Ugrás a tartalomra

Nyáry Krisztián könyvekről és olvasásról

nyáry

Nyáry Krisztián elmondta: jó barátságban van azzal, ha „irodalmárként” mutatják be, hiszen ez lefedi mindazt, amivel foglalkozott és foglalkozik. A beszélgetést vezető Szeder Kata Örkény Istvántól idézett: „Élet és halál kérdése, hogy az ember húsz és harminc közt mit olvas.” Nyáry Krisztián azonban nem értett egyet ezzel a gondolattal. Szerinte az a meghatározó, amit húszéves koráig olvas az ember. Ő például pontosabban és élesebben fel tudja idézni az első fontos könyveit, mint azokat, amelyeket húszévesen ismert meg. Belvárosi, bandázós, rossz gyerek volt, aki a rosszalkodás mellett sokat olvasott. Egyik kedvence volt Walter Scott Ivanhoe című regénye, és élvezettel olvasta Rónaszegi Miklós ifjúsági könyveit. Szívesen veszi a kezébe újra a régi könyveit, legutóbb például Tolsztoj Háború és béke című monumentális regényének újrafordítását.

Irodalomtörténészként indult, a 19. századi magyar költészettel foglalkozott. Leginkább az a kérdés érdekelte, hogyan „kanonizálódik” egy-egy irodalmi mű, vagyis hogyan épül be az irodalmi hagyományba, mennyire határozza meg egy szerző helye és rangja az irodalomtörténetben azt, hogy mit gondolunk a szövegről. Iskolai rendezvényen, rendhagyó irodalomórán gyakran kéri arra a diákokat, hogy a szerző ismerete nélkül, csak a szöveg alapján mondják el, jónak tartják-e, amit olvastak.

Az iskolában oktatott irodalom gyakran egy „kimerevített” íróképet mutat meg. Például Radnóti Miklósról csak komoly fényképeket közölnek a tankönyvek, miközben sok-sok vidám fotó készült róla. Nyáry Krisztián ezért tartja fontosnak, hogy az írói levelezésről, szerelmekről szóló könyveiben megmutassa az írók, költők hétköznapi, emberi arcát. Akkor is, ha a kép nem mindig előnyös. 

 

A beszélgetés ide kattintva megtekinthető.