„Amikor 2010-ben végül autoimmun betegséget, lupuszt diagnosztizáltak nálam, amelyben körülbelül 90%-ban csak nők betegszenek meg, ráébredtem, hogy az évek óta gyötrő kétségek és sok téves diagnózis hátterében az is ott áll, hogy nő vagyok” – nyilatkozta Cleghorn a Szenvedő nők című könyvéről a magyar megjelenés után a fordítónak, Szécsi Noéminek adott interjúban. A közel 600 oldalas könyv azt a kérdést járja körbe, amit saját életében is feltett: miért hagyta cserben az orvoslás a nőket?
Elmondott és „nem meghallgatott” történetek
Talán a véletlen alakította úgy, hogy az Egyesült Királyságban a Szenvedő nők című könyv 2021-es megjelenésével szinte egyszerre zárta le az Egészségügyi és Szociális Ellátási Minisztérium (Department of Health and Social Care) azt a kutatást, amely a nőknek az egészségügyi ellátórendszerben szerzett tapasztalatait vizsgálta. A kutatásban közel százezren vettek részt és osztották meg saját, személyes női tapasztalatukat, vagy egy női családtag, barát vagy partner egészségügyi tapasztalatait. A válaszadók kb. 85%-a (ötből négy megkérdezett) számolt be olyan helyzetről, amikor nem hallgatták meg az egészségügyi szakemberek. Többen elmondták, hogy a vizsgálat során nem vették komolyan a tüneteiket, kitartóan ki kellett állniuk önmagukért, a meglévő diagnózis ismeretében pedig korlátozott volt a kezelések megvitatásának, a kérdések feltevésének lehetősége. A kutatás tapasztalatait beépítették az egészségügyi stratégiába. A változás hat irányelve között szerepel, hogy „biztosítani kell, hogy a női hangokat meghallják”, a jobb tájékoztatás és oktatás az nők egészségével és egészségügyi ellátásával kapcsolatban, a szakemberek számára pedig a betegek hozzáértő és empatikus kezeléséhez szükséges képzés biztosítása.
„Mi, nők sohasem számítottunk a saját fájdalmunk megbízható narrátorainak” – írja Elinor Cleghorn, könyve pedig számos női szenvedés- és gyógyulástörténet „felhangosítása”. „De ahogy megtanultam szenvedő nőként élni, úgy azt is megtanultam, hogy az én történetem egy nagy történet része. A betegségem krónikájából kiolvasható azon nők története, akiknek a szenvedése elvezetett ahhoz az orvosi szaktudáshoz, amely megmentette az életemet.”
Szenvedő nők
A Szenvedők nők-ben olvasható betegségtörténetek sora egy fiatal lány betegségével indul. „Először különös gyengeség fogta el, elnehezült és összeszorult a mellkasa. Kisvártatva már reszketett a láztól, fájdalom szorította össze a szívét, szörnyű hallucinációk rohanták meg. Az emberek azt látták, hogy az utcákat járja, a forróság és a fájdalom annyira emészti, hogy véget akar vetni az életének.” A Kósz szigetén élő lány apja orvost hív, aki azt tanácsolja a kétségbeesett szülőnek, hogy házasítsa ki a lányt, ez a betegség ugyanis azoknál a lányoknál jelentkezik, „akiknek megkezdődött a vérzésük, de még nem mentek férjhez.” Az utolsó fejezetek egyikében Cleghorn felidézi a huszadik század második feléből azt az BBC-n sugárzott, az Egészségügyi Szolgálatot népszerűsítő kisfilmet, amely egy fiatal anyát mutat, aki virágos „ruhában, ballonkabátban és fess kalapban keresi fel a háziorvosát”. A Hippokratész gyűjteményében szereplő kószi lány esete és a huszadik századi nő között eltelt évszázadokban meglepően sokáig tartotta magát az elképzelés, hogy a női betegségek oka a termékeny vagy a „kihasználatlan” méhben keresendő.
Elég a „nők teste és lelke közötti kapcsolatot patologizáló” hisztériára gondolni. A kifejezés a görög hüsztera, vagyis méh szóból ered. „A hisztéria kezdettől fogva férfiak által felállított diagnózis volt” – mondta a Szécsi Noéminek adott interjúban Elinor Cleghorn ,– „amely azonban ellentmondott a női test realitásának. Mindazonáltal ez uralta a női betegségek orvosi megközelítését, és különösen hasznos „szemétkosár”-diagnózis volt olyan betegségek esetében, amelyekről minden észszerű magyarázat lepattant, ezáltal a panaszok miatt a beteget lehetett hibáztatni.” Szécsi Noémi pedig úgy fogalmaz a Lányok és asszonyok aranykönyve – Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19-20. század fordulóján című könyvében, hogy a hisztéria „vált azon ismeretlen eredetű, változékony tünetek gyűjtőnevévé, amelyeket nem lehetett konkrét testi betegséghez sorolni – ideértve például a testszerte jelentkező különféle kellemetlen érzéseket, fájdalmakat, bénulásokat, görcsöket, egyszersmind bármiféle társadalmilag elfogadhatatlan, deviánsnak tartott viselkedést is.”
A Szenvedő nők című könyvben Cleghorn néha szórakoztató, máskor megdöbbentő példákkal szemlélteti, hogyan befolyásolták a babonák és hiedelmek, az újabb és újabb orvosi eszközök, a fájdalomcsillapítás módjai, a könyvkiadás elterjedése, a forradalmak és háborúk, a polgárjogi mozgalmak, a közoktatás, a szüfrazsettek és a feminista mozgalmak a nők gyógyításának gyakorlatát.
Gyógyító nők
Elinor Cleghorn hangsúlyozza, hogy a nők „mindig is gyógyítottak és gyarapították az orvosi tudást, ugyanakkor a nyugati történelem során nagyrészt kizárták őket a tudás generálásának és terjesztésének hivatalos rendszereiből. Mivel az orvosi egyetemek a kezdetektől fogva nem vettek fel nőket, a nőknek nem volt lehetőségük az orvosi diploma megszerzésére, és a férfiak által uralt orvosi infrastruktúra folyamatosan marginalizálta, elnyomta és becsmérelte a bábákat, javasasszonyokat és más, gyógyításban tevékenykedő nőket.”
Radikális változást a 19. század vége hozott, amikor a nők felvételt nyerhettek az orvosi egyetemekre. Persze ez sem ment „gördülékenyen”. Sophia Jex-Blake például egyike volt azoknak a nőknek, akiket elsőként vettek fel 1869-ben az edinburgh-i egyetem orvosi képzésére. Amikor anatómiavizsgát kellett tenniük, „tiltakozó férfi hallgatók csoportja – köztük többen részegek – állta el az útjukat, üvöltve sértegették, szeméttel és sárral dobálták a nőket. Amikor a nők végül mégis bejutottak […] a vizsgájukat ismét tiltakozók szakították félbe” – idézi fel a botrányos eseményt Cleghorn. Sophia Jex-Blake végül az első engedéllyel praktizáló női orvos lett Skóciában, pályájának és hivatásának alapja az a szenvedélyes hit volt, hogy a nők „ösztöneik és intelligenciájuk” miatt különösen alkalmasak az orvostudomány gyakorlására. Az első női diákokra 2015 óta márványtábla emlékezik az egyetem falán.
Magyarországon 1896-ban vált lehetővé lányok számára az egyetemi felvételi. Szécsi Noémi a már idézett könyvében emlékeztet arra, hogy „csupán az orvosi, gyógyszerészeti és bölcsészkar nyílt meg előttük, más egyetemek nem. Megvolt az oka, hogy miért éppen ezeket a szakokat engedélyezték: ezeket a hivatásokat (orvos, gyógyszerész, tanár) vélték leginkább összeegyeztethetőnek a gondoskodó női természettel.”
Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma Zürichben szerezte orvosi diplomáját. Férjét és kisfiát hagyta Magyarországon, tanulmányainak költségeit az ékszereiből és ezüstjeiből finanszírozta, vegetariánus lett a takarékosság miatt, és haját is rövidre vágatta. Céltudatossága, életmódja szokatlan és kivételes volt az 1870-es években: egy emancipált nő élete volt, aki – ahogy Szécsi Noémi fogalmaz – „minden korlátozás nélkül jön-megy a világban”.
Pedig volt korlátozás: hazatérve nem praktizálhatott orvosként, ezért a bábatanfolyam elvégzése után bábaként dolgozott. Közel ötvenéves volt, amikor zürichi diplomáját honosították, és orvosi rendelőt nyithatott. Általános háziorvosként praktizált, de a fennmaradt rendelési naplók arról tanúskodnak, hogy betegei zöme nő volt, akik kifejezetten női orvost akartak felkeresni, mert neki könnyebben megnyíltak és bátrabban mondták el testi és gyakran lelki problémájukat.
Elinor Cleghorn és Szécsi Noémi könyve megrázó és izgalmas kultúr- és tudománytörténeti olvasmány, betegségek, egyéni történetek, tudományos, irodalmi és történelmi munkákban megörökített esetek gyűjteménye, amelyekből egy nagy történet áll össze.
Felhasznált szakirodalom
Elinor Cleghorn: Szenvedő nők. Mítosz és gyógyítás egy férfiközpontú világban, fordította Szécsi Noémi, Park Könyvkiadó, 2023
Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve. Park Könyvkiadó, 2019
https://www.gov.uk/government/calls-for-evidence/womens-health-strategy-call-for-evidence/outcome/results-of-the-womens-health-lets-talk-about-it-survey
https://assets.publishing.service.gov.uk/media/6308e552e90e0729e63d39cb/Womens-Health-Strategy-England-web-accessible.pdf
https://nyugatiter.blog/2023/08/testunk-visszafoglalasa/
https://alfoldonline.hu/2024/01/a-gyengelkedo-nem/