és szociális oldala mellett a gyakorlati kérdések is érdekelték.
Imre Erika minden nehézség dacára szereti a munkáját, és az is kiderült, amikor társaságban a munkájáról beszél, őt is legalább annyira őrültnek tartják, mint a Tiszta napfény főhősét, Rose-t.