„A fiatalok és a médiatudatosság” című kutatás eredménye alapján a fiatalok 45 százaléka tartja magát függőnek a digitális eszközök használatára vonatkozóan, 58 százalékuk pedig nehezen bírja ki, ha egy órán át nem nézhet rá a telefonjára. A fiatalok több mint fele követ valakiket a közösségi média oldalain, akiknek óriási felelősségük van abban, hogy mit tesznek közzé, azaz mivel változtatják meg a követők gondolkodását, cselekedeteit. A kérdőív kitöltőinek kétharmada szerint nem szerepelnek kellő súllyal a magyar oktatásban a médiában elérhető tartalmak hitelességéről szóló információk.
12-18 év közötti fiataloknál az önálló képernyőhasználat 56 százalék, aminek veszélye megbecsülhetetlen. Egy brit felmérés (Susan Greenfield: Identitás a XXI. században) arra világított rá, hogy az utóbbi harminc évben megkétszereződtek a fiatalkori viselkedészavarok, ezen belül az érzelmi zavarok előfordulása 70 százalékkal nőtt. Az Amerikai Pszichológusok Társaságának jelentése szerint az USA-ban minden ötödik ember küzd mentálhigiénés problémával.
A Digital Parenting 2020-ban végzett kutatása szerint jelentősen felgyorsult és korábbi időszakra helyeződött át a gyermekkori telefonhasználat. A 7-8 éves gyermekek tulajdonában lévő, előfizetéssel rendelkező okostelefonok száma három év alatt megduplázódott, a 7-16 évesek közül pedig háromszor annyian használják aktívan a közösségi médiát, mint korábban, mivel nagyon gyenge, vagy hiányzik a korosztályos ellenőrzés.
A fenti adatok sokkolóak, azonban nem biztos, hogy az első zsigeri reakciónk a helyes, miszerint azonnal tiltsunk el minden gyermeket mindentől. Próbáljuk meg józanul – és messze nem teljeskörűen – elemezni a kérdést, és kíséreljünk meg választ kapni arra, hogy mennyire veszélyes fiatal korban a képernyőhasználat, illetve hogyan tudunk megfelelő arányú képernyőhasználatot úgy elérni a gyermekeknél, hogy miközben lehetővé tesszük az eszközök előnyt hordozó lehetőségeinek kiaknázását, megvédjük őket a negatív következményektől.
Biztosan előnynek tekinthető, hogy a hagyományos kommunikációtól elzárt fiatalok (pl. krónikus betegségben szenvedők, távoli helyeken élők stb.) tartani tudják a kapcsolatot a világgal, a barátokkal, az ismerősökkel, sőt adott esetben a tanulásuk is biztosított az okoseszközök, valamint a megosztott tartalmak segítségével. Sok megbízható, a gyermekek fejlődését támogató applikáció és internetes oldal is elérhető, amelyek játékos formában, a gyermek érdeklődését fenntartva biztosítják a tanulást. Fontos ugyanakkor, hogy semmi nem pótolja a szülői/tanári jelenlétet, így a tartalmak folyamatos követése, illetve azok átbeszélése a gyermekkel nem maradhat el.
A túl sok használat nyilvánvalóan nagyon káros, hiszen mozgásszegénységet, elhízást eredményezhet, ronthatja az alvás minőségét, a tökéletességre törekvés miatt a megosztott – a valóságtól sokszor eltérő – tartalmak frusztrációhoz, szorongáshoz, romló önbecsüléshez, testképzavarhoz, evészavarhoz, depresszióhoz vezethetnek. A kontroll nélküli felületek ráadásul dezinformálnak, némely esetben zaklatnak, ami akár végzetes kimenetelt (pl. öngyilkosságot) is eredményezhetnek. Mindezt tetézi, hogy a nagyon gyorsan változó vizuális élmények – a könyvekkel ellentétben – rontják a gyermekek gondolkodási és érvelési készségeit, valamint sorvasztják az oly fontos képzelőerőt.
Mit tehetünk?
Figyeljünk a képernyő előtt töltött idő hosszúságára, amely a WHO ajánlása szerint:
- 2 év alatt 0 perc,
- 5 év alatt: napi 30, max. 60 perc,
- 6 és 9 év között: napi 60 perc,
- 10 év felett életévenként naponta plusz tíz perccel / heti egy órával növekedhet a képernyő előtt töltött idő
Meg kell húznunk a határokat, de úgy, hogy pozitív példát mutatunk, és az elvárásaink összhangban állnak saját cselekedetünkkel. Tiltani nem érdemes, mert a tiltás a szülő és gyermek közötti őszinte viszony végét jelentheti, illetve a gyermeket nagyon rossz helyzetbe navigáljuk azzal, ha minden online kapcsolatot megtiltunk azokon a felületeken, ahol a fiatalok a kapcsolatot egymással tartják.
Talán a legfontosabb eszköz a kezünkben a gyermekekkel folytatott őszinte beszélgetés. Muszáj együtt körbejárni az internet veszélyeit, fel kell hívnunk a figyelmüket a valóság és a képernyőn látottak közötti markáns különbségre, a helyes használatra, viselkedési normákra. Hagyjuk, hogy interaktív, stratégiai játékokban vegyenek részt a barátaikkal, engedjük, hogy megtanuljanak dönteni, illetve fel tudjanak készülni a feszültségekkel járó helyzetekre. Komoly hozadéka van ezeknek a játékoknak a nyelvtanulás szempontjából is, sőt sokan a történelmi tudásuk egy részét is ezekből a játékokból szerzik. Szülői/tanári segítség mellett a hiteles tartalmak kiválasztásának elsajátítása is elengedhetetlen a mai világban, így erre is figyelmet kell fordítanunk.
Azt, hogy a gyermek milyen kapcsolatokat választ, és azok hogyan hatnak rá a növekedése folyamán, alapvetően a családi miliő határozza meg. Őszinte, szerető, odafigyelő környezet esetén minimalizálható az a veszély, hogy a gyermeket számára káros közeg szippantja be, legyen az virtuális vagy valódi. Ha otthon megkap mindent, amire szüksége van (szeretet, figyelem, őszinteség, tanács, támogatás), akkor nem lesz szüksége olyan közegre, amely bár a rá irányuló figyelem látszatát kelti, kizárólag veszélyt hordoz magában.
A fenti rövid áttekintést bemelegítésnek szántam a 2024. március 6-án megrendezendő „Képernyők vonzásában” c. programunkhoz, amelyen szakemberek segítségével járjuk körbe alaposan a témát.