A júliusi Uzsokimozi a nomádok földjére vitte a nézőket. Chloé Zhao háromszoros Oscar-díjas filmje érzékeny portré egy olyan életformáról, amelyben az út egyszerre jelent szabadságot és kiszolgáltatottságot.
A film főhőse, Fern (Frances McDormand) egy kicsi, ütött-kopott, lakóautóvá alakított furgonnal járja az Egyesült Államok végtelen tájait. Alkalmi munkákat vállal: karácsony előtt a csomagküldő-szolgálat raktárában dolgozik, nyáron kempingek mosdóit takarítja, dolgozik a cukorrépa betakarításánál vagy konyhai kisegítőként étteremben. Útközben találkozik és ismeretséget köt a hozzá hasonló modern nomádokkal.
Dr. Séllei Beatrix pszichológus, a filmklub vendége szerint A nomádok földje teljes figyelmet igénylő film, nem lehet közben elkalandozni, mást csinálni. Úgy érezte, nehéz azonosulási pontot találni a főszereplővel, mégsem lehet nem azonosulni vele, mert van hite, ami előre viszi. Ez nem egy bizonyos hit, inkább az az érzés, hogy „tehetek valamit, nem vagyok teljesen kiszolgáltatott”. Fernt igazi újrakezdőnek látja, aki nehéz döntést hozott, hiszen az apró változtatások helyett az elölről kezdés mellett dönt. Elvesztette férjét és még az a város is megszűnt, ahol egykor együtt éltek: a személyes tárgyait és emlékeit egy konténerbe zárta, innen indult a film elején az útra. Dr. Séllei Beatrix hangsúlyozta, hogy a változásban mindig van gyász is, erre a belső munkára pedig nem mindig hagyunk időt a hétköznapokban, pedig ez fontos az újrakezdéshez. A főhős számára a nomádság ad helyet és időt ennek. A szezonális munkák pedig – bár nagy igénybevételt jelentenek – adnak egy ritmust ennek az életformának, rendszerességet jelentenek a rendszertelenségben.
Valakinek, aki folyamatosan úton van, mit jelent és hol van az otthon? – kérdezte a sorozat szerkesztője, Dr. Nádasi Eszter médiakutató-újságíró. Dr. Séllei Beatrix elmagyarázta, hogy az otthon lehet egy érzés, az „én most jól vagyok” érzése is. Fern esetében erről van szó. Mindemellett mást jelent az otthon a különböző generációk számára. Az Egyesült Államokban gyakori, hogy családok elköltöznek, ehhez a földrajzi tér és távolság is adott, Magyarországon azonban teljesen mások a minták. A beszélgetés kitért ennek a lehetséges okaira, a stabilitás fontosságára, a transzgenerációs mintákra, és arra, hogy az idővel ezek is elhalványulhatnak, változhatnak.
Bár Fern egyedül élő nomád, nincs egyedül: egy egymást segítő, a többiek sorsát figyelemmel követő közösség tagja. Dr. Séllei Beatrix szerint egy idegennel, akivel a munka vagy a közös táborozás hoz össze, könnyebb kapcsolatot kialakítani, és alkalmazkodni is egyszerűbb annak tudatában, hogy ez az együttlét egy bizonyos ideig tart. A meghatározott ideig tartó közösségben érződik az egymásra utaltság, fontos és természetes a segítségnyújtás, és figyelemre méltó, ahogy a tárgyak és a tárgyakhoz való kötődés elvesztik fontosságukat.
Az Uzsokimozi tavaszi-nyári évada az „élettérrel”, vagyis az ember és környezet közti kapcsolattal, hatással foglalkozik, így a beszélgetés is érintette a filmben felbukkanó helyszíneket. Sivatag, sziklák, elhagyott, kietlen városok, üzemcsarnok, benzinkutak, néptelen mosodák, konténerek a város szélén – ezeket a helyszíneket emelték ki a filmklub nézői. Ráadásul gyakoriak a homályos képek, a naplementék. Ez az operatőr tudatos döntése volt: természetes fénynél forgatni minél több jelenetet.
A beszélgetés végén Dr. Nádasi Eszter, a sorozat szerkesztője még több érdekességet mondott el a film készítéséről. Az alapja az amerikai újságírónő, Jessica Bruder tényfeltáró riportkönyve, amelynek alcíme Túlélni Amerikát, avagy a boldog társadalmonkívüliség. Ez a mű nem Fern története: a karaktert több modern nomád élettörténetéből gyúrták össze. Ugyanakkor a filmben több modern nomád önmagát alakítja, a tömegjelenetek egy részében sem statisztákat látunk, hanem például igazi raktári munkásokat. Bruder a könyv megírásához három éven át járta az Egyesült Államokat, a forgatás alatt a rendező és a stáb több tagja is felvette a szereplők életformáját, hogy még jobban átérezzék, milyen is a modern nomádok élete.