A Nobel-díjas Jon Fosse Reggel és este című művéről beszélgettünk a könyvklubban, amelyben Johannes, az idős halászember egyik reggel azt tapasztalja, hogy nem érzi a dohány ízét, a csónakja mellett pedig nem merül le az ólom.
A költői nyelven írt, alig százoldalas regény Johannes születését írja le az apja szemszögéből, majd a halálát, a halott Johannes nézőpontjából, aki lassanként ébred rá, hogy meghalt.
Beszélgettünk a regény lebegő – hol álomszerű, hol valószerű – stílusáról, amely többeknek tetszett, mert úgy érezték, kifejezi a „lebegő lélek” állapotát, másokat viszont zavart a sok ismétlés és az írásjelek hiánya. És beszéltünk arról is, hogy miért sokkal nehezebb írni a boldogságról, mint a boldogtalanságról.