Ebben persze benne van az ágy és a fürdőszoba, az íróasztal és a konyha közti távolság, benne van a boltig vagy a metróig megtett lépések száma, és benne vannak a munka utáni sietős, ügyintézős léptek is. A gyaloglás elkötelezett hívei szerint ilyenkor mintha egy folyosón járnánk vagy alagútban. Frédéric Gros francia filozófus szerint az „utat az otthonunk és a metró között mindig úgy tesszük meg, hogy testünk siet, a gondolatainkat még a magánéletünk részletei foglalkoztatják, de már előrevetítik a munkával járó kötelességeket, a lábunk trappol, miközben a kezünk idegesen turkál a zsebünkben, hogy megbizonyosodjunk róla, semmit sem felejtettünk el.” Ilyenkor a város egy jelrendszer: az úti célhoz vezető utat mutatja.
Egészen más arca tárul fel az ismerős utcáknak a rekreációs, pihentető séta során, hiszen a megszokott várost úgy látjuk, mint aki először jár ott. Ilyenkor mutatkoznak meg a részletek. „Amikor valaki Furusetről beszél, már nemcsak egy metróállomást látok magam előtt, hanem egy ismerős negyed villáit, panelházait, mecsetét, templomát…” – ezt már Erling Kagge norvég felfedező, könyvkiadó írja Menni. A gyaloglás művészete című könyvében. Kagge gyerekkora óta lelkes gyalogló: járt az Északi- és Déli-sarkon, megmászta a Mount Everestet, és különleges városi gyalogtúrákat tett, például New York csatornáiban, végigsétált Los Angelesben a Sunset Boulevard-on és New Yorkban a Broadway-n.
Szabadság és lassúság
Abban a filozófus és a felfedező is egyetért, hogy a gyaloglás maga a szabadság. „A gyaloglásból fakadó szabadság azt jelenti, hogy nem vagyunk senkik, mert a gyalogló testnek nincs története – csak egy áramlat az élet örök körforgásában” – írja Frédéric Gros A gyaloglás filozófiája című könyvében. A gyalogló kiszakad a megszokottból, különösen, ha a városon kívül tesz egy túrát. Nem tartja fogva kapcsolati háló, nem érnek el hozzá a hírek, „szabad zónában mozog”, ráadásul a mindennapinál sokkal lassabban. A lassúság a léptek szabályosságát, egyformaságát is jelenti. A gyaloglás során a láb fontos érzékszervvé válik, Kagge szerint „párbeszédet folytat a szemmel, a füllel, az orral, a karral, a törzzsel és az érzelmekkel is.” A norvég felfedező szerint a gyaloglás nemcsak egy fizikai táv megtételét jelenti, hanem egy belső felfedezőutat is, még egy városi séta során is. Járás közben letisztulnak, megváltoznak a gondolatok, aggodalmak, eltűnik az indulásnál érzett káosz. A lecsillapodást, a felszabadultságot fokozza a táj szépsége, az elmélyülést segíti a csend, amely elválaszthatatlan a gyaloglástól. Még a csoportos túrázás során is egyedül, csendben lehetünk, saját tempóban haladhatunk.
Erdei fürdőzés
A táj nemcsak az érzékszerveinkre, hanem a szervezetünkre is hat. A fák közötti gyaloglás enyhíti a stresszt, és jó hatással van a vérnyomás csökkenésére is. Japánban erre már külön fogalom is van: erdei fürdőzés. A rossz nyelvek szerint a kifejezés eredetileg marketingfogás volt. Később egyre több kutató vizsgálta, milyen hatással vannak az erdők az egészségre, az immunrendszer működésére. Közülük a legismertebb Mijazaki Josifumi, a Csiba Egyetem Környezeti, Egészség- és Tereptudományi Központjának igazgatóhelyettese, aki könyvet is írt arról, hogy a fák közelében eltöltött idő erősíti az immunrendszert, és csökkenti a koleszterinszintet.
A 8000 az új 10000
Nem baj, ha csak a hétvégén tudok időt szakítani a gyaloglásra? – tette fel a kérdést egy járóbeteg-szakrendelésen egy páciens Dr. Kosuke Inougénak, a kyotói egyetem tanárának. A választ egy, a UCLA-vel együtt végzett kutatás adta meg.
A mozgásszegény életmód drasztikusan növeli a szív- és metabolikus betegségek, például a hasi elhízás, a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, a stroke, a szívbetegség, valamint bizonyos rákos megbetegedések kockázatát. A rendszeres, napi testmozgást legtöbbször az időhiány akadályozza, sokan a fizikai aktivitást heti egy-két alkalomra tudják beilleszteni az életükbe. Az Egyesült Államokban több mint 3000 résztvevővel végzett kutatás eredménye, hogy a heti 8000 vagy több lépésnyi élénk gyaloglás csökkenti a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát – akkor is, ha az aktivitás heti néhány alkalomra koncentrálódik. A 8000 lépés kb. 6,4 km, ennek megtétele a tanulmány szerint kb. 80 perc.
A gyaloglás segít az egészséges testsúly megőrzésében, erősíti az izmokat és a csontokat, valamint csökkenti a magas vérnyomás, a szívbetegség és a cukorbetegség kockázatát. A Harvard Medical School szerint a lépések megtétele további más, kevésbé kézenfekvő előnyökkel is jár. A gyaloglás ellensúlyozza a súlynövelő gének hatását, csökkenti a mellrák kockázatát, és erősíti az immunrendszert.
Gyaloglás és kreativitás
Szókratész fel-alá járkálva tanított, Rousseau erdőben sétált, Kant városi sétáihoz órát lehetett igazítani. A séta „gondolati” erejéről filozófiai és irodalmi művek szólnak. Marily Oppezzo és Daniel Schwartz, a Stanford Egyetem munkatársai 2014-ben azt vizsgálták, hogyan hat a séta a kreativitásra. A kutatás ötlete természetesen séta közben született. Négy kísérlet bizonyította, hogy a séta valós időben és röviddel utána is serkenti a kreatív ötleteket. A szabadtéri séta megnyitotta az ötletek szabad áramlását, a fizikai aktivitás növelte a kreativitást.
Források
Frédéric Gros: A gyaloglás filozófiája, Typotex, 2023. Fordította: Mihancsik Zsófia
Erling Kagge: Menni – A gyaloglás művészete, Park Kiadó, 2018. Fordította: Kertész Judit
Walking 8,000 steps just 1-2 days a week linked to significant health benefits
Kosuke Inoue, MD, PhD1; Yusuke Tsugawa, MD, PhD2,3; Elizabeth Rose Mayeda, MPH, PhD4; et al: Association of Daily Step Patterns With Mortality in US Adults
Marily Oppezzo and Daniel L. Schwartz: Give Your Ideas Some Legs: The Positive Effect of Walking on Creative Thinking