Ugrás a tartalomra

Összeszorított foggal

Sokszor mondjuk, hogy összeszorított foggal küzdünk meg a nehézségekkel, oldunk meg egy feladatot. Ez az elvárás magunkkal szemben, vagy úgy érezzük, a világ várja el tőlünk. Ugyanakkor erre biztatunk másokat is. „Ezt összeszorított foggal, de meg kell csinálnod!” Máskor összeszorított foggal nyeli le mondandóját, aki úgy gondolja, jobb hallgatni egy adott helyzetben.

Érezzük a hasonlóságot? Mindkét helyzetre a feszültség, a stressz jellemző. Sok esetben valóban bölcsebb összeszorítani a fogunkat. Mi történik, ha túl gyakran tesszük? Mi történik, ha nemcsak nappal, tudatosan, hanem éjszaka, álmunkban is szorítunk? Érdemes megvizsgálni az okokat, következményeket és a lehetséges feloldó vagy megoldó lehetőségeket.

Aki reggel fájó állkapoccsal ébred, vagy rágás közben pattogó, kattogó hangot hall és érez az állkapocs irányából, az valószínűleg nemcsak összeszorítja a fogsorait, hanem csikorgatja is a fogait. A fogcsikorgatás vagy összeszorítás szakkifejezése a bruxizmus.

Kétféle bruxizmust különböztet meg a szakirodalom. Az ébrenléti szorítás az, amikor napközben feszültség, stressz hatására, vagy egy idő után már állandósult állapotként, nagy erővel szorítjuk össze a fogainkat. A mély koncentrációnak is sokszor kísérője. Az alvási bruxizmus pedig az, amikor álmunkban szorítunk, amit gyakran fogcsikorgatás kísér. Ennek sokszor nincs tudatában az ember. Előfordul, hogy csak a szövődmények és tünetek által derül ki. Esetleg akkor, ha az alvópartner figyelmeztet.  

Összeszorított foggal

A fogsorszorítás kialakulására a feszültségen, szorongáson, stresszen kívül egyéb tényezők is befolyással bírnak. Ilyen például az életkor. Kisgyermekeknél ugyanis gyakori jelenség, általában felnőtt korra elmúlik. Sok esetben a személyiségtípus okolható. Az agresszív, versengő vagy hiperaktív személyiséggel rendelkezők körében többször fordul elő. Ezen kívül egyes pszichiátriai gyógyszerek, antidepresszánsok mellékhatásaként is jelentkezhet, valamint a dohányzás, koffein- vagy alkoholfogyasztás, illetve drogok használata is növelheti a bruxizmus kockázatát. Bizonyos egészségügyi rendellenességekkel is összefüggésbe hozható, így például a Parkinson-kórral, demenciával, refluxszal, stb.

A fogak szorítása legtöbb esetben nem okoz súlyos szövődményeket, de fontos odafigyelni a jelekre, mert előfordulhat, hogy sérül a fog, a fognyak, repedezik a fogzománc vagy begyullad a fogágy. A fogászati problémákon felül komoly állkapocs-ízületi fájdalmat és kattogást, részleges szájzárat, arcfájdalmat, fejfájást okozhat. 

Népi hiedelmek szerint a metszőfogak egy eldöntendő kérdés miatt, a szemfogak a döntésképtelenség okán, az őrlők a döntésekkel kapcsolatos szorongások miatt fájhatnak. A népi bölcsesség a stressz okainak egyszerűsített magyarázatául szolgál.

Összeszorított foggal

Ha a megelőzéssel már elkéstünk, akkor megoldásként a tünetek kezelése mellett az okok felderítése és megszüntetése a feladat. Vizsgáljuk meg az életmódbeli, majd a lehetséges lelki okokat.

„Minden fejben dől el”. Ezt túl sokszor, a legtöbb esetben lehetetlennek tűnő feladatok, helyzetek esetén mondják a kibicek. Állkapocs-ízületi problémáink egy része nem a fejben, hanem a fej körül dől el – pontosabban a fej dőlése körül.

Nézzük meg, hogyan tartjuk, vagy inkább döntjük a fejünket. A nap 16 órájában – jó esetben 8 óra alvást levonva a 24-ből – lefele nézünk. Számos foglalkozás vagy elfoglaltság során tartjuk lehajtva a fejünket. Az egészségügyi dolgozók esetében az ellátásra váró betegek leginkább ülnek vagy fekszenek. Vizsgálatuk és ellátásuk során lefele hajlik a fej. Számítógépes munkavégzés esetén, ha nincsen kellő magasságban a monitor, akkor megint csak lefele nézünk.

Ugyanekkora, ha nem nagyobb szerepe van a helytelen nyaktartásban a mobiltelefonnak, amely a szabadidő eltöltésében és a társas kapcsolatok fenntartásában egyre nagyobb szerepet foglal el. Olyan mértékben hódít teret a mobiltelefonozás, hogy sok helyen a gyalogátkelő zebráknál nem csak az oszlopon gyullad ki a piros-tilos és zöld-szabad jelzés, hanem a járdán a földre vetítve is, azért, hogy a telefonját nyomkodó gyalogos akkor is érzékelhesse a jelzést, ha fejét nem emeli fel a képernyőről. A hosszú évek „gyakorlásának” meg is van az eredménye: a nyaki izmok, szalagok deformálódása, amelyek azután nem úgy tartanak, ahogy a velünk élő, minket mindenhova követő apró monitorok megjelenését megelőzően tartottak. A masszőr után mehetünk a reumatológushoz és a fogorvoshoz a kialakult nyaki, állkapocs- és gerincproblémákkal. Első tanácsként kapjuk majd, hogy tartsuk a mobilt szemmagasságban vagy afölött. Ezt még gyakorolni kell. Legjobb kezdés a gyógytorna és a távolba nézés. 

Összeszorított foggal

Ezzel egyidejűleg célszerű a lelki okok feloldására használható fortélyokat is igénybe venni. Mint a fentiekben olvasható, a fogsor túlzott összeszorítása legtöbbször lelki eredetű, a stressz egy megjelenési formája. Egyre többféle területen dolgozó orvos tanácsolja a pácienseknek a feszült, stresszes életmódon való változtatást. Ha visszakérdezünk, hogy azt hogyan kell, a halvány mosoly mellett az is elhangzik, hogy ha rájöttünk a megoldásra, neki is mondjuk el. Segítségül használhatunk relaxációs gyakorlatokat, jógát, sportot, olvasást, társas kapcsolatokat – szigorúan személyesen –, természetjárást, amelynek során nem feledkezünk meg a távolba nézésről sem.

Amennyiben ez nem segít, akkor lehet, hogy érdemes pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnunk.

Források: 
https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/bruxism/symptoms-causes/syc-20356095
https://www.nhs.uk/conditions/teeth-grinding/