A jóga célja sokféle lehet, hiszen egy-egy gyakorlatsorban különböző légzéstechnikák, nyújtások, relaxáció és fizikai erőnlét növelését célzó mozgások is helyet kapnak, így egyszerre a testet és a lelket is ápolja, a fizikai és mentális „hajlékonyság” mozgásformája. A hajlékonyság kifejezés – amely sokak számára rémisztően hangozhat – gyakran összekapcsolódik a jógával, de a felmérések alapján kirajzolódik, hogy a jóga minden korosztályban népszerű, hiszen az egyik legfontosabb alaptétele, hogy mindenki a saját testének határai között, azokat apránként szélesítve mozog és gyakorol.
Amellett, hogy a jóga a fizikai testet ápolja, a mentális egészségünkre is jó hatást gyakorol. Tellhed és munkatársai azt írják, hogy a jóga a nyugati kultúrákban általában valamilyen mozgássor gyakorlását, a tudatos légzést és az adott pillanat – ítélkezésmentes – elfogadását és megélését kombinálja. A gyakorlatok során kifejlődik a légzésre való tudatos figyelés képessége, amely segít abban, hogy az esetleges, nem tudatosult változásokat, stresszorokat – azaz a stresszválaszt kiváltó ingereket – is érzékeljük. Emellett a rendszeres gyakorlás segíthet abban, hogy jobban megértsük a testünk működését és az általa küldött jeleket, valamint a gondolataink, érzéseink változásait.
Wang és Szabó egy olyan áttekintő cikket publikáltak, amelyekben a jóga, légzéstechnika és mentális egészség hármasával foglalkozó tudományos kutatásokat szemlézték. A tanulmányok megerősítették a jóga jótékony hatását az egészségesebb stresszreakciók kialakításában. A szerzők érvei szerint a rendszeres gyakorlás hatására kialakulhatnak olyan megküzdési stratégiák, amelyekkel csökkenthetők a stressz negatív tünetei. Más kutatások szerint a stresszel való megküzdés mellett a jóga segít az érzelem-fókuszú stratégiák kialakításában is. E tanulmányok azt állítják, hogy az elsajátított technikák a stresszor által kiváltott pozitív és negatív érzelmek elfogadásával segíthetik a tudatosságot, az aktuális, érzelmileg felkavaró helyzettel való megbirkózást, ugyanúgy, ahogy a kellemes állapotok megélését. A jógával kapcsolatos tanulmányok a légzéstechnikák fontosságát is kiemelik, amelyek szintén a stresszkezelés során válhatnak a gyakorlók hasznára.
Tellhedék arra is kitérnek, hogy a jóga azonban nem csupán mozgásforma, hanem mély filozófiai gyökerekkel is rendelkezik. A jóga mögött húzódó filozófiai gondolkodás gyökerei Indiába vezetnek vissza, és a megfogalmazott állítások a fizikai, érzelmi és lelki jóllétet emelik a középpontba. Kelly és munkatársai az ősi jóga-szútrák elveit idézik, miszerint a jóga célja a fiziológiai és kognitív reaktivitás kontrollálása, valamint a szenzoros figyelem és a mentális nyugalom megerősítése. Ezt a gondolatot erősítik meg kognitív kutatási szempontól Wangék is. A feldolgozott írások tanulmányozása után jutottak arra a következtetésre, hogy a jóga segíthet mind az egészséges, mind pedig az egészségügyi ellátásra szoruló embereknek. A tanulmányok alapján azt látták, hogy a rendszeres jóga segít az alvászavarok mérséklésében, a pánikbetegség tüneteinek csökkentésében, javítja a keringést és csökkenti a vérnyomást.
A jóga – mentális és fizikai egészégre gyakorolt – jótékony hatásai mellett az elmúlt 10 évben a fókusz egyre erősebben a szervezetben, a gyakorlás során lejátszódó folyamatok felé fordult. Az ilyen jellegű vizsgálatok segíthetik a jóga és egyéb, légzésen és mozgáson alapuló mozgásformák egészségügyben való elterjedését, másrészt neurobiológiai tudással támasztják alá a látott és érzékelt pozitív hatásokat.
Aalst és munkatársai írásukban az agyműködés és jóga kapcsolatát vizsgáló cikkeket tekintették át, elsorban MRI, PET és SPECT agyi képalkotó technikákon alapuló tanulmányokat dolgoztak fel.
Az MRI – mágneses rezonancia – vizsgálatok során a mesterségesen kialakított mágneses teret arra használják, hogy az emberi testben megtalálható hidrogénatomokat „mozgassák”. A hidrogénatomok az erőhatással ellentétesen megpróbálnak visszakerülni az eredeti állapotukba, és e kettő, egymásra ható erő segítségével kirajzolódik a test belső struktúrája. A strukturális vizsgálatok mellett funkcionális eljárások is ismertek (fMRI), amelyek során bizonyos feladatvégzés alatt látható agyi működést lehet vizsgálni az adott agyterület magasabb vér-, ezáltal oxigénkoncentrációja miatt.
A PET, azaz pozitronemissziós tomográfia vizsgálatok alkalmasak az agy valós idejű működésének feltérképezésére. A vizsgálat során pozitront sugárzó izotópot juttatnak a szervezetbe, és a gép, amely „kameraként” is felfogható, ezeknek az izotópoknak az útját követi. A SPECT hasonló elven működik, mint a PET, ez azonban egyfoton-kibocsátáson alapuló technológia.
Aalst és munkatársai a szemlézett tanulmányokat az MRI által megismert strukturális és funkcionális változásokat vizsgáló csoportokba osztották.
A strukturális vizsgálatok, amelyekre 2009 és 2019 között találtak példákat, azt a hipotézist fogalmazták meg, hogy az agy bizonyos régióiban állománynövekedés tapasztalható a rendszeres jógagyakorlók körében. Kifejezett növekedést észleltek az agynak az érzelmek feldolgozásában, tanulásban és emlékezésben fontos szerepet játszó részén; az érzelmek szabályozásáért és a homeosztázis, a belső egyensúly fenntartásáért felelős agyterületen; valamint a külvilágból érkező szenzoros és motoros ingerek feldolgozásáért felelős agyi régióban.
Lévén, hogy a jóga egyik jótékony hatása a stresszel való megküzdés, a kutatók olyan agyi területek vizsgálatára is fókuszáltak, amelyek a stresszreakciók során fontos szerepet töltenek be. Ilyen területek a hippokampusz és az amigdala. Az amigdala a köznyelvben a „félelem központjaként” híresült el, ez az agyi struktúra elsősorban az érzelmi válaszokért felelős, azonban az emlékezetben és döntéshozásban is szerepet játszik. Az idézett tanulmányban 218 résztvevő bevonásával végeztek vizsgálatot, megnézve, hogy 5 vagy több év folyamatos jógagyakorlás után milyen strukturális változások mutathatóak ki a vizsgált agyterületeken. A jóga és meditáció folyamatos gyakorlása mellett az amigdala térfogatának csökkenését figyelték meg, míg a hippokampusz méretében ez a vizsgálat nem mutatott változást. Egy másik kutatás azonban – amely kifejezetten a hippokampuszra fókuszált – állománybéli növekedést mutatott ki. A hippokampusz az „emlékezés központja”, a rövid és hosszú távú emlékek, valamint a térre vonatkozó információk konszolidációjában játszik kulcsfontosságú szerepet. Mivel a természetes öregedés során a hippokampusz mérete fokozatosan csökken, a cikkben publikált eredmények egészen figyelemreméltóak.
A funkcionális, azaz fMRI vizsgálatok segítségével kirajzolódott az is, hogy meditálás során mely agyterületek aktiválódnak. A kutatók a hippokampusz környezetében és a prefrontális kéregben találtak megnövekedett aktivitást. Más vizsgálatok a kontrollcsoporthoz – tehát a nem meditáló csoporthoz – képest megnövekedett aktivitást találtak az agy olyan területein, amelyek az interoceptív figyelemért, a test belső változásaira való érzékenységért, az empátiáért és a metakognícióért felelősek. A magasabb interoceptív figyelem összeköthető a jobb stressztűrő képességgel, míg az alacsonyabb figyelmet a depresszióval küzdő betegek körében figyelték meg.
És hogy milyen következtetést vonhatunk le ezekből a tanulmányokból? Véleményem szerint azt, hogy az emberi agy és elme csodálatos, de még rengeteg dolog vár felfedezésre. Az ebben a cikkben bemutatott eredmények igazán izgalmas irányokat és lehetőségeket mutatnak be, illetve a viselkedésben érzékelt változások mellé mára már kognitív eredményeket is tudunk társítani. A kutatások egyike sem állítja, hogy csakis a vizsgált tényezők, a jóga és a meditáció hatására alakultak ki a látott eredmények, azt azonban, hogy az érzékelt jóllétre hatása van ennek a mozgásformának, a mindennapi élet is bizonyítja. Emellett a bemutatott tanulmányok abban is megerősítik az olvasót, hogy a rendszeres gyakorlás segít az egészségesebb stresszreakciók kialakításában, így a jóga és a meditáció gyakorlatának egészségügyi ellátásba való esetleges integrálása további kutatásokat igényel.
Felhasznált cikkek
Wang, Feifei – Szabo, Attila (2020). Effect of Yoga on Stress Among Healthy Adults: A Systematic Review. Alternative Therapies 26(4): 58–64.
Tellhed, Una – Daukantaité, Daiva – Maddux, Rachel, E. – Svensson, Thomas – Malender, Olle (2019). Yogic Breathing and Mindfulness as Stress Coping Mediate Positive Health Outcomes of Yoga. Mindefulness 10: 2703–2715.
Kelly, Ursula, A. – Evans, Dian, D. – Baker, Helen (2017). Determining Psychoneuroimmunologic Markers of Yoga as an Intervention for Persons Diagnosed With PTSD: A Systematic Review. Biological Research for Nursing, 20(10): 1–9.
van Aalst, June – Ceccarini, Jenny – Demyttenaere, Koen – Sunaert, Stefan – Van Laere, Koen (2020). What has Neuroimaging Taught Us ont he Neurobiology of Yoga? A Review. Front. Integr. Neursci. 14:34.