Mit jelent ma ötvenesnek lenni? Erről beszélgettünk május 27-én a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság közös rendezvényén.
Az első előadást Dr. Szentpáli Zsófia kardiológus, belgyógyász, IBLM életmódorvos tartotta, témája a kronológiai és a biológiai kor volt. Hogyan mérjük a biológiai kort? Erre ma már számos lehetőség áll rendelkezésre, az epigenetikától a funkcionális teszteken át a csontsűrűségmérésig. Egy olyan egyszerű teszt, mint a fél lábon állás is árulkodik a biológiai korunkról. Az előadó hangsúlyozta, hogy a longevity fogalma nem csupán hosszú élettartamot jelent – a jó életminőség is kulcsfontosságú, hiszen hiába 74-80 év a várható élettartam, ha ebből csupán 62-64 évet élünk egészségben. A doktornő kitért arra is, hogy a biológiai kor megfordításának milyen lehetőségei vannak, az étrendtől a mozgáson át a káros szokások kerüléséig és a társas kapcsolatok ápolásáig.
Kónya Ilona pszichológus arról beszélt, hogy milyen kihívásokkal és ellentmondásokkal szembesül az 50 éves ember az élet különböző területein. A munkahelyen például egyszerre lehet bölcs vezető tapasztalatánál fogva, és öregecske kezdő a technológiai eszközökkel való bánásmód terén. A családban lehet, hogy a szendvicsgeneráció szerepeinek kell megfelelnie, miközben esetleg új, késői házasságba kezd. A szerencsésebbek közösségi életét új hobbik, új társaságok jellemzik, de sokan vannak, akik az elmagányosodással küzdenek. Az egészségesebbek sportos életmódot élnek, de közben van, akinél már ekkor megjelennek a krónikus betegségek.
A „Filterezett valóság – torz tükör vagy motiváló erő?” című kerekasztal-beszélgetésen Dr. Ficzere Andrea arról kérdezte a résztvevőket, mióta van az, hogy kis túlzással minden kép, amit látunk és amit magunkról készítünk, filterezett, vagyis tulajdonképpen minden csak látszat. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a közösségi média és a mesterséges intelligencia gyorsította fel ezt a folyamatot. Dr. Horváth Anikó plasztikai sebész elmondta, hogy a kliensei gyakran MI-val készítenek magukról képet, és azt mutatják meg neki, hogy olyanok szeretnének lenni. Szabó Benjamin fotós arról mesélt, hogy a színészek általában elviselik, ha a karakterüknek maszkírozva fotózzák őket, de néha azért nehéz kezelni az elvárásaikat. A szülőszobán nincs filter, mondta Kandász Andrea, a Rebirth program alapítója, hiszen a szülőnők elfeledkeznek magukról, miközben a szülésre koncentrálnak. Mindannyian fontosnak találták a motiváció kérdését: miért szeretne valaki máshogy kinézni, mint ahogy kinéz. Ha például egy plasztikai műtétre azért van szükség, mert a műtét után jobban érzi magát a bőrében az illető, akkor azt talán érdemes elvégezni. De ha külső elvárásra veti magát alá, vagy azért, mert úgy érzi, másképp nem kap elég figyelmet, akkor jó, ha erről elbeszélgetünk vele.
Bodolay-Papp Zsófia, az NMHH kutatási szakértője arra volt kíváncsi, mit talál a longevity iránt érdeklődő laikus az interneten. Előadásában a keresési eredményként megjelenő reklámok, videók, cikkek mellett azt is bemutatta, milyen oldalak segítenek egy egészségügyi oldal hitelesítésében.
Miért akarunk fiatalok maradni? – erre a kérdésre kereste a választ három tudományterület képviselője: Lázár-Cseke Éva pszichológus, Dr. Szentpáli Zsófia orvos és Gács Anna irodalomtörténész. Abban mindhárman egyetértettek, hogy a fiatalságot mindig is pozitívan látták és értékelték, ez valószínűleg nem fog változni a jövőben sem. Változik viszont, hogy milyen életkort kötünk a fiatalsághoz. Gács Anna irodalmi példaként Anna Kareninát említette. Tolsztoj regényhőse egy igazi életközepi válságot él meg – 28 évesen. A kerekasztal-beszélgetés során számos példával illusztrálta, hogyan jelenik meg az irodalomban és a művészetben az életközepi válság, a menopauza vagy a fiatalság iránti vágy. Dr. Szentpáli Zsófia számára a „fiatalnak maradni” helyett az „egészségesnek maradni” a hangsúlyos. Úgy gondolja, az öregedés önmagában nem rossz, a kék zónákban az idősek a közösség megbecsült tagjai. Az öregedést nem lehet megállítani, de az orvosi háttér adott ahhoz, hogy a nyugdíjas évek ne egészségügyi problémákkal és azok orvoslásával teljenek. Lázár-Cseke Éva kiemelte, hogy másként ítéljük meg az ötvenes férfiakat és nőket: míg előbbihez a „silver fox” kifejezés társul, a középkorú nők szinte láthatatlanok. Dr. Nádasi Eszter médiakutató, a beszélgetés vezetője emlékeztett arra, hogy a hatalmas médiazaj tele van ellentmondással, így férhet meg egy magazinban egymás mellett a „fogadd el magad” témájú cikk az anti-aging termék reklámjával.
A rendezvényt záró kerekasztal-beszélgetés középpontjában az életközepi válság állt, amiről sok szó esik, mégsem tudjuk igazán, hogy mit jelent pontosan. Innen indította a beszélgetést Orzóy Ágnes, és arra kérte vendégeit, hogy segítsenek az élethelyzet definiálásában. A gyerekek nagyok, a szülők túlvannak az „életben tartás” nehézségein, a fókuszba ismét a párkapcsolat kerül – magyarázta Dr. Gulya Fruzsina szociológus, jogász. Hozzátette, hogy az életközepi válság mást jelent a társadalmi különbségek függvényében. Van, ahol az „üres fészek” szindrómával kell megküzdeni, máshol azonban komoly egzisztenciális válságot okozhat az életkorral változó, romló fizikai állapot. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ezt az életkort az elmagányosodás jellemzi, így az életközepi válságnak komoly, végzetes következménye is lehet. Oláh Rita pszichológus szerint korántsem pesszimista az a megközelítés, hogy az élet krízisek sorozata, mert sokszor a válság jelenti az újrakezdés lehetőségét is. Ez az életkor, amikor el kell búcsúztatni a veszteségeket: mindazt, ami nem történt meg eddig és már nem is fog. Különösen fontosak ilyenkor a kapcsolatok, a kapaszkodók keresése, mert ezeknek megtartó erejük van. Szlavicsek Judit író személyes történetét és tapasztalatait mesélte el. 45 évesen váltott, őt az motiválta, hogy a karrierjében, a városban, ahol élt, minden belátható és kiszámítható volt. Végül családjával új városba költözött, és a váltás számára egy gyors, sikeres új karriert is hozott. Hozzátette, hogy ehhez szükség volt a háttérre, amit a férje biztosított. Dr. Gulya Fruzsina elmondta, hogy kevés kutatás foglalkozik a férfiak és az életközepi válság témájával. Oláh Rita szerint mindannyian másként éljük meg a midlife crisis-t: van, aki igazán mély válságként, és van, aki nem érzi a nehézségét. Azt javasolja, hogy az önmagunkon végzett munkát ne tekintsük önzésnek, mert anélkül nem tudunk „jól lenni a bőrünkben”. Szlavicsek Judit hozzátette, hogy számára a közösségért végzett munka nyújtott nagy segítséget egy válságos élethelyzet túlélésében.
Galériánkat ide kattintva érheti el.