Bármennyire idegenkedünk a mesterséges intelligenciától, egy átlagos nap elképzelhetetlen nélküle. Gondoljunk a keresőmotorokra, az appok értesítéseire, a diagnosztikára az egészségügyben, vagy a vezető nélküli metróra. Ez ugyanis mind MI. Dr. Héder Mihály habilitált egyetemi docens, a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének vezetője és oktatója, az októberi Uzsokimozi vendége szemléletesen és érthetően hozta közelebb a nézőkhöz és tette számukra érthetővé a mesterséges intelligenciát, amiről a közösen megtekintett film elég nyugtalanító képet festett.
A 2014-ben bemutatott, Oscar-díjas Ex Machina című film főhőse, Caleb, a fiatal programozó megnyer egy versenyt, a díja pedig az, hogy egy hetet tölthet a dúsgazdag vezérigazgató hegyi nyaralójában. Csakhamar kiderül, hogy Calebnek valójában egy különös kísérletben kell részt vennie: kapcsolatot kell teremtenie a mesterséges intelligenciával, ami egy gyönyörű lány, Ava testében lakik. Caleb a Turing-tesztet alkalmazza annak kiderítésére, hogy Ava valóban gondolkodó lény, vagy érzéseit „programozták”.
Kell-e tudnunk, hogy MI-t használunk? El lehet-e feledkezni róla? Dr. Héder Mihály elárulta, hogy a ChatGPT olyan meggyőző, hogy használata közben ő például elfeledkezik arról, hogy nem emberrel beszél. Számít, hogyan működik belül valami, ha kívülről nem látszik? – tette fel a kérdést, hiszen az emberekkel való kommunikáció során sem tudjuk, mi zajlik belül, csak a viselkedésére hagyatkozhatunk.
Dr. Héder Mihály mesélt arról, hogyan határozta meg magát a homo sapiens az MI-vel szemben, és hogyan tolta ki a határokat. Az egyik legerősebb félelem az, hogy az MI elveszi az emberek munkáját, és az elmúlt években az is változott, hogy ez milyen területeken fog megtörténni: míg korábban úgy tűnt, a kreatív feladatot nem fogja átvenni a gép, mára kiderült, hogy a gépek dalokat, szövegeket is írnak, nincs hova bújni.
Az Uzsokimozi szerkesztője, Dr. Nádasi Eszter a szeptemberi film témájához, a digitális lábnyomhoz kapcsolódva arra volt kíváncsi, hogyan használja az MI a közösségi médiát. Dr. Héder Mihály elmagyarázta, hogy az egyre fejlettebb programok számára az adat az olaj, és mivel az interneten publikusan elérhető adatokat már kibányászták, a versenyben maradáshoz egyre mélyebbre kell fúrni. Ennek során eljutottak a nem nyilvános interneten lévő adatokig, vagyis a közösségi média, az emailek, a drive-ra feltöltött információ tanítja a MI-t.
Szó esett a film látványáról, a természet szépségéről és az izolációról, a szorongató megfigyelési helyzetről, a kibogozhatatlan manipulációról, a tudós és a techmilliárdos alakjáról, és arról, hogy veszélyezteti-e az MI az emberek életét. Dr. Héder Mihály szerint több okunk van félni az emberektől, mint a gépektől, ezért ő az MI-vel békés egymás mellett élésben bízik.