Az eseményt Dr. Ficzere Andrea, a FOEA elnöke nyitotta meg azzal a vallomással, hogy ő „feketeöves szorongóként” abban bízik, hogy az előadások és kerekasztal-beszélgetések segítenek felszínre hozni a fel nem térképezett érzéseket, bajokat.
Házigazdaként Dr. Szabó László Zsolt, az NMHH médiapiaci együttműködési és kutatási igazgatója köszöntette a résztvevőket.
Bodolay-Papp Zsófia szórakoztató nyitó előadása az online tér és a szorongás sokrétű összefüggéseit tárta fel. Kitért a közösségi média okozta szorongásra, az online megítéléstől való félelemre, az üzenetküldés miatti aggodalomra és a FOMÓ-ra is. Emellett számos példán keresztül bemutatta, milyen online iparág épül a szorongásra, milyen hamis megoldásokat kínál az online világ, és hogyan romantizálja a mentális betegségeket a közösségi média.
Brlázs Ágnes, az NMHH kutatási szakértője bemutatta az NMHH legújabb kutatásait, amivel egyben – ahogy fogalmazott – étlapot nyújtott át a feketeöves szorongóknak. A kutatásokból kiderült, mennyire szoronganak a fiatalok a mesterséges intelligencia előretörése és általában a technológia eluralkodása miatt. Sok szorongás forrása a közösségi média is – sok fiatal felhasználó érzi úgy, hogy mások szebbek és boldogabbak náluk. Ennek ellenére sok időt töltenek ezeken az oldalakon, aminek a FOMO, vagyis a fontos dolgokból való kimaradástól való szorongás az oka. A fiatalokat célzó kutatások mindegyikéből az derült ki, hogy a lányok többet szoronganak, mint a fiúk.
Ferenczi Borbála addiktológiai konzultáns egy számos családot érintő problémáról beszélt, amely sokak szemében mégis tabutémának számít: a szenvedélybetegek családjában megélt szorongásokról. Különös nehézséget jelent az érintettek kezelése során az, hogy a szenvedélybetegség eltitkolása miatt a családtagoknál jelentkező problémákat – szorongás, szomatikus panaszok, a gyerekek esetében koncentrációs zavarok, ADHD stb. – nem a gyökerüknél kezelik. A szenvedélybetegek családtagjai folyamatosan szoronganak, hiszen teljes kiszámíthatatlanságban élnek, ráadásul titkolózniuk kell, s emiatt állandóan magas készültségben vannak. Szorongás forrása a gyerekek számára a szeretethiány is, hiszen hiába szereti a szenvedélybeteg szülő a gyerekét, ha a betegség miatt érzelmileg elérhetetlen.
Szabó Dóra pszichológus előadása a perinatális időszak szorongásairól szólt. A fogantatás pillanatától, sőt azt megelőzően is számos félelem, szorongás kísérheti ezt az időszakot – készen állok-e? egészséges lesz-e a gyerekem? –, a baba születése után pedig ezek számos újabbal egészülnek ki, a szoptatás miatti szorongástól elkezdve egészen a karrier és magánélet összeegyeztetéséig. Régebben az anyák jobban bíztak az ösztöneikben, valamint nagycsaládokra és egyéb közösségekre számíthattak a perinatális időszakban, ma azonban gyakran elszigetelt kiscsaládokban kell megbirkózniuk az újdonsült szülőknek a feladataikkal, ahol ráadásul a közösségi médiában is „tökéletes” családokkal találkoznak. Nehézséget jelent, hogy a nagyszülők sokszor még dolgoznak, illetve hogy a generációk között egyre nagyobb a szakadék a gyereknevelés elvei és gyakorlata tekintetében is. Egyszerre túl sok és túl kevés a mai kismamák tudása, ezért fontos, hogy a perinatális időszakban minél több valódi társas támogatást kapjanak.
A test és a lélek összetett kapcsolata kötötte össze a szünet utáni előadást és kerekasztal-beszélgetéseket. Lázár-Cseke Éva pszichológus előadásának kiindulópontja az volt, hogy a szorongás olyan érzelmi és fiziológiai reakció, amely végigkíséri az ember evolúcióját, a civilizáció történetét. Ma azonban a szorongás bennünk marad, hiszen „eltűnt a vadon”, ahol levezethető lenne. A pszichológus úgy fogalmazott, hogy a szorongás nagy energiapazarlás. Míg a sportolónál a jelentős eredmények elérése éppen a szorongásnak és az általa fokozott adrenalin- és kortizolszintnek köszönhető., a kóros szorongás maladaptívvá és a cselekvés gátjává válhat. Lázár-Cseke Éva bemutatta, milyen testi tüneteket okoz a kóros szorongás, amely leginkább a bél-agy tengelyt érinti – a bélbetegségek 20-30%-ának hátterében a szorongás áll. A szomatikus, testi tünetek pedig visszahatnak a pszichére. Az előadó hangsúlyozta a megelőzés fontosságát. A tudatos időgazdálkodás, a természetben töltött idő, a testmozgás és a társas támogatás segíti a szorongás kezelését, a stressz csökkentését.
Különösen sok és összetett szorongással küzd az egészségügyi ellátás minden résztvevője: orvos, szakápoló, beteg és hozzátartozó. Ők voltak a „Szorongok. Szorongsz. Szorongunk” kerekasztal-beszélgetés résztvevői, akiket Dr. Ficzere Andrea elvárásokról, a szorongás okozta helyzetekről és megoldási kísérletekről faggatott. Megfelelő ellátást kap-e a beteg? Mikor lesz megoldás? Mi lesz, ha nem tudom betartani a terápiás javaslatot? – a krónikus betegek és hozzátartozóik számára ezek a leggyakoribb okok a szorongásra. Dr. Németh Klára Zsófia orvos és Harrer Szilvia ápoló arról beszélt, hogy leginkább a perfekcionizmussal küzdenek, azzal a kérdéssel, hogy elég jól végzik-e a dolgukat, tudnak-e eléggé empatikusak lenni a betegekkel és a betegek szorongásaival a sűrű szakrendelésen. Dr. Németh Zsófia kiemelte, hogy belgyógyászként nemcsak szomatikus orvosként kell teljesítenie, az intenzív osztályon dolgozó Harrer Szilvia pedig elmondta, hogy számukra a biztonságos környezet megteremtése a legfontosabb, egy olyan környezeté, amelyben a beteg és a hozzátartozó is bizalommal fordulhat az orvoshoz és az ápolóhoz. A beszélgetésben részt vevő betegek és hozzátartozók abban egyetértettek, hogy számukra az egészségügyi dolgozók részéről a magabiztos kommunikáció, az érthető, türelmes és empatikus tájékoztatás a legmegnyugtatóbb. A beszélgetés kitért arra, vezetőként hogyan lehet segíteni a kollégákat a szorongás kezelésében, hogyan lehet támogató környezetet teremteni, a hozzátartozók pedig azt mesélték, hogyan reagálnak, milyen szorongással küzdenek a „szatellit” családtagok, vagyis az egészséges hozzátartozók.
A rendezvényt az irodalom, a művészet és a szorongás kapcsolatát boncolgató kerekasztal-beszélgetés zárta. Lencsés Anita irodalomterapeuta két pillérre építette a beszélgetést: elsőként az írás és a szorongás kapcsolatáról kérdezte vendégeit, Takács Dalma művészetterapeutát, újságírót és Turi Tímea költőt, szerkesztőt, majd arról esett szó, milyen szerepe lehet az olvasásnak a szorongás kezelésében. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az írás felszabadító, segít az önismeretben, mert segít verbalizálni érzéseket, eseményeket, más perspektívából mutatja meg azokat. Ugyanakkor lehet frusztráló, de jelenthet védett teret is. A kutatások szerint a szorongás csökkentése szempontjából nincs különbség a kézírás és a géppel írás között, a beszélgetés résztvevői ezzel nem értettek egyet. Takács Dalma szerint ha kézzel írunk, jobban át kell gondolnunk, mit akarunk leírni, emiatt lelassulunk, Turi Tímea pedig azt hangsúlyozta, hogy a kézírás követi a nem lineáris gondolkodásunkat. Az olvasás kapcsán Lencsés Anita arra volt kíváncsi, a szorongás kezelésében ki milyen stratégiát választ. Takács Dalma azokhoz a könyvekhez vonzódik, amelyek „fokozzák” a szorongást, ezért tudatosan fordul a könnyedebb irodalomhoz. Turi Tímea felhívta a figyelmet arra, hogy az „eszképista”, menekülést jelentő olvasmányok gyakran segítséget tudnak nyújtani a szorongás kezelésében. A beszélgetés könyvajánlóval zárult.