„Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat.” Ezzel a mondattal kezdődik Annie Ernaux A szégyen című regénye, amely feltárja a rettenetes esemény okait és következményeit.
A könyvklubban főleg a szégyen témáját jártuk körbe, amely Ernaux számára az írás egyik fő mozgatórugója. Beszélgettünk arról, hogy mi a szerepe a traumatikus jelenetnek a szégyen kialakulásában, és hogyan alakította a szégyenérzet Ernaux írásmódját. Szóba került az is, hogy milyen érzést vált ki a szégyenletes dolgok leírása belőlünk mint olvasókból, és hogy mi értelme van annak, van-e egyáltalán értelme, hogy egy író a legszemélyesebb és legszégyentelibb élményeit is megossza az olvasóival.
Elgondolkodtunk azon, hogy az osztályváltás, ami Ernaux számára a szégyen forrása, mennyiben volt más Franciaországban Ernaux generációja, illetve a nála pár évtizeddel fiatalabbak számára, mint Magyarországon. Felvetődött, hogy nálunk talán az alkoholizmus az a téma, amely ugyanilyen súlyú, és amelyet ugyanúgy hallgatás övez, mint Franciaországban korábban az osztályváltást.