Március közepén jelent meg a hír, miszerint át akarják alakítani a szülészeti ellátást, és bevezetni az úgynevezett I. progresszivitási szintet. Az erről megjelenő cikkekben olvashattunk „bensőséges hangulatú szülészetről”, kevesebb ágyról, kevesebb szakemberről, amely jelzők kapcsán a születésházakkal hasonlították össze ezt az ellátási formát. De mi is pontosan a születésház, és hogyan lehet párhuzamba állítani a kórházi ellátással? Erre a kérdésre szeretnék ebben a cikkben választ adni, és megismertetni az olvasókat egy holisztikusabb szülészeti ellátással.
Először is vegyük végig, hogy mit takarnak pontosan a már említett progresszivitási szintek. A II. és III. progresszivitási szintű ellátásban több szakemberrel és férőhellyel dolgoznak, és a neonatológus (az újszülötteket, különösen a betegeket és koraszülötteket ellátó orvos) 24 órában elérhető. A III. progresszivitási szintű szülészeteken pedig már a koraszülöttek intenzív ellátása is biztosított. Ezekkel szemben a bevezetni tervezett I. progresszivitási szinten kevesebb szakember és kevesebb férőhely mellett, de kórházi ellátásban fogadnák azokat a kismamákat, akik 40 év alattiak, akiknek terhessége a 37. és a 41. hét között tart és komplikációmentes, valamint akiknek a magzata nem farfekvéses és 4000 gramm alatti (1).
A születésház fogalma pedig azért merült fel ezekben a cikkekben, mert az I. progresszivitási szintű ellátás lényegében azokkal a feltételekkel működne, amelyek az intézményen kívüli, hazánk esetében az otthonszülést is lehetővé teszik. Elméletben tehát, és a szigorú tények és feltételek mentén valóban összehasonlítható ez az ellátási forma a születésházzal, csakhogy épp a legfontosabb tulajdonsága különbözteti meg ez utóbbi szülészeti formát a kórházitól: az, hogy intézményen kívüli.
A szüléskísérés/vezetés evolúciója röviden
A szülés kísérését a legtöbb társadalomban nők, nőrokonok végezték. A 18. században alakult ki a bábaság rendszere, amely jól szervezett képzésen alapult, és pontos kritériumok alapján működött. A szülészeti ellátás intézményesülésével fokozatosan orvosi feladattá vált a szülés melletti segédkezés, a mai modern orvoslásban pedig a szülész-nőgyógyász orvos feladata a szülés levezetése (felhívnám a figyelmet arra a változásra, hogy az intézményesüléssel a szülés kíséréséből szülésvezetés lett – nagy különbség), és bár a mellettük dolgozó szülésznők végzettségük alapján tökéletesen alkalmasak önálló szülésvezetésre, a kórházban megszokott hierarchikus berendezkedés miatt erre nem mindig kerül sor. Hazánkban az 1950-es évek végén tiltották be az otthonszüléseket, és felállították a szülőotthonokat (születésházakat), majd 2005-ben szűnt meg az utolsó ilyen létesítmény. Végül 2011-ben kormányrendeletben szabályozták az otthonszülést, amire azóta újra van legálisan is lehetőség (2).
Azért tartom fontosnak bemutatni ezt az evolúciót, mert az otthonszülésről és születésházakról a mai modern korban rengeteg helyen az a téveszme él, hogy azok a normától elrugaszkodott, társadalmi szabályokat felrúgó önkényes módok a szülésre. De a fenti rövid bekezdés alapján láthatjuk, hogy az ősidőktől egészen néhány évtizeddel ezelőttig az otthonszülés volt a norma, és 20 éve még léteztek szülőotthonok is.
Mi az a születésház?
A születésház egy független, szülésznők (bábák) által üzemeltetett hely, ahol jól meghatározott szakmai kritériumok mentén zajlik a várandósgondozás, szüléskísérés és kora gyermekágyas gondozás (3). A születésházakban egészséges, komplikációmentes várandósok szülhetnek (ld. a fentebbi kritériumokat), a szüléseket pedig képzett szakemberek – szülésznők – vezetik, az intézményen kívüli szülés feltételeit szem előtt tartva.
A születésházak otthonosak, inkább hasonlítanak jól felszerelt otthonra, mint „minikórházakra”. Minden biztonsági és egészségügyi előírásnak megfelelnek, és jól felszereltek olyan egészségügyi eszközökkel, amelyek a rutinellátáshoz, valamint a sürgősségi ellátás megkezdéséhez szükségesek, illetve úgy helyezkednek el, hogy a kórház a megadott időkereten belül elérhető legyen (4). Külföldön egyébként gyakori, hogy ezek a születésházak konkrétan a kórház mellé épülnek.
A párhuzam az I. progresszivitási szintű kórházi ellátással tehát ott kezdődik, hogy szülésznők kísérnek komplikációmentes szüléseket – és nagyjából itt is végződik. A születésházak esszenciája ugyanis az, amit kórházi körülmények között nehéz (bár nem lenne lehetetlen) biztosítani: az otthonosság, a biztonság, a szülés természetes kibontakozása. Mi járul hozzá ehhez? Maga a szülésznő, aki nem irányítani és kontrollálni akar, hanem kísér, és csak akkor avatkozik be, ha kell. A lehetőség, hogy a szülő nőt olyanok vegyék körül, akiket szeretne, hogy ott legyenek. Ez lehet az apa, a dúla, a kismama anyukája, barátnője, nagynénije. Ott lehetnek öten, vagy éppen senki sem, attól függően, hogy a kismama mit szeretne. Nem kórházi fények, csipogás, nyikorgó ágytologatás, személyzeti csevegés kakofóniájában vajúdik, hanem csendben, vagy a kedvenc zenéjére, vagy a dúla éneklése mellett, vagy éppen egy sorozat háttérzajával. Félhomályban fürödhet a melegvizes kádban, vagy ülhet/fekhet/térdelhet négykézláb az ágyon, a szőnyegen, a szülőszéken. Amin éppen jólesik neki. Vajúdhat 10-12-24-40 órán keresztül ugyanabban a kényelemben, anélkül hogy hazaküldenék, mert nincs az osztályon még hely, vagy ide-oda pakolásznák szobák, vajúdók és szülőszobák között. Aztán amikor 4 óra, vagy egy fél nap vagy kettő után világra hozza a kisbabáját, ugyanazon a helyen, ugyanazon biztonságot adó személyek és tárgyak között töltheti az aranyórát, majd az azt követő 1-2 napot. És azok a bábák, akik segítették őt a várandósgondozás, a vajúdás és a szülés során, a gyermekágyi időszakban is segítik őt, mert a kisbaba kibújásával csak a terhesség és a szülés ér véget, de arra, hogy hogyan is kell anyának lenni, nőnek, embernek maradni, a kórházban a zárójelentéssel együtt nem adnak útmutatót. Szerencsére az intézményi ellátásnak is már részét képezi az, hogy az újdonsült szülőknek megmutatják, hogyan kell az újszülöttet ellátni, ideális esetben pedig szoptatási tanácsadóval is találkozik minden anyuka, még mielőtt hazamegy a kórházból. Az új élethez tehát a kórházban is meg lehet kapni a gyorstalpalót, de a születésháznak pont ez az egyik nagyon jó tulajdonsága, hogy a lelki támogatásnak és fizikai gondoskodásnak a szüléssel nincsen vége.
Persze, a gyermekágyi időszak nehéz, a legtöbb segítséggel is az, és ez mindig is így lesz. Ezen nem az fog változtatni, hogy intézményben vagy azon kívül szül az ember. A vajúdás és szülés is egy embert próbáló, szélsőségesen megterhelő élettani folyamat, aminek természettől fogva velejárója a lehetséges komplikáció. De nem mindegy, hogy ez milyen élmény az anyának, és hogy milyen csomaggal indul neki az élete következő szakaszának. A születésházak megadják a lehetőséget egy bensőséges, katartikus szülésélményre, biztonságos körülmények között, megerősödve segítő kezek és szavak által, megtapasztalva a természet és a minket szerető emberek támogató erejét.
Források
(1) https://wmn.hu/ugy/62232-otthonos-szuleselmeny-nem-attol-lesz-hogy-van-ott-kanape-de-nincs-ott-tamogato-szakember
(2) Székely, Zs. (2022). Egymás-állapot. Szülésznők-bábák-dúlák tapasztalatai a segítő kapcsolatról. Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Kft.
(3) https://www.mpppot.hu/tarsasagrol/munkacsoportok/szuleteshaz
(4) https://www.birthcenters.org/what-is-a-bc