„Úgy érzem, nem tudom megőrizni a testi és lelki egészségemet, ha nem töltök legalább napi négy órát (sőt általában ennél többet is) barangolva erdőn-mezőn-szántóföldön keresztül…” – írja Henry David Thoreau, 19. századi amerikai író, filozófus a gyaloglásról szóló esszéjében. Az első amerikai környezetvédőnek is tartott Thoreau-val ellentétben ebben a blogbejegyezésben nem a séta során feltáruló társadalom- és természetfilozófiai távlatban gyönyörködünk, hanem elidőzünk az erdő fái között.
Sinrin-joku
1982-ben, száz évvel Thoreau sétái után a japán Erdészeti Ügynökség igazgatója kitalálta az „erdőfürdőzés” kifejezést, amely többórás, ráérős erdei sétát jelent. A marketingötletet, amelynek elsődleges célja az volt, hogy minél több embert csábítson az erdőkbe, tudományos kutatás is kísérte, amely a természet és az erdő élettani és pszichológiai egészségre gyakorolt hatását vizsgálta. A több évtizedes kutatás eredményeiből és a sinrin-joku gyakorlatából született az erdőterápia, és azóta az Egyesült Államokban, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és Koreában is alakultak erdőterápiás szervezetek.
A városból a természetbe
Thoreau idejében, a 19. században a Föld népességének 3%-a élt városokban, az ENSZ ezt a számot 2050-re 66%-ra becsüli. A sinrin-joku kutatást vezető Mijazaki Josifumi, a Csiba Egyetem professzorának elmélete szerint „olyan testtel élünk a modern társadalomban, amely a természeti környezethez alkalmazkodott. Ennek következményeként folyamatosan stresszes állapotban vagyunk”. Ehhez jön még a technostressz, vagyis a technológiahasználattal összefüggő mentális stressz, a nagyvárosi zaj. Testünk funkciói tehát még mindig a természethez igazodnak, miközben egy ingerekkel teli és stresszben gazdag környezetben élünk, így az idegrendszerünk folyamatos készenléti állapotban van.
Használd az érzékszerveidet!
Az erdőterápia célja a test nyugalmi, relaxált állapotának megteremtése a fizikai aktivitással és minden érzékszerv bevonásával. Az erdőfürdő ugyanis nemcsak a tempós erdei gyaloglást jelenti, hanem minden érzékszerv aktivitását az erdei jelenlét során. „Kapcsold ki a telefonodat, és hagyd, hogy a természet az öt érzékszerveden keresztül megnyugtassa a testedet és a tudatodat!” – tanácsolja Mijazaki Josifumi a sinrin-jokuról írt könyvében. Így alkalom nyílik az erdő színeinek, a fák mozgásainak megfigyelésére, arra, hogy séta közben a föld és az avar illatát magunkba szívjuk, meghalljuk a természet hangjait. A séta mellett az erdőterápia fontos eleme az ülve végzett erdőmegfigyelés, de szerepet kaphat a meditáció és a jóga, a közvetlen kapcsolat a fákkal, csillagnézés, az aromafoglalkozások is.
A gyaloglás az alulértékelt csodaszer
Ne lepődjön meg senki, ha az orvosa legközelebb receptre írja fel a gyaloglást. Ezt már egy nyugati kutató, Thomas Frieden, az amerikai Centers for Disease Control and Prevention egykori igazgatója mondja. Azt a kijelentését pedig, hogy a séta, ez a hétköznapi tevékenység valódi csodaszer, több tudományos kutatás is igazolja.
Harvardi kutatók az elhízásban szerepet játszó gének vizsgálata során fedezték fel, hogy azok között, akik naponta kb. egy órát sétálnak, a gének hatása felére csökkent. Az Exeteri Egyetem tanulmánya azt állapította meg, hogy egy 15 perces séta csökkentette az édesség iránti sóvárgást. Az American Cancer Society szerint a gyaloglás csökkenti a mellrák kockázatát: azoknál a nőknél ugyanis, akik heti hét vagy több órát sétálnak, 14%-kal alacsonyabb volt a mellrák kockázata. Számos tanulmány kimutatta, hogy a gyaloglás csökkenti az ízületi gyulladással összefüggő fájdalmakat. A séta erősíti az immunrendszert: azok, akik legalább 20 percet sétálnak hetente ötször, kevesebbszer voltak betegek, és ha mégis megbetegedtek, a tüneteik enyhébbek, felépülésük pedig gyorsabb volt. A gyaloglás csökkenti a stresszt, enyhíti a szorongást, Marily Oppezzo és Daniel Schwartz, a Stanford Egyetem munkatársainak kutatása pedig azt is bizonyította, hogy a szabadtéri séta növeli a kreativitást.
Erdőterápiás kutatások
Mijazaki Josifumi vezette a Csiba Egyetem kutatását, amely az erdőterápia fiziológiás és pszichológiai hatásait vizsgálta. 63 japán erdőben végeztek méréseket, és ugyanezeket megismételték városi környezetben is. A tesztalanyok olyan egyetemi hallgatók voltak, akik nem dohányoztak és nem szedtek semmilyen gyógyszert. Minden régióban kettéosztották a tizenkét fős csoportot: az első nap hatan az erdőbe, hatan a városba mentek, a második napon váltották egymást. „A kísérleti alanyok mindegyike délelőtt 15 percig sétált, délután pedig 15 percig csupán ült és nézelődött.” A kutatás során mérték az autonóm idegrendszeri aktivitást, pulzust, vérnyomást, a a stresszszintet jelző kortizolkoncentrációt az alanyok nyálában, és egy kérdéssor segítségével a közérzetet. Az erdőben töltött időben az alanyoknál csökkent a szimpatikus idegrendszeri aktivitás, növekedett a paraszimpatikus idegrendszeri aktivitás, csökkent a vérnyomás, a pulzus és a kortizolkoncentráció a nyálban. Mindez az jelenti, hogy az erdőterápia során az emberi test relaxált állapotba került. A tesztalanyok által kitöltött kérdőívek növekedett komfort- és nyugalomérzetről, felfrissülésről, javult érzelmi állapotról és csökkent szorongásról tanúskodnak.
Nagyvárosi természet
„Mivé lenne az emberi élet, ha nem lennének az erdők, ezek a természetes nagyvárosok?” – teszi fel a költői kérdést Henry David Thoreau. Az erdőterápiának természetesen arra is van válasza, hogy mit tehet az ember, ha nincs a közelében „természetes nagyváros”, vagyis erdő. Mijazaki Josifumi szerint a „városi természet” is hatással lehet ránk: a parkok, a folyópart, a közösségi kertekben végzett munka, és ahogy a középiskolások körében végzett kutatások mutatják, még a lakásunkban tartott dísznövények is. Pennsylvaniai kutatók Roger S. Ulrich vezetésével pedig azt bizonyították, még annak is lehet jótékony hatása, ha szép a kilátás az ablakból. Olyan betegeket vizsgáltak, akiknek eltávolították az epehólyagjukat. Azok a betegek, akiket természetre néző szobában helyeztek el, gyorsabban épültek fel, mint azok a betegtársaik, akik olyan kórteremben kaptak helyet, amelynek ablakai tűzfalra néztek.
Felhasznált irodalom
Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku, fordította Oroszlány Balázs, HVG Könyvek, 2018
Henry David Thoreau: „A gyaloglásról”, fordította Nádasdy Ádám, Open Books, 2023
5 surprising benefits of walking