Felmérések szerint az emberek többsége nem érti teljesen az egészségével, betegségével és kezelésével kapcsolatos információkat, ahogy a megelőzés jelentőségét sem, így az esetek zömében túl későn fordul szakemberhez, ami a betegeknek és az egészségügyi ellátóknak is súlyos tehertételt jelent. Közös érdekünk tehát, hogy ezen a hozzáálláson mihamarabb változtassunk.
A prevenciós szemlélet eredményei hosszú távon kézzelfoghatóvá válnak, azonban nem azonnal, ami sokak kedvét elveheti a tudatos egészségmegőrző magatartástól. Egy átfogó, az egészségértés javítását és az életmód egészségtudatosabbá tételét célzó program révén hosszabb, ráadásul egészségben töltött életekre számíthatnánk, ami nem mellesleg anyagi vonatkozású hasznot is jelentene, hiszen csökkenne az ágazatra költött pénz, és lényegesen szélesebbé válna az ún. „termelői réteg”, ami alatt a lakosságnak az aktív, egészséges, munkát végző szegmensét értem.
A megelőzésre fordított energia tehát sokszorosan megtérül. Ahogyan az előző fejezetben is hangsúlyoztam, az egészség nem velünk született adottság, hanem folyamatosan megújítandó felelősség. Nélkülözhetetlen ennek tudatosítása és a hozzáállásunk megváltoztatása, hiszen a prevenció ereje éppen abban rejlik, hogy időben cselekszünk.
Megelőzni, de hogyan?
Sokan nem azért nem tesznek semmit a saját egészségükért, mert nem érzik fontosnak, hanem mert nem látják az azonnali eredményt. A megelőzés hosszú, mindennapi erőt és elszántságot igénylő, látványosnak semmiképpen sem nevezhető folyamat. Valószínűleg nem sokan értékelik az erőfeszítésünket, nem feltétlenül kapunk közvetlen visszajelzést, de a jó hír az, hogy nincs is rá szükségünk. Ahogy mondani szokták, ebben a vonatkozásban nem a közönségnek játszunk. Saját magunkkal és persze a közvetlen szeretteinkkel teszünk jót, hiszen magunkért és értük szeretnénk egészségesek maradni. A saját példánkkal közvetlen környezetünknek tudunk üzenni és jó példát mutatni. Felnőtt, tudatos embernek ennyi elég, nem szorul megerősítésre. Saját magának kell hinnie abban, amit elhatároz, és amiért naponta tesz.
A mai ember persze türelmetlen, és gyors eredményre vágyik, azonban a megelőző attitűd nem azonnal mutatkozik meg látványos és pozitív fejleményekben, viszont hosszú távon biztos, hogy működik. Úgy is mondhatnám, hogy a prevenció nem sprint, hanem maraton. Olyasmi, aminek a jutalmát csak évek múlva élvezhetjük, de akkor nagyon.
Sajnos nemcsak határozott és jó irányban meghozott döntések halmazára van szükség az életmódváltásnál, hanem bizony anyagi vonzata és feltétele is van annak, ha valaki hosszú távon egészségesen szeretne élni. A friss zöldségek és gyümölcsök, az értékes fehérjeforrások, úgy általában a minőségi alapanyagok, a sportszerek, a különböző sportolási lehetőségek, vagy akár a minőségi kikapcsolódásra fordított idő megteremtése gondot jelenthet sokak számára, míg mások mindezeket maguktól értetődőnek tartják. Itt kerül képbe a szakma szerepe, amelynek képviselői nemcsak megfelelő tanácsokat tudnak adni, hanem felismerik, kinek mire van lehetősége, és azt is, milyen úton tud elindulni. Mert nincs egyetlen érvényes megoldás. Mindenki más élethelyzetből indul, más szocializációt és lehetőséget tartalmazó csomagot hoz magával, aminek felmérése és használata profizmust, megértést és bölcsességet igényel az ellátó/segítő oldaláról, olyan hozzáállást, amely a lehetőségekhez képest segít megtalálni a legjobb utat a testi-lelki fittség felé.
Gyakran tapasztaljuk, hogy a bőség zavara bénítóan is tud hatni. Az internet ontja magából a különböző irányzatokat, csodadiétákat, mozgásprogramokat, alternatív módszereket. Ez a túltájékoztatás azonban sokaknál épp azt eredményezi, hogy az illető megretten, elbizonytalanodik, és végül még az előtt feladja az életmódváltást, hogy az első lépést megtette volna.
A megelőzés először is szemléletváltást igényel, mivel nem kampányszerű cselekedetekről van szó, hanem mindennapos, a legkisebb döntésekben is megnyilvánuló magatartásról. Egészséges étel, rendszeresen végzett mozgás, az aktuális kísértés elhárítása, vagyis kis lépések, amelyek a végén a számunkra legfontosabb dologgá, az egészségünkké állnak össze.
Apró lépések a hosszú életért
Saját egészségünk megőrzésében mi magunk vagyunk a főszereplők. Naponta hozott döntéseink és szokásaink alapvetően befolyásolják, milyen életet élünk. Ahelyett, hogy megvárnánk a betegség figyelmeztető jeleit, térjünk át egy egészségesebb életmódra.
Mit jelent ez a mindennapokban? Elsősorban azt, hogy törődünk magunkkal: odafigyelünk testünk-lelkünk jelzéseire. Fontos például – sok minden más mellett – a kiegyensúlyozott, minőségi összetevőket tartalmazó táplálkozás, az alkoholfogyasztás és a túlzó, szélsőséges diéták kerülése, a dohányzás elhagyása. A rendszeres testmozgás az egyik legjobb „gyógyszer”, legyen szó sétáról, kocogásról, jógáról vagy bármilyen sportról, a lényeg, hogy örömmel mozogjunk. Ugyanígy lényeges a lelki egyensúly megőrzése. Találjunk egészséges módokat a stressz levezetésére és a kikapcsolódásra. Egy jó könyv vagy színdarab, kirándulás a természetben, közös időtöltés a családdal és barátokkal, mind olyan „lélekerősítő” tevékenységek, amelyek segítenek feltöltődni és megőrizni mentális egészségünket. Ha pedig a testi-lelki jóllétünk érdekében megtett lépésekhez még a rendszeres orvosi szűrővizsgálatokon való részvétel is társul, akkor igazán sokat teszünk a jövőbeni egészségünkért.
A korai felismerés jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. A megelőző gondolkodás egyik alapvető eszköze az időszakos szűrővizsgálatok igénybevétele, amely a legtöbb fejlett egészségügyi rendszerben ma már nem opció, hanem strukturált ajánlás. Mégis, itthon azt észleljük, hogy a lakosság nem veszi komolyan a behívást a szűrővizsgálatokra, illetve nem megy el rendszeresen azokra a vizsgálatokra, amelyek mindenki számára elérhetők, sőt kifejezetten ajánlottak bizonyos kor felett.
Vegyünk egy példát. A negyven év feletti kolonoszkópiás szűrés képes lenne kimutatni azokat a jóindulatú elváltozásokat, amelyek később rosszindulatúvá válhatnak. A prevenció itt szó szerint fizikai beavatkozásként is működik, a polip eltávolítása ebben a stádiumban egyet jelenthet a daganat elkerülésével. Ráadásul egy ilyen negatív eredményű vizsgálat évekre szóló biztonságot ad. Ennek lehetőségéről lemondani – pusztán azért, mert kényelmetlen, félelmetes vagy ismeretlen – egyenértékű azzal, hogy tudatosan növeljük a kockázatot.
Ugyanez igaz más célzott vizsgálatokra is. A nőgyógyászati szűrések, az emlővizsgálat, a prosztatatesztek, a szív- és érrendszeri kockázatbecslések vagy akár az alap laborvizsgálatok mind olyan lehetőségek, ahol a beavatkozások még jóval kisebb terhelést jelentenek – szakmai, emberi és anyagi vonatkozásban –, mint egy későbbi kezelés, esetleg műtét.
A megelőzéssel kapcsolatos döntések egyik gyakori akadálya a félelem a vizsgálatoktól – a fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól, vagy épp attól, hogy „találnak valamit”. Ez természetes emberi reakció, és semmiképpen sem bagatellizálható. Ugyanakkor fontos szembesíteni magunkat azzal is, hogy a modern orvosi diagnosztika jelentős része ma már minimális kellemetlenséggel vagy akár fájdalommentesen is elvégezhető.
A kolonoszkópiát például számos helyen végzik altatásban, így a beavatkozás teljesen komfortos a páciens számára. A mammográfia által okozott kellemetlenség pedig – bármennyire is valós tapasztalat – eltörpül a negatív lelet megnyugtató hatása mellett. A kérdés tehát nem az, hogy félünk-e, hanem hogy vállaljuk-e annak a felelősségét, hogy a halogatás miatti esetleges késői felismerés és fatális kimenetel elkerülhető lett volna. Ráadásul a korai diagnózis nemcsak a túlélési esélyeket növeli, hanem az életminőséget is alapvetően meghatározza.
A közös terhek
Egy elmaradt vizsgálat, egy késve felismert állapot nemcsak a saját életet nehezíti meg, hanem visszahat a családtagokra, a munkahelyre, az egész ellátórendszerre. A hiányzó prevenciós szemlélet tehát közös teherként jelentkezik – túlterhelt intézmények, kiesett munkaórák, átrendeződő gondozási teendők formájában. Amit tehát ma elmulasztunk megtenni önmagunkért, azt holnap másnak kell pótolnia. Egyaránt fontos a prevenciós vizsgálatok elérése, majd az eredmények alapján kiszűrt páciensek időben és megfelelő színvonalon történő ellátása. Egy kiváló szűrőprogram önmagában kevés, ha utána hónapok telnek el a szükséges beavatkozás elvégzése nélkül.
A jó prevenciós program mindig következetesen végigvitt gyakorlat, ahol egyaránt biztosított az egyéni figyelem, a szakmai iránymutatás és az ellátórendszeri háttér. A cél az, hogy minél kevesebben jussanak el addig a pontig, amikor már csak a kezelés marad lehetőségként.
A korábbi fejezetekben visszatérően hangsúlyoztam a környezet, ezen belül is a család aktív, formáló erejét. A prevenciós szemlélet kialakítása ugyanis gyerekkorban kezdődik. A mindennapi rutinok – mit eszünk, mennyit mozgunk, dohányzunk-e, beszélünk-e a testünk, lelkünk állapotáról – olyan minták, amelyek észrevétlenül beépülnek a gyermek, majd a felnőtt viselkedésébe. Ahol a szülők természetes módon élnek egészségtudatosan, ott a gyerekek is nagyobb eséllyel viszik tovább ezt a példát. Az életmódváltás nem könnyű feladat, ugyanakkor, ha támogató a közeg, ráadásul hasonló elvek mentén működik, sokkal könnyebb lesz új szokásokat kialakítani az érintettnek is. Ebben a folyamatban az egészségügyi szakemberek – orvos, dietetikus, gyógytornász, pszichológus – kulcsszerepet töltenek be. A tanácsadás, az irányítás, a személyre szabott visszajelzés jelentősen megkönnyíti az egyéni útkeresést.
Az egészségtudatos szemlélet megalapozása már óvodás korban elindulhat, főleg, ha egyértelmű közösségi szándék és hosszú távú szemléletváltás kíséri.
Az iskolai tananyag részeként megjelenő egészségnevelés akkor lehet hatékony, ha nem elvont ismeretanyagként, hanem élményszerű tapasztalásként találkoznak vele a gyerekek. Interaktív játékok, digitális alkalmazások, gyakorlati bemutatók segíthetik, hogy a megelőzés ne unalmas feladatként, hanem felfedezhető lehetőségként jelenjen meg az életükben. Ám az sem elég, ha csak az iskolában tanulnak erről, az egészségtudatosság akkor válik életszerűvé, ha helyet kap a játszótereken, a sportegyesületekben, a családi programokban, a munkahelyi kezdeményezésekben és a médiatartalmakban is.
Vannak már jó példák. Több kórház, civil szervezet és szakmai közösség dolgozik azon, hogy közérthető módon fejlessze a lakosság egészségértését. A saját környezetemben is számos dolog elérhető, így például a Budapesti Uzsoki Utcai Kórházban – többek között – olyan program is működik, amely cukorbetegek számára nyújt rendszeres találkozási lehetőséget, állapotfelmérést, edukációt és közösségi támogatást. Szintén a kórházban, a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány támogatásával működik a Hivatásunk Éjszakája program, amely egyrészt pályaválasztás előtt álló fiatalok számára kíván útmutatást adni az egészségügyi munkavégzésre vonatkozóan, másrészt az egészséggel, betegséggel, betegségmegelőzéssel, valamint a kórházakban zajló folyamatok alapjaival ismerteti meg a gyermekeket. Ez utóbbi lehetőséget felnőttek számára is elérhetővé tettük, így rendszeresen jönnek olyanok, akik életmódot szeretnének váltani, vagy valamelyik konkrét betegséggel, esetleg annak az ellátásával szeretnének megismerkedni.
Időről időre vissza kell térnünk egy alapvető felismeréshez: soha nem késő változtatni. A tudatos életmódváltás egyik legfontosabb hozadéka, hogy az így meghosszabbított életünk bónusz esztendőit jobb állapotban, kevesebb szenvedéssel, több lehetőséggel tölthetjük. A megelőzés tehát nemcsak a halálozási statisztikák csökkentését szolgálja, hanem az életszínvonal fenntarthatóságát is. A hangsúly továbbra is a napi döntéseinken van, amelyek hosszú távon összeadódnak, éppen úgy, mint az egészségvesztés lassan alakuló folyamatai.
Dr. Ficzere Andrea: Egészség kezdőknek és haladóknak - Gondolatok felelősségről, megelőzésről és a gyógyulás útjairól. Partvonal, 2025
A könyv előrendelhető itt!