Mit érdemel Milák Kristóf? Elismerést és hálát, vagy fikciókon alapuló fröcsögő kritikát? Mit tegyünk azokkal a sportolókkal, akik genetikájuk és szervi adottságaik miatt nem helyezhetők el a bináris rendszerben? Engedjünk dúlákat a várandósok mellé, vagy még a gondolat is ördögtől való? Melyik fogyókúrás ajánlás a legjobb? Mi alapján döntsünk a szépészeti beavatkozások típusa és a beavatkozást végző orvos személye mellett? Egyáltalán szükséges/indokolt-e, és ha igen, kinek és miért bármilyen plasztikai sebészeti intervenció? Milyen szakmai munka folyik a magyar kórházakban? Valóban többet kell nálunk várakozni a betegeknek, mint Nyugat-Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban? Valóban rosszabb az esélye a magyar betegeknek a gyógyulásra? Nagyon sokáig lehetne sorolni azokat a kérdéseket/témákat, amelyek ma a közvéleményt foglalkoztatják.
Kritikus gondolkodás, avagy ne zsigerből és megalapozatlanul alkossunk véleményt
Magányosan és elhanyagoltan. A Diogenész-szindrómáról
„Ha nem Nagy Sándor volnék, Diogenész szeretnék lenni.” A legenda szerint ezt mondta Nagy Sándor, aki tisztelte a hordóban élő különc filozófust. Azzal az állapottal azonban, amelyet a róla elnevezett szindróma jelöl, senki sem cserélne.
Ar(z)t – a gyógyító művészet
Milyen megküzdési lehetőségeink vannak a kiégésig vezető önkizsákmányolás ellen? Kérdezhetnénk azt is, hogy hogyan szerezhetjük vissza a kontrollt magunktól – magunk felett? A művészetek rendszeres gyakorlása vagy fogyasztása fontos és hatékony fegyver lehet a kiégés megelőzésében.
BLW – a hozzátáplálás természetes, igény szerinti módja
A BLW betűszó jelentése baby-led weaning, itthon leginkább falatkás etetésként emlegetik. A lényegét két tényező adja: egyrészt a baba a kezdetektől fogva nem pürés formában találkozik az étellel, hanem minden ételt eredeti formájában ismer meg, nyersen vagy megfőzve, úgy, ahogy mi is esszük, másrészt saját magát eteti – az elé lerakott ételekből azt, annyit és úgy eszik, ahogy jónak gondolja, amire szüksége van.
Az idősek és a digitális világ
Koncertteremben ülünk. A legáhítatosabb pillanatban felharsan egy idegesítő telefonhang, tulajdonosa, egy idős hölgy, perceken át kétségbeesetten kutat a retiküljében. Az élelmiszeráruház pénztárjánál állunk, de percek óta nem halad a sor, mert egy idős úr elfelejtette a PIN-kódját, és a gyerekeit hívja, hátha ők emlékeznek rá. Mindannyiunk számára ismerősek ezek a helyzetek, és talán sokan voltunk tanúi annak is, ahogy az idős embereket ilyenkor leszidják vagy megalázzák a náluk fiatalabbak. Miért nem figyel oda jobban? Miért lusta arra, hogy megtanulja a pofonegyszerű dolgokat?
"Láthatatlan történet: anyját ápolta." Szűcs Teri könyvéről
A „Visszatért hozzám az emlékezet” legalább annyira szól az ápolásról, mint a demenciáról, s e tekintetben minden olyan emberről, aki bármilyen krónikus betegségben szenvedő családtagjának viseli gondját. - Ureczky Eszter írása Szűcs Teri könyvéről.
A hisztériától a gyógyító nőkig
Elinor Cleghorn művelődéstörténész tíz évvel ezelőtt lett először rosszul. Az állandó fájdalom a kezelések ellenére sem múlt el, az évek és vizsgálatok alatt az orvosok pedig gyakran hivatkoztak a hormonális változásokra, meg arra is, hogy „minden fejben dől el”.
Senki ne haljon meg egyedül
A magány jelenleg járványos méreteket ölt a modern társadalmakban. A magány az „új szegénység”, a jól táplált ember éhsége. Döntő szerepet játszik a jelenkor összes társadalmi betegségében.
A születésházakról – intézményen kívül is lehet otthoni körülmények között, biztonságban szülni
A szülészeti ellátást érintő tervezett változtatások kapcsán ebben a cikkünkben az intézményen kívüli szülés egy formáját szeretnénk bemutatni az olvasóknak.
Az irodalmi szalonoktól a könyvklubokig
Az olvasás kikapcsol, feledtet és – bármennyire didaktikusan hangzik is – tanít és gyógyít. Ez az olvasók személyes, hétköznapi tapasztalata, és számos pszichológiai kutatás vizsgálja, milyen hatással van a szépirodalom a mentális egészségre.