Filmklubunk dr. Vámos Zoltán megható és elgondolkodtató rövidfilmjével indult, amely egy orvos és demens betegének találkozását meséli el. Dr. Ureczky Eszter, a filmklub szervezője és házigazdája az orvos és a beteg közötti kommunikáció miatt választotta indításnak ezt az alkotást.
„Jó lenne, ha a betegellátás mellett időnként a saját lelkünkkel is tudnánk foglalkozni” – hangsúlyozta vetítés előtti bevezetőjében dr. Ficzere Andrea, és hozzátette, hogy a filmek, könyvek segítenek szembesülni saját érzéseinkkel, mélyben rejtőző problémáinkkal. A vetítés után dr. Ureczky Eszter kérdésére a film orvosként, mentősként is dolgozó rendezője elmondta, hogy eredetileg egy orvosi sorozaton dolgoztak, ennek egy epizódja lett volna ez az igaz történet, amely az ő egyik esetéből született. A sorozat végül nem valósult meg, a sztoriból azonban film lett, a forgatókönyvet Sultz Sándor írta. A film finom eszközökkel mutatja be a demens beteg magányát, kiszolgáltatottságát.
A beszélgetésbe bevont nézők úgy érezték: két magányos ember találkozik és beszélget ebben a filmben. A közönség és az alkotó beszélgetésében szóba került az ellentmondás az ápolónő kemény szavai és finom, gondoskodó mozdulatai között, az egy kórteremben fekvő betegek közötti kapcsolat, a személytelen kommunikáció és az emberi méltóság, az egészségügy hierarchikus felépítése, és annak a példamutató ereje, hogy a főszereplő orvos ösztönösen nemcsak a feladatot látja, hanem az embert is. Dr. Vámos Zoltán szerint a valóságban is sok ilyen orvos van, aki képes ráhangolódni a betegére, és empatikusan viszonyulni hozzá. A beszélgetés során kiderült, milyen filmek hatottak a rendezőre, mi lett volna eredetileg a film vége, és az is, melyik jelenet tetszett leginkább a nézőknek.