digitalizáció

Koncertteremben ülünk. A legáhítatosabb pillanatban felharsan egy idegesítő telefonhang, tulajdonosa, egy idős hölgy, perceken át kétségbeesetten kutat a retiküljében. Az élelmiszeráruház pénztárjánál állunk, de percek óta nem halad a sor, mert egy idős úr elfelejtette a PIN-kódját, és a gyerekeit hívja, hátha ők emlékeznek rá. Mindannyiunk számára ismerősek ezek a helyzetek, és talán sokan voltunk tanúi annak is, ahogy az idős embereket ilyenkor leszidják vagy megalázzák a náluk fiatalabbak. Miért nem figyel oda jobban? Miért lusta arra, hogy megtanulja a pofonegyszerű dolgokat?

Baj van. És még nagyobb baj lesz. Teljesen reális gondolat, hogy a közeljövőben annyira lecsökken a szakdolgozók száma, hogy egyre gyakrabban maradnak majd el bizonyos ellátások, hiszen hiába stabilizálódott az orvosok helyzete, hiába dolgozik sok nagytudású, profi szakorvos az intézményekben, szakdolgozók nélkül semmire nem mennek.  Közhelyes felvetésnek tűnik? Majd úgyis lesz valahogy? Eddig is mindig működött valahogy az ellátórendszer?