A májusi Uzsokimozi nézői Hirayama úr, egy tokiói közmunkás mindennapjaival ismerkedtek meg. A csendes férfi napjai apró rutinokból épülnek fel: megvannak a törzshelyei, fényképez, könyvet olvas, zenét hallgat, éttermekbe és parkokba jár. Wim Wenders 2023-ban bemutatott Tökéletes napok című filmje lassan és szinte szótlanul mutatja meg a férfi életének hétköznapi pillanatait.
A filmklub vendége, Schell Gergely tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta, mindfulness alapú kognitív terápiás csoportvezető szerint ma egy teljesítményközpontú világban élünk, és ebből a szempontból Hirayama úr egy igazán „ódivatú” alak. Ezt a benyomást az olyan szokásai is erősítik, mint hogy kazettát hallgat, nem Spotifyt, vagy, hogy nem használ digitális fényképezőgépet. A korunkra jellemző ingerkereső magatartással szemben az ő élete a ciklikusságra épül, számára a rutin teszi otthonossá a világot. „Napról napra előállítja a saját világát” – fogalmazott Schell Gergely.
A stabilitás és az újdonság iránti vágy az emberekre jellemző kettősség, az ingerkeresés azonban manapság igencsak hangsúlyos. Hirayama életét viszont más elvek szervezik: az ebédet ugyanabban a parkban fogyasztja el, miközben fotót készít ugyanarról a juharfáról – analóg géppel. A fotókat ugyanott hívatja elő, ugyanabba a rituális fürdőbe jár, ugyanott vacsorázik, kerékpárjával ugyanazokat az utakat járja be. Schell Gergely kiemelte, hogy ezek a pici helyek is – antikvárium, mosoda, közfürdő – mára idejétmúltnak hatnak, pedig élő szövetet alkotnak. Ezek azok a pontok a városban, amelyeket az urbanisztika „harmadik helynek” nevez: nem a lakhatás vagy a munka színterei, hanem otthonos, közösségi terek.
Hirayama úr gondoskodó alkat: alaposan, lelkiismeretesen takarít, juharfákat szaporít, és a hirtelen megjelenő unokahúgához is odafigyeléssel fordul. Schell Gergely szerint a tizenéves lány „szökése” a családtól azt is megmutatja, hogy a fiatal generáció mennyire hamisnak érzi a szülei nemzedékét. Ugyanakkor hozzátette, hogy valójában mindenki a saját életének és korának a kihívásaira ad válaszokat, így a saját nézőpontjukból a korábbi generációk is értelmesen cselekszenek.
Miért választotta a főszereplő ezt az életet, ezt az „elvonulást”, ki lehetett a férfi korábban? – vetette fel a sorozat szerkesztője. Bár a film nem ad pontos választ ezekre a kérdésekre, de a szakértő szerint például azokból a zenékből, amiket hallgat, arra lehet következtetni, hogy nagy veszteség érte.
A filmbeli Hirayama úr a tokiói Shibuya kerület mosdóit takarítja. A zárásban arról esett szó, hogy ezek valós helyek: egy városrehabilitációs projekt során 17 mosdó újratervezésére kértek fel építészeket és designereket, hogy az eredménnyel rácáfoljanak a nyilvános illemhelyekről alkotott negatív képre. A rendezett, karbantartott, mindenki számára megközelíthető mosdók körül a környező parkok is újra megteltek élettel.
„A város talán épp azt jelenti, hogy ember és környezete folyamatosan megszólítják, meghívják egymást. Az ember és környezete interakcióiból áll össze az a világ, amit városnak és városi életnek nevezünk. Valószínűleg arra érdemes törekedni, hogy ez olyan szövetet alkosson, amelyben a kapcsolódásra és a kizökkenésre számos lehetőség áll elő” – összegezte Schell Gergely.