Korábbi cikkünkben írtunk a munkafüggőségről, Kun Bernadett munkáját helyezve a középpontba. Ebben az írásunkban folytatjuk a munkafüggőkre jellemző személyiségjegyek bemutatását, valamint feltérképezzük azt is, hogy milyen munkahelyi környezet, illetve kognitív folyamatok „ágyaznak meg” annak, hogy a túlmunka életstílussá váljon. A cikk olvasói közül valószínűleg sokan tapasztalták már, hogy bár a testük fizikailag jelezte, hogy fáradt, erre fittyet hányva tovább folytatták a munkát. Ennek a viselkedésmódnak számos ösztönzője lehet, objektív és racionális okok, financiális megfontolások, azonban vannak olyan, „a háttérben meghúzódó” kognitív és biológiai folyamatok, amelyek megerősítenek bennünket abban, hogy rendszeresen többet dolgozzunk a kelleténél, ellenállva a fizikai jeleknek, a fáradtságnak. A mai írásunkban két publikációt mutatunk be és értelmezünk, Mazetti és munkatársai, valamint Van den Broeck és csapatának írását.
A munkához való viszonyunk átalakult
A munkahelyünk már nem csupán egy hely, ahol naponta 8-9 órát töltünk. A munkahely több, mint egy intézmény, amely megtermeli a mindennapi életünkhöz és személyes fejlődésünkhöz szükséges jövedelmet. A munkahely ma elköteleződést, lojalitást igényel, túlmutat azon a semleges kapcsolaton, amit akár 1-2 generációval korábban alakítottak ki a munkavállalók a munkahelyükkel. Ezek az elvárások önmagukban nem okozzák a munkafüggőség kialakulását, ahhoz, hogy a munkavállaló rendszeresen túldolgozzon, személyes motivációknak és karakterjegyeknek is találkozniuk kell ezzel a külső elvárással, nyomással.
A Mazetti és munkatársai által készített tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy mely személyiségjegyek és milyen munkakörnyezeti elvárások „találkozása” az, amely nagy valószínűséggel a munkavállalók túldolgozásához vezet.
Változott a munkához való hozzáállásunk, melyet több, egymással párhuzamosan zajló folyamat befolyásolt. Egyrészt a munkaadó által nyíltan és burkoltan kimondott elvárások, mint a munkahelyhez való lojalitás, elköteleződés, valamint a kiemelkedő szakmai teljesítmény fokozatosan a normává váltak. Azonban nem önmagukban eredményezték azt, hogy a munkavállalók mélyebb, szorosabb kapcsolatot alakítottak ki a munkahelyükkel, munkakörnyezetükkel, hogy részben az identitásuk részévé vált. Mazettiék érvelése szerint a változó gazdasági környezet, a kiszámíthatatlanság és az általános bizonytalanság vezetett ahhoz, hogy a munkavállalók elfogadták, beletörődtek abba, hogy a munkahelyük túlmutat a megszokott, viszonylag távoli és érzelemmentes kapcsolaton, ami korábban jellemző volt.
Mindemellett a munkafüggőség azokban az intézményekben, olyan cégeknél gyakori, ahol a munkaadó által képviselt értékrendet a teljesítményorientáltság, a feladat-fókuszú működés, a hatalmi létrán „erőből” történő előrehaladás, valamint a kudarctól való ki nem mondott félelem határozzák meg. Ezek mellett a munkahelyi kultúrában megjelenő magas elvárások, a rendszeres időnyomás, valamint a korábban említett célok és munkamorál racionalizálása és normalizálása terelheti a túldolgozás pályájára a munkavállalókat.
A határtalan munka hatása az életünkre
Az átalakult munka-magánélet viszonynak számos negatív következménye lehet. Az alvással kapcsolatos zavarok, a teljesítménycsökkenés, a betegségekre való fogékonyság mind növekszik a túlmunkával, valamint a személyes életünkre is hatással van. A munkahely határainak elmosódása azt eredményezi, hogy kevesebb időt töltünk a családunkkal, barátainkkal, kevesebb időnk jut a kikapcsolódásra és feltöltődésre. Mégis, mindezek ellenére vannak olyan tényezők, amelyek miatt a szervezetünk, az agyunk, a testünk azt mondja, hogy ez „megéri”.
Mazettiék a cikkükben azokat a személyiségvonásokat veszik górcső alá, amelyek a munkafüggőség kialakulását valószínűsíthetik. Kutatásuk alapján a túlmunkára hajlamos emberek hajthatatlan, szigorú, perfekcionista és erősen célorientált személyek. Ezek a személyiségjegyek összekapcsolódhatnak a munkamorállal is, sokan közülük szeretnek ambiciózus célokat kitűzni, gyorsan és önállóan dolgozni és egyedül dönteni. A munkájuk egyik tudatosult vagy tudattalan célja, hogy azonnali elismerést, „jutalmat” kapjanak. Viselkedéses szinten tehát látható a mértéktelen, határokat nem ismerő munkára való hajlam, míg kognitív megközelítésből egyfajta kényszeresség tapasztalható. (A kényszeresség fogalmát általában az OCD-vel – obsessive-compulsive disorder – kötjük össze. A kényszerbetegség során a betegeknek kontrollálhatatlanul betörő gondolatai – obszessziói –, valamint az ezekhez a gondolatokhoz társuló, ismétlődő, kényszeres viselkedések, mozdulatok jelennek meg.)
Mazettiék korábbi kutatásokból idézve vizsgálják a különböző típusú munkafüggőket. A kutatások azt mutatják, hogy elkülönülnek a cél orientált túldolgozók, akik a saját maguk által felállított célokat hajszolják. Ők általában fizikailag és mentálisan nem merülnek ki, viszont a személyes életük minőségét rontja a munkához való hozzáállásuk. Emellett vannak a „hajthatatlan” túldolgozók, akik belső ösztönzők által motiválva, túl szeretnék teljesíteni a rájuk bízott feladatokat, így el nem várt munkát is végeznek.
Mi is az a motiváció, amely hajtja a munkafüggőket?
Mazettiék a viselkedéses és kognitív jellemzőit vizsgálták a munkafüggőségnek, azonban korábbi kutatások rámutattak a perfekcionizmus, azaz a tökéletességre való törekvés motivációs erejére. A tökéletességre való törekvés eredményeként a munkafüggők nem szeretik kiengedni a munkát a kezük közül, magasak az elvárásaik, inkább maguk végzik a feladatokat. Nehezen bíznak másokban, aggódnak mások teljesítménye és a lehetséges hibázás miatt. Azonban az aggodalom nem csak a másoknak delegált munka, hanem a saját munkájuk minősége kapcsán is megjelenik, ami egyfajta ördögi körbe kényszeríti őket, még többet dolgoznak, hogy tovább tökéletesíthessék az adott feladatot. Mindemellett a perfekcionisták felelősségteljesek, önmegtartóztatóak és rendkívül tudatosak, ezekkel a személyiségjegyekkel tudják magukat a munka mellett újból és újból elkötelezni, teljes erőbedobással dolgozni.
Miért „éri meg” nekik?
Van den Broeck és munkatársai írásukban bemutatják, hogy bár a különböző munkahelyi elvárások és személyiségjegyek találkozása könnyen vezethet túlmunkához, egyéni szinten fizikai kifáradáshoz, valamint a társas kapcsolatok leépüléséhez, kognitív szinten mégis azt érzik a munkafüggők, hogy ez megéri nekik. A sikeres projektzárás örömmel, elégedettséggel tölti el a munkafüggőket. Bizonyos kutatások azt találták, hogy kifejezetten lendületet adnak a projektzárások a következő feladat elvállalásához, hiszen a korábbi siker újabb lendületet ad. Ezek a személyek így ismét egy túlteljesítési körbe kerülnek, amit nagyon nehéz megállítani, ha kognitív és biológiai szinten egyfajta „jutalomként” kódolódik a túlmunka utáni állapot.
Emellett más kutatások azt találták, hogy a munkafüggők más tőről fakadó szégyenérzetet szeretnének leküzdeni, a szégyen miatt kiváltott elégedetlenséget szeretnék kompenzálni. A munka egyfajta eszközként jelenik meg, amely által az önmagukról alkotott képet javíthatják, a szorongásukat, bűntudatukat, „értéktelenségüket” csökkenteni tudják.
A munkafüggőség kialakulásához sok út vezethet, illetve az idézett cikkekből az is kirajzolódik, hogy általában több tényező együttes hatása következtében alakul ki. A munkakörnyezetnek, a munkáltató által képviselt munkamorálnak, a személyiségjegyeknek kell találkozniuk ahhoz, hogy valaki a rendszeres túldolgozás útjára lépjen. Ahhoz, hogy a munkafüggőség kialakuljon, azaz rendszeressé váljon a túldolgozás, a szervezetünk is „hozzátesz”, hiszen neurobiológiai szinten megerősítő folyamatok alakulnak ki, ami által a túl sok munka egyfajta jutalomként könyvelődik el. Fontos tehát, hogy felismerjük a környezetünkben látható és magunkon érzékelhető jeleket, amelyek esetlegesen előre jelezhetik a munkafüggőség kialakulásának lehetőségét.
Szakirodalom
Mazetti, Greta – Schaufeli, Wilmar, B. – Guglielmi, Dina (2014). Are Workaholics Born or Made? Relations of Workaholism With Person Characterics and Overwork Climate. International Journal of Stress Management. 21(3) 227-254.
Van den Broeck, A. – Schreurs, B. – De Witte, H. – Vansteenkiste, M. – Germeys, F. & Schaufeli, W. (2011). Understanding workaholics' motivations: A self‐determination perspective. Applied Psychology, 60(4), 600-621.