A távmunkának persze rengeteg előnye van: sok kutatás szól arról, hogy a távmunkát végző munkavállalók produktívabbak és kevésbé stresszesek. A távmunkát végzőknek nem kell ingázniuk, nem fecsérlik az idejüket a kollégákkal való fecsegésre, és ideális esetben a fennmaradt idejüket a családjukkal, sporttal és egyéb értelmes tevékenységgel töltik, így jobb lesz az életminőségük, és – ha korábban autóval közlekedtek a munkahelyükre – még a környezetnek is jót tesznek az otthon maradással.
A távmunkával szembeni fenntartásokat sokan pusztán annak tulajdonítják, hogy a cégvezetők félnek a beosztottjaik fölötti kontroll elvesztésétől. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a távmunkának is vannak hátrányai, és az ideális munkavégzés talán a jelenléti és a távmunka valamiféle kombinációja lenne. A megfelelő arány sok tényezőtől függ, pl. a munka típusától, a munkavállaló szociális-családi körülményeitől és a testi-lelki alkatától is. Ebben a cikkben a távmunka sokak által tapasztalt és az utóbbi időben már kutatások által is bizonyított hátrányaira szeretnénk koncentrálni.
Már a járvány idején is jól látszott, hogy az online munka sok esetben a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket teszi még nehezebben elviselhetővé. Nyilvánvaló, hogy mást jelent az otthonról folytatott, online munkavégzés a kertes házzal és minden családtag számára önálló szobával és számítógéppel rendelkező embereknek, mint azoknak, akik apró, sötét lakásban élnek, és esetleg többen osztoznak egyetlen számítógépen.
A távmunka fokozza az egyenlőtlenségeket a harmonikus családban élők, illetve a nehéz családi körülmények között vagy egyedül élők között is. A családtagok közti konfliktusok a folyamatos együttlét miatt gyakran felerősödnek – így a munkahelyi stressz megszűnését vagy csökkenését a családi stressz megnövekedése kíséri –, az egyedül élők pedig gyakran még magányosabbak lesznek. Ráadásul az egyedüllétet sokan azzal kompenzálják, hogy jobb esetben sokat telefonálnak, rosszabb esetben sok időt töltenek a közösségi oldalakon.
De a harmonikus családban élők is megsínylik a kollégákkal való találkozás hiányát. Egyrészt szűkül a társas közegük, másrészt – s ez a szempont megjelenik a Microsoft megrendelésére készült összefoglalóban (New Future of Work Report) is, amely a munkavégzés jövőjét vizsgáló kutatásokat összegzi: számos munkavállaló szerint az ebédlőben vagy a folyosón folytatott spontán beszélgetések nemcsak a jó hangulat és a lazítás miatt fontosak, hanem azért is, mert az ilyen beszélgetések során a munkatársak információkat cserélnek, és erősödik köztük a kapcsolat és a bizalom. Sokan tapasztalják azt, hogy a kollégák visszajelzései, ötletei híján kevésbé kreatívan és örömtelenül végzik a munkájukat.
És vajon mi a helyzet a munka és a magánélet egyensúlyával? E tekintetben is megoszlanak a vélemények, illetve a tapasztalatok. Noha sokan örülnek annak, hogy nem kell elhagyniuk az otthonukat, kevesebb időt kell tölteniük az autóban vagy a tömegközlekedési eszközökön, és több időt tudnak szánni a családjukra, hobbijaikra és a pihenésre, a tapasztalat azt mutatja, hogy az elvárásokkal szemben a valóságban ez nem mindig alakul így. Még az ingázással kapcsolatos tapasztalatok sem egyértelműek: aki korábban egy óránál többet ingázott, annak valószínűleg tényleg javul az életminősége, és aki autóval járt, az valóban környezetkímélőbb életmódra váltott, de akikre mindez nem igaz, azok sokszor tapasztalják, hogy elkezd hiányozni nekik az az idő, amit magányosan töltöttek reggel munkába menet, eltávolodva az életük egyik színhelyétől és közelítve a másikhoz – különösen, ha ezt biciklivel vagy gyalog tették.
Az otthon és a munkahely teljes összekeveredésétől nemcsak hektikussá válik az élet – illetve az életet korábban hektikussá tevő tényezők megszűnnek ugyan, de helyettük újabbak jelentkeznek –, de az se biztos, hogy valóban több időt tudunk tölteni a családdal, hiszen a munkaidő végtelenné válik: cserébe azért, hogy délelőtt nyugodtan meg tudtuk főzni az ebédet, este még tíz után is le kell ülnünk a géphez. A határok megszűnése miatt a családi nyugalmat és harmóniát új kellemetlenségek is veszélyeztetik: épp akkor jön meg az életünket elvileg szintén megkönnyítő futár a szupermarketből, amikor az online értekezlet kezdődik, és miután lóhalálában visszarohantunk a géphez és csatlakoztunk az értekezlethez, a macska fejest ugrik a szekrényről a billentyűzetre.
A kizárólag otthonról végzett munka ráadásul kissé egysíkúvá teszi az egész életet, mint ahogy azt az emailezésnél már régóta tapasztaljuk, ahol minden ugyanazon a felületen történik, a barátnő érdeklődő emailjétől a munkatárs hosszú, kifejtő választ igénylő kérdésén át a villanyszámláról szóló értesítésig. Ugyanígy az otthonról dolgozók élete is ugyanabban a térben és egy végtelenített időben zajlik.
A Microsoft által megrendelt összefoglalóban a technológiától való túlzott függés is megjelenik mint a mentális egészségünkre veszélyes tényező. A videókonferenciák, online értekezletek nyilvánvaló előnye, hogy nem igényelnek hosszas szervezést és utazást, és főleg a „ki, mikor, mit, hova” típusú feladatok megbeszélésének a leghatékonyabb módszerei. Ám a hátrányaikat is hosszan lehet sorolni: fáradtság, kimerülés, kiégés, stressz, fejfájás. Ahogy az összefoglalóban említett egyik tanulmány fogalmaz: a videóértekezlet a jelenléti értekezlethez képest „információhiányos (pl. hiányoznak a testnyelvi információk és a szemkontaktus), ugyanakkor túl sok információt ad (pl. saját arcunk látványa, arcok mesterséges elrendezése)”. (Bailenson 2021)
Mindezek következtében a távmunkára való átállás sokakban szorongást és depressziót kelt. Egy friss kutatás szerint a távmunkát (40%) és a hibrid munkát (38%) végzőknél magasabb a valószínűsége a szorongás és a depresszió kialakulásának, mint a jelenléti munkát végzőknél (30%). Noha a különbség nem óriási, de statisztikailag szignifikáns. A kutatás az okokat nem vizsgálta, de a valószínűsített okok között nagyrészt a fent említett tényezők szerepelnek (pl. kollégáktól való elszakadás, megnövekedett munkaidő, magánélet és munka egyensúlyának megbillenése).
Nem meglepő, hogy a fenti vizsgálatban részt vevők 43%-a számolt be arról, hogy folyton meg kell szakítania a munkát – az viszont talán meglepőnek tűnik, hogy 40%-uk arra panaszkodik: nem tud elég időt tölteni a partnerével. Vagyis azt láthatjuk, hogy a kutatások – és a személyes tapasztalatok – olykor ellentmondanak egymásnak: sokszor éppen azoknak a dolgoknak a hiánya miatt vezet a távmunka rövid úton kimerüléshez és kiégéshez, amelyek miatt eredetileg azt választottuk. Fontos az is, hogy a fenti kutatások esetében általában nem tudjuk, milyen típusú munkát végeztek a felmérések résztvevői. Márpedig valószínűleg máshogy viszonyul a jelenléti és a távmunka kérdéséhez az, aki lélektelennek, értelmetlennek érzi a munkáját, vagy kellemetlen, sőt akár toxikus munkahelyi környezetben dolgozik, mint az, aki kreatív, izgalmas munkát végez együttműködő, kedves munkatársakkal.
A távmunka megjelenése mindenesetre átalakította a munkapiacot, és óriási lehetőségeket rejt magában. Aki olyan szerencsés, hogy mérlegelheti a lehetőségeket, talán akkor jár a legjobban, ha a fenti szempontok figyelembevételével kombinálja a jelenléti és a távmunkát.