„Sokat beszélgettünk arról, hogyan tudunk tanulni a tapasztalatokból, hogyan tudjuk megtalálni bennük az erőforrásokat. Miért vagyunk hálásak? Mire vagyunk büszkék, mit csináltunk jól? Fontos volt tudatosítani: mi ezt már megéltük, és van, amit jól csináltunk, vannak megküzdési stratégiáink.” – Beszélgetés Róbert Nórával, HR szakértő, tréner és team coach-csal, a délutáni workshop egyik vezetőjével.
Milyen elvárásokkal érkeztél erre a programra, és volt-e, ami meglepett?
Tudtam, hogy a beszélgetés résztvevői között sokféle ember lesz – orvosok, főnővérek, ápolók, akik ráadásul az ország különböző pontjairól érkeznek, ezért úgy készültünk, hogy időbe telik majd, mire beindul a beszélgetés. Meglepetten tapasztaltuk azonban, hogy senkit nem kellett noszogatni, nem volt szükség ráhangolódásra: szinte az első pillanattól volt nyitottság és bizalom, mindenki bátran mesélte a maga történeteit. Nagyon jó volt ezt megélni, hiszen ez bizalmi légkört feltételez. Úgy tűnt, az is sokat segített, hogy különböző területekről érkeztek a résztvevők, így sokkal nyíltabban tudtak beszélni. A másik dolog, ami meglepett, az volt, hogy mindenki milyen tisztelettel viseltetett egymás és egymás munkája iránt.
Sokszor nehéz volt hallgatni a történeteket, de mindannyian éreztük, hogy nagyon nagy szükség volt erre: kiadni magukból egy biztonságos keretben a fájdalmas emlékeket, amelyek megrázták őket, elmondani, milyen nehézségekkel küzdöttek. Megérintő, sokszor drámai történeteket is hallottunk a járványban elhunytakról és az egészségügyi dolgozók extrém terheléséről, amikor például még az alapvető szükségeikre sem volt idejük. Ugyanakkor jó volt látni, hogy mennyire összetartanak a munkatársak: például az egyik kórház dolgozói elmesélték, hogyan dolgozott az egész személyzet egy koronavírusos kismama megmentésén. Először a babát, majd a kismamát is sikerült stabilizálni.
Mit tapasztaltál, mire van a legnagyobb szükségük az egészségügyi dolgozóknak?
Arra, hogy érezzék: nincsenek egyedül, meghallgatják őket. És arra, hogy tudjanak kérni, és hogy kérdezzék meg őket, mire van szükségük. Sokszor az apróságok is sokat jelentenek nekik.
A tapasztalatok elmesélésén kívül miben segített a résztvevőknek a kiscsoportos beszélgetés?
Sokat beszélgettünk arról, hogyan tudunk tanulni a tapasztalatokból, hogyan tudjuk megtalálni magunkban az erőforrásokat. Miért vagyunk hálásak? Mire vagyunk büszkék, mit csináltunk jól? Fontos volt tudatosítani: mi ezt már megéltük, és van, amit jól csináltunk, vannak megküzdési stratégiáink. A résztvevők megosztották a jó gyakorlataikat, azokat a tapasztalatokat, amelyekből erőt tudtak és tudnak meríteni a maguk számára, és amelyből mások is erőt meríthetnek. Emellett stresszkezelési technikákat is tanultunk. Például nagyon fontos hagyni, hogy akinek éppen rossz vagy nehéz élménye volt, beszélhessen róla, és mindezt megoszthassa másokkal.
Miért ajánlanád az egészségügyi dolgozóknak a „Mentális védőoltás” programsorozatot, és különösen a kiscsoportos beszélgetéseket?
Úgy láttam, már az is nagy élmény volt az egészségügyi dolgozóknak, hogy nem a saját közegükben voltak, és megismerhettek más kollégákat, meghallgatták, ki hogyan küzdött meg a helyzettel. Nem biztos, hogy ilyen bátran nyilvánultak volna meg, ha a saját körükön belül maradnak. Nagyon jó volt, hogy elmondhatták a történeteiket egymásnak. A szakemberek moderálásával jóízű baráti beszélgetések alakultak ki, legszívesebben másnap reggelig ott ültünk volna. A történtek feldolgozásán és a töltekezésen kívül fontos hozadéka volt a beszélgetéseknek, hogy összeszedtük azokat az ötleteket, amelyeket a résztvevők magukkal vihetnek a következő időszakra.
Sokszor könnyebben megnyílunk, őszintén megvallva érzéseinket, megosztva gondolatainkat olyan emberek társaságában, akikkel nincs közös pontunk a múltban és a jövőben sem. A workshop résztvevői a csoportban megélik a bizalmat, az elfogadást, a feltétel nélküli ráhagyatkozást és szeretetet. Nagyon örülünk és fontosnak tartjuk, hogy mindehhez biztosíthattuk a kereteket.