Ugrás a tartalomra

Magányosan és elhanyagoltan. A Diogenész-szindrómáról

„Ha nem Nagy Sándor volnék, Diogenész szeretnék lenni.” A legenda szerint ezt mondta Nagy Sándor, aki tisztelte a hordóban élő különc filozófust. Azzal az állapottal azonban, amelyet a róla elnevezett szindróma jelöl, senki sem cserélne.

A tünetegyüttes ugyanis az önelhanyagolást, az otthon és a személyes higiéné drasztikus romlását, társadalmi elszigeteltséget, gyakran ezekhez társuló túlzott felhalmozást jelent.

A Diogenész-szindróma

A. N. Clark geriáter a hatvanas években akut betegséggel és rendkívüli önelhanyagolással kórházba került idős betegek vizsgálata során közös jellemzőket talált. A vizsgált tizennégy férfi és tizenhat nő otthona rendezetlen és koszos, külsejük ápolatlan és mocskos volt. Többen közülük sikeres szakmai és üzleti életet éltek, jó családi háttérrel rendelkeztek, tartózkodók és gyanakvók voltak, érzelmileg labilisak. A jellemzők és a vizsgálatok alapján a tünetegyüttest Clark Diogenész-szindrómának nevezte el.

A szakértők a Diogenész-szindróma két típusát különböztetik meg: az egyik nem jár együtt mentális betegséggel, a másik valamilyen mentális betegséggel (például skizofrénia, bipoláris zavar, depresszió, rögeszmés-kényszeres zavar – OCD – vagy alkoholizmus) együtt jelentkezik.

Az elmúlt évtizedek kutatásai szerint a betegeket átlagos társadalmi és egzisztenciális státusz, átlagos vagy átlag feletti IQ jellemzi. A Diogenész-szindróma gyakran párosul fronto-temporális demenciával. A 60 évesnél idősebbek között 0,05% az előfordulása, egyformán elterjedt a férfiak és a nők körében. Hátterében az is állhat, hogy az érintett feladatkezelési és tervkészítési képessége jelentősen romlik, de az okok között szerepel személyiségzavar, az önelhanyagolást, szociális elszigeteltséget előidézheti az élethelyzet megváltozása, súlyos trauma, esetleg fizikai gyengeség is. 

A Diogenész-szindrómával foglalkozó cikkek megemlítik, hogy a lehetséges okok megértéséhez több átfogó, nem egyénekre, pszichológiai esettanulmányokra, hanem nagyobb mintavételre, nagyobb csoportokra koncentráló kutatásra lenne szükség. 

Amikor baj van

Imre Erika, az extrém takarításra szakosodott Káoszirtók alapítója és vezetője 2019-ben, a vállalkozás indításakor nem sejtette, hogy munka közben szembesülni fog a Diogenész-szindrómával élők problémáival és körülményeivel. A Káoszirtókat akkor hívják rokonok, amikor az idős hozzátartozó kórházba kerül, vagy a hatóság kényszertakarítást rendel el, esetleg baleset vagy haláleset után kell rendbe tenni egy lakást. Imre Erika a munkájára és tevékenységére nem is vállalkozásként gondol, sokkal inkább kríziskezelésnek tekinti. „Bajba jutott embereknek segítünk. Mentális betegségek előtt, után vagy közben. Mire segítséget kérnek, már nagyon komoly a probléma, akkorra már sok olyan szinten mentek végig, ahol senki sem tudott segíteni.”

Erikát megdöbbentette, mennyien élnek magányosan és izoláltan, ezért kutatni kezdett, és ekkor találkozott a Diogenész-szindróma fogalmával. Már a névadó A. N. Clark is megemlíti, hogy a vizsgálatában szereplő idősek két kivétellel egyedül éltek. A modern társadalomban megjelenő magányról és következményeiről „Senki ne haljon meg egyedül” című bejegyzésében Dr. Németh Zsófia írt, kiemelve, hogy a „magány az ’új szegénység’, a jól táplált ember éhsége. Döntő szerepet játszik a jelenkor összes társadalmi betegségében. Az atomizált, nukleáris család magányos hely, amikor pedig a nukleáris család is megbukik, az egyén gyakran teljesen kapcsolatok nélkül marad, és elidegenedik másoktól.”

A legtöbb esetleírás valóban egyedül élőkről szól, de ismert a Diogenes à deux fogalom, amely Diogenész-szindrómában szenvedő házaspárokat, testvéreket jelöl, más szerzők pedig gyermekes nőkről számolnak be, akik gyermekeikkel együtt önelhanyagoló körülmények között élnek. 

A Diogenész-szindrómára jellemző életkörülményeket, elhanyagolt, mocskos otthonokat azokat is láthatnak, akik jelen vannak a közösségi médiában. Számos videó mutatja be ugyanis az elhanyagolt otthonok takarítását. Imre Erika úgy látja, a videók egy része megrendezett és lájkvadász. 

Sorsok és miért

Erikát nem is a szag és a látvány, és nem is a fizikai fáradtság viseli meg, hanem az elhanyagoltságból kiolvasható egykori élet és a jelen körülményei közti különbség. „Bennem már nem az oszló holttestes munka hagy mélyebb nyomot, hanem az, amikor látom, milyen körülmények között él valaki. A mentő beviszi a beteget, mert agyvérzést kapott, vagy fekélyes lett a lába, és elfertőződött, vagy mert rosszul lett. A mentő jelzi a kórháznak, hogy olyan lakásban, olyan körülmények között találta a beteget, ahová nem lehet visszavinni. Ekkor hívnak engem a hozzátartozók.” 

„Borzasztóan sok a tárgyhalmozás, és nem a gyűjtögetésre gondolok. Hanem arra, hogy mennyi mindent megvesz az ember, mert létfontosságú és nélkülözhetetlen. Amikor a 2-300 ezer forintos szövetkabátot, amit a tulajdonos megvett, mert státuszszimbólum, még az eredeti csomagolással együtt dobjuk ki a konténerbe, mert megrágta a moly, akkor elgondolkodik az ember, hogy biztosan ez volt-e a legfontosabb az életben.” Gyakran kerül a kezébe lakáskiürítés során napló, amit a hozzátartozók kidobásra ítéltek. „Megkérdezem, gondot okoz-e, ha elolvasom, és általában azt mondják, azt csinálok vele, amit akarok. Ilyenkor rádöbbenek, hogy minden abba torkollik, minden úgy végződik, hogy ’megbántam, hogy nem tettem meg, bárcsak lett volna hozzá bátorságom’. Nekem a naplók elolvasása után ez fontos felismerés volt. Azt kérdeztem magamtól, én mit írnék az utolsó oldalakra? És akkor pszichológushoz fordultam, hogy csináljunk nálam is egy nagy kipucolást, még ha tudom is, hogy  nagyon fájdalmas és kemény lesz.”

Figyelni a jelekre

Hol voltak a rokonok, szomszédok és ismerősök? Hogyhogy nem vették észre a helyzet súlyosságát és tarthatatlanságát? Imre Erika eleinte dühös volt a hozzátartozókra, amiért nem látták, hogyan él a rokonuk, és  nem segítettek rajta. „Aztán rájöttem, hogy nagyon sokszor van, hogy segítenek, felajánlják, hogy kitakarítanak, bevásárolnak, de a másikban olyan erős az antiszociális viselkedés, a mentális probléma, hogy azt válaszolja erre: kösz, nem. Vagy azt kérik, hogy aki bevásárolt, tegye csak le az ajtó elé, csörögjön rá telefonon, és ő majd kinyitja az ajtót, és felveszi. És van, amikor a hozzátartozó elfoglalt, vagy nincsenek jóban sértettség vagy múltbéli dolog miatt.” 

Már A. N. Clark esettanulmányában is szerepelt, hogy noha a szociális osztályok tisztában voltak a vizsgált idősek élethelyzetével, az érintettek egy része kitartóan visszautasította a segítségnyújtást. 

Imre Erika azt tanácsolja a hozzátartozóknak, hogy figyeljék az apró jeleket, és ne engedjék, hogy a hétköznapok elsodorják őket. Akár kis viselkedésváltozás során is rá kell kérdezni az okokra. „Csak ez is egy nagyon érzékeny dolog”, teszi hozzá, „mert lehet, hogy amit én kedves informálódásnak tartok, az a másiknak durva tolakodás.”

A témával foglalkozó cikkek többsége hangsúlyozza, hogy a Diogenész-szindróma felismerése nem egyszerű. Nem csak azért, mert az elfogadhatónak tartott személyes higiéné fogalma személyenként és kultúránként változik. Az elszigeteltségre és szociális szorongásra való hajlam miatt az esetek azonosítása és kezelése hosszú időt vesz igénybe. Egészen egyszerűen azért, mert az esetek többségében sem a családtagokat, sem a szomszédokat nem engedik be a lakásba. 

A Diogenész-szindróma tünetei közé tartoznak az önhigiéniára, a közegészségügyre vagy a biztonságra vonatkozó megértéssel kapcsolatos problémák, a társadalommal vagy az idegenekkel szembeni bizalmatlanság, a paranoia vagy az általános gyanakvás, az elzárkózás és távolságtartás, a szociális szorongás, táplálkozással kapcsolatos problémák, a torz valóságfogalom, a higiéniai problémák miatti bőrbetegségek és fogászati problémák. 

Imre Erika és a kutatások szerint kiemelten fontos szerep juthat a felismerésben a háziorvosoknak, akik a rendelői helyzetben észlelhetik a személyes higiéné állapotát, a tápláltsági szintet, a kognitív funkciók hanyatlását, vagy éppen azt, hogy az érintett kerüli az orvosi ellátást és a kontrollvizsgálatokat. 

A Diogenész-szindróma tünetei, jellemzői és következményei ugyanis súlyosak: szív- és érrendszeri, neuropszichológiai és onkológiai betegségek, emelkedő mortalitás. Az egészségügyi kitettség mellett azonban sajnos gyakori a fizikai és pszichológiai bántalmazás. Tehát a Diogenész-szindróma komplex ellátást és hosszú távú gondozást igényel, amely során a szakorvosok, háziorvosok, szakgondozók mellett szükség van szociális munkások, laikus segítők, a gyámhivatal és a rendőrség közreműködésére is.

Felhasznált szakirodalom

https://www.medicalnewstoday.com/articles/314595#symptoms
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3553571/
https://psychiatryonline.org/doi/10.1176/appi.ajp-rj.2017.120804
Dr. Kiss-Szőke Anna - Dr. Móré E. Csaba: Elhanyagolás, önelhanyagolás, áldozattá válás kockázatbecslése és kezelése