Az elmúlt hetek, sőt hónapok blogbejegyzései szinte kivétel nélkül a munkahelyi környezet, a munka és magánélet közötti egyensúly fenntartásának tematikájával foglalkoztak. Bár az alapítványunk tevékenysége és a fókuszban lévő témák szerteágazóak, az egészségnek és egészségértésnek ez az aspektusa, a munka világának és a munkáról alkotott képünknek a tisztázása nem hagy bennünket nyugodni. Múlt héten zajlott a munkafüggőséggel foglalkozó konferenciánk, ezt megelőzően pedig egy összefoglaló írásunk született az elmúlt hónapok munkával kapcsolatos bejegyzéseiről.
A mai írásunk szintén a munka és egyén kapcsolatáról szól, méghozzá a toxikus munkakörnyezet témája kerül górcső alá. A célunk ezzel a bejegyzéssel, hogy segítsünk olvasóinknak és saját magunknak is tisztábban látni azt, hogy melyek azok a gyakorlatok, melyek egy jól működő munkahelyre utalnak, és melyek a figyelmeztető jelek a munkahelyen. Emellett az idézett tanulmányok abban is segítenek, hogy lássuk: magunkon, hangulatunkon milyen változásokat nem érdemes figyelmen kívül hagyni, hiszen utalhatnak arra, hogy a munkahelyünkön nem megfelelő környezetben dolgozunk
Mi is pontosan a toxikus munkakörnyezet, és miért fontos ezzel a témával foglalkoznunk?
A technológiai és gazdasági fejlődések hatására az elmúlt évtizedekben rengeteg változás következett be, amelyek a munka világát is érintették. Az egyik, számunkra is nagyon fontos változás az, hogy a profit elképesztően hangsúlyossá vált, a munkahelyek legfontosabb céljainak egyike a termelés, a termelékenység és ezáltal a profit növekedése. Azonban a profit csak a munkaeszközök javításával növekedhet, ami jelentheti a technológiai vívmányok beépítését, illetve azt, hogy a humán munkaerő, azaz mi, munkavállalók a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból, produktívak vagyunk. Azonban az, hogy mi a legjobban dolgozzunk, nagyban függ a munkakörnyezettől, mely körbevesz bennünket.
A szakirodalom a mai modern társadalmakban létező munkahelyeket egy spektrumon értelmezi, melynek egyik végén az együttműködő, míg a másikon a toxikus munkahelyek helyezkednek el. Az együttműködő környezetben a munkaadók közösségcentrikusak, a munkaadó és munkavállaló között empátia van, valamint a munkavállalók fizikai és pszichés jólléte egyaránt fontos. Ezek a munkahelyek az együttműködésre, harmóniára épülnek, a munkaadók és munkavállalók között tiszteletteljes, udvarias a viszony, s a cél az, hogy közös munkával jó eredmények szülessenek. Ezzel ellentétben a toxikus munkahelyek nem képviselik ezeket az értékeket. A toxikus környezetben való munka két dologhoz vezethet:
- egyrészt visszaesik a munkavállalók termelékenysége, kevésbé lesznek produktívak,
- valamint maguk a munkavállók mint egyének is sérülhetnek: kialakulhat náluk az alacsony önértékelés, magánéleti konfliktusok, mentális problémák.
A szakirodalom a toxikus munkakörnyezetet különböző aspektusok mentén vizsgálja, ezek pedig a munkahelyi kiközösítés és nárcizmus, a bullying, az illetlen viselkedés/inkorrektség, az agresszió, a zaklatás, valamint a passzivitás. A vizsgálati szempontok közül több kéz a kézben jár, vegyük sorra a legjobban elkülönülőket, és azt, hogy a különböző szempontok mentén mire is figyelnek a kutatásokban.
A kiközösítés jelensége nem csak fiatalkorban, a gyermekek között létezik, hanem felnőttkorban is. A folyamat során az egyén eltávolodik a kollégáitól, a feletteseitől, a szociális kapcsolatai fokozatosan leépülnek. A kiközösítés egy fájdalmas folyamat, distresszt vált ki az egyénből, aminek negatív hatása lehet a munkavégzésre, motivációra, valamint az egyén mentális egészségére is.
Az illetlen viselkedés/inkorrektség alatt a szakirodalom azt a jelenséget vizsgálja, amikor egy munkavállaló a társának szándékosan tesz rosszat, sérti a kollégája határait, a munkahelyi normákat azzal a céllal, hogy a munkatársát akadályozza a személyes céljai elérésében. Ez a jelenség sokféleképpen megnyilvánulhat, lehet verbális abúzus, de nem-verbális módon is bánthatják egymást a munkatársak. A jelenség során az egymás iránti tisztelet, korrektség veszik el, ami a sértett félben komoly mentális problémákhoz vezethet, szorongás és depresszió, alacsony önértékelés is kialakulhat az állandó negatív visszacsatolások miatt.
A bullying jelensége kapcsán a legtöbben az iskolai abúzusra gondolunk, azonban ez a fajta viselkedésmód a felnőttek között is jelen van. Az eddig felsorolt szempontok keveredése a bullying, magában foglalja mások kritizálását, a kirekesztést, a munkatárs megalázását, valamint azt, hogy az adott egyént teszik meg a viccek tárgyává. A bullying abban különbözik a fenti viselkedésmódoktól, hogy a megalázás, a verbális bántalmazás rendszeres, nem pedig eseti jellegű. A toxikus munkahelyek esetében a ranglétrán való előrejutásnak ez egyik eszköze lehet ez a fajta bánásmód, a versenytársak vagy a hierarchiában alacsonyabban lévők megalázása a magasabb pozíció megszerzésének egyik eszköze.
A zaklatás a felsorolt viselkedésmódok közül a legsúlyosabb. Zaklatás során az egyén megalázó, általa nem kívánt helyzetbe kerül, azonban a bántalmazás gyökéroka nem maga az egyén, hanem a rassz, hitrendszer, kor, bőrszín, etnikum stb. lehet. A zaklatás fizikai formát is ölthet.
A felsorolt tényezők mind a toxikus munkakörnyezet jelei, akár egy, akár mindegyik jelen van az adott munkahelyen. A toxikus környezetben való munka vezethet kiégéshez, csökkent munkamorálhoz és mentális problémákhoz is, ezáltal a környezet a magánéletre is erősen hatást gyakorol. Tanulmányok sora vizsgálta a toxikus munkakörnyezet hatásait, különböző módszertani megközelítések, illetve eltérő munkatípusok ellenére az eredmények nagyon hasonlóak.
A kvantitatív vizsgálatok igazolták, hogy a kirekesztés, inkorrektség, a bullying és a zaklatás is szignifikáns negatív hatást gyakorol a munkahelyi produktivitásra, valamint kiégéshez vezethet.
A kvalitatív módszertani megközelítések, bár számosságot és szignifikáns eredményeket nem tudnak mutatni, mélyebb megértéshez vezetnek. Az interjúkon alapuló módszertani megközelítések segítségével ki tudjuk rajzolni a káros munkahelyi környezet kialakulásának útját, valamint azt, hogy a munkavállalók hogyan érzik magukat a negatív irányú folyamat során: melyek azok a pontok, amikor ők maguk még lelkesek és változtatni szeretnének, mikor jön el az a pont, amikor a saját eszköztáruk segítségével kisebb változtatásokat eredményeznek, és mikor érkezik el a beletörődés pillanata, amikor már tehetetlennek érzik magukat.
Az eddig idézett cikkek mindegyike külföldi kutatók eredményeit mutatta be, azonban Magyarországon is központi téma a munkahelyi környezet vizsgálata. Az elmúlt hetekben jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök – Munkahelyi vezetők okozta traumák című könyve, amelyben traumákat átélő munkavállalók szólalnak meg interjúk formájában. Modla Zsuzsanna az interjúk tapasztalatait nyolc szempontból vizsgálja, és így alkot képet a munkahelyi környezetről és rossz vezetési stratégiákról.
Felhasznált szakirodalom
Amna Anjum,Xu Ming, Ahmed Faisal Siddiqi , Samma Faiz Rasool (2018): "An Empirical Study Analyzing Job Productivity in Toxic Workplace Environments." International Journal of Environmental Research and Public Health.
Nike Larasati, Wisnu Prajogo (2022). "The Relationship of Toxic Workplace Environment, Job Stress, Employee Life Satisfaction and Productivity with Gender and Tenure as Moderating." International Journal of Economics, Business and Accounting Research. 6(3): 341–351.
Carolyn E. Z. Pickering, Katie Nurenberg, Lawrence Schiamberg (2017). "Recognizing and Responding to the 'Toxic' Work Environment: Worker Safety, Patient Safety, and Abuse/Neglect in Nursing Homes." Qualitative Health Research, 1–12.