A történelemcsináló Esterházy-családról szóló Harmonia Caelestis-szel kezdtük az őszi könyvklubunkat, s a történelmet inkább elszenvedő Árvai család, egy Amerikába kivándorolt Heves megyei parasztcsalád sarjának a történetével fejeztük be, aki egy szerencsétlen pillanatban, az 1930-as évek végén tér vissza Magyarországra, az „ókontriba”.
Volt, akinek tetszett, hogy Oravecz Imre milyen részletesen írja le a természetet, a tárgyakat, a mezőgazdasági folyamatokat, mert egy mára lényegében eltűnt világot ismertek meg benne – vagy ismertek rá gyerekkorukból –, volt, akit ez kicsit fárasztott. Azonban minden könyvklubtagot megragadta, ahogy a szerző a magyar paraszti kultúráról ír, amelynek mindenre megvolt a maga válasza, eligazította a benne élőket, és ritmust adott az életüknek (noha nyilván fojtogató volt annak, aki ki akart törni belőle). Oravecz Imre, talán kettős perspektívájának is köszönhetően – szajlai parasztcsalád sarjaként ő maga is többször hosszú időt töltött Amerikában – hitelesen és érzékletesen tudja ábrázolni ezt a világot, amelynek tagjai jellemzően nem írtak, sőt a velük kapcsolatos dokumentumok jelentős része is elveszett a történelem viharaiban.