Érezzük a hasonlóságot? Mindkét helyzetre a feszültség, a stressz jellemző. Sok esetben valóban bölcsebb összeszorítani a fogunkat. Mi történik, ha túl gyakran tesszük? Mi történik, ha nemcsak nappal, tudatosan, hanem éjszaka, álmunkban is szorítunk? Érdemes megvizsgálni az okokat, következményeket és a lehetséges feloldó vagy megoldó lehetőségeket.
Aki reggel fájó állkapoccsal ébred, vagy rágás közben pattogó, kattogó hangot hall és érez az állkapocs irányából, az valószínűleg nemcsak összeszorítja a fogsorait, hanem csikorgatja is a fogait. A fogcsikorgatás vagy összeszorítás szakkifejezése a bruxizmus.
Kétféle bruxizmust különböztet meg a szakirodalom. Az ébrenléti szorítás az, amikor napközben feszültség, stressz hatására, vagy egy idő után már állandósult állapotként, nagy erővel szorítjuk össze a fogainkat. A mély koncentrációnak is sokszor kísérője. Az alvási bruxizmus pedig az, amikor álmunkban szorítunk, amit gyakran fogcsikorgatás kísér. Ennek sokszor nincs tudatában az ember. Előfordul, hogy csak a szövődmények és tünetek által derül ki. Esetleg akkor, ha az alvópartner figyelmeztet.

A fogsorszorítás kialakulására a feszültségen, szorongáson, stresszen kívül egyéb tényezők is befolyással bírnak. Ilyen például az életkor. Kisgyermekeknél ugyanis gyakori jelenség, általában felnőtt korra elmúlik. Sok esetben a személyiségtípus okolható. Az agresszív, versengő vagy hiperaktív személyiséggel rendelkezők körében többször fordul elő. Ezen kívül egyes pszichiátriai gyógyszerek, antidepresszánsok mellékhatásaként is jelentkezhet, valamint a dohányzás, koffein- vagy alkoholfogyasztás, illetve drogok használata is növelheti a bruxizmus kockázatát. Bizonyos egészségügyi rendellenességekkel is összefüggésbe hozható, így például a Parkinson-kórral, demenciával, refluxszal, stb.
A fogak szorítása legtöbb esetben nem okoz súlyos szövődményeket, de fontos odafigyelni a jelekre, mert előfordulhat, hogy sérül a fog, a fognyak, repedezik a fogzománc vagy begyullad a fogágy. A fogászati problémákon felül komoly állkapocs-ízületi fájdalmat és kattogást, részleges szájzárat, arcfájdalmat, fejfájást okozhat.
Népi hiedelmek szerint a metszőfogak egy eldöntendő kérdés miatt, a szemfogak a döntésképtelenség okán, az őrlők a döntésekkel kapcsolatos szorongások miatt fájhatnak. A népi bölcsesség a stressz okainak egyszerűsített magyarázatául szolgál.

Ha a megelőzéssel már elkéstünk, akkor megoldásként a tünetek kezelése mellett az okok felderítése és megszüntetése a feladat. Vizsgáljuk meg az életmódbeli, majd a lehetséges lelki okokat.
„Minden fejben dől el”. Ezt túl sokszor, a legtöbb esetben lehetetlennek tűnő feladatok, helyzetek esetén mondják a kibicek. Állkapocs-ízületi problémáink egy része nem a fejben, hanem a fej körül dől el – pontosabban a fej dőlése körül.
Nézzük meg, hogyan tartjuk, vagy inkább döntjük a fejünket. A nap 16 órájában – jó esetben 8 óra alvást levonva a 24-ből – lefele nézünk. Számos foglalkozás vagy elfoglaltság során tartjuk lehajtva a fejünket. Az egészségügyi dolgozók esetében az ellátásra váró betegek leginkább ülnek vagy fekszenek. Vizsgálatuk és ellátásuk során lefele hajlik a fej. Számítógépes munkavégzés esetén, ha nincsen kellő magasságban a monitor, akkor megint csak lefele nézünk.
Ugyanekkora, ha nem nagyobb szerepe van a helytelen nyaktartásban a mobiltelefonnak, amely a szabadidő eltöltésében és a társas kapcsolatok fenntartásában egyre nagyobb szerepet foglal el. Olyan mértékben hódít teret a mobiltelefonozás, hogy sok helyen a gyalogátkelő zebráknál nem csak az oszlopon gyullad ki a piros-tilos és zöld-szabad jelzés, hanem a járdán a földre vetítve is, azért, hogy a telefonját nyomkodó gyalogos akkor is érzékelhesse a jelzést, ha fejét nem emeli fel a képernyőről. A hosszú évek „gyakorlásának” meg is van az eredménye: a nyaki izmok, szalagok deformálódása, amelyek azután nem úgy tartanak, ahogy a velünk élő, minket mindenhova követő apró monitorok megjelenését megelőzően tartottak. A masszőr után mehetünk a reumatológushoz és a fogorvoshoz a kialakult nyaki, állkapocs- és gerincproblémákkal. Első tanácsként kapjuk majd, hogy tartsuk a mobilt szemmagasságban vagy afölött. Ezt még gyakorolni kell. Legjobb kezdés a gyógytorna és a távolba nézés.

Ezzel egyidejűleg célszerű a lelki okok feloldására használható fortélyokat is igénybe venni. Mint a fentiekben olvasható, a fogsor túlzott összeszorítása legtöbbször lelki eredetű, a stressz egy megjelenési formája. Egyre többféle területen dolgozó orvos tanácsolja a pácienseknek a feszült, stresszes életmódon való változtatást. Ha visszakérdezünk, hogy azt hogyan kell, a halvány mosoly mellett az is elhangzik, hogy ha rájöttünk a megoldásra, neki is mondjuk el. Segítségül használhatunk relaxációs gyakorlatokat, jógát, sportot, olvasást, társas kapcsolatokat – szigorúan személyesen –, természetjárást, amelynek során nem feledkezünk meg a távolba nézésről sem.
Amennyiben ez nem segít, akkor lehet, hogy érdemes pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnunk.
Források:
https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/bruxism/symptoms-causes/syc-20356095
https://www.nhs.uk/conditions/teeth-grinding/