Beszélni az illatról
Csenge szerint ugyanis egyáltalán nem egyszerű beszélni az illatokról, és nem is beszélünk egy nyelvet, amikor az illatokról van szó. Ugyanis nemcsak a szaglás szubjektív, hanem az illatok leírásánál használt nyelv is. „Sokat elárul rólunk, milyen hasonlatokat használunk. Egy stylist ruhadarabokat fog megnevezni, egy sommelier terroirokat fog felsorolni egy adott illatnál, nekik ez adja az otthonosságot. Igen ám, de van egy kollektív mező is, hiszen amikor egy másik ember ugyanazt az illatot szagolja, mint te, mégis nagyon-nagyon másképp beszél róla, tudsz rá rezonálni.”
A „tudatos” szagláshoz elengedhetetlen az illat, az inger verbalizálása. „Ha nem teszel hozzá szavakat, elillan. Nagyon nehéz leírni egy illatot, ez az egyedüli olyan érzékelésünk, aminek nincs terminológiája. Hogyan fogsz meg egy ilyen illékony dolgot? Éppen ezért kell törekedni arra, hogy szavakba öntsük az illatot. Ugyanis ha rákényszeríted magadat a szavak használatára, egyre fejlettebbé válik a szaglásod” – foglalja össze Csenge.
Illatesztétaként ezekkel a különböző szavakkal és hasonlatokkal elmondott „illatértelmezésekkel” dolgozik. Csenge irodalomelméletet és esztétikát hallgatott a pécsi egyetemen. Sokat köszönhet tanárainak, akik megtanították figyelni arra, hogyan hatnak a külvilág ingerei az egyénre, mit váltanak ki a befogadóból. Az egyetemi évek alatt fedezte fel és látogatta rendszeresen azokat az eldugott pécsi kis üzleteket, ahol a nagy drogérialáncok megjelenése előtt parfümöt lehetett vásárolni. Az illatok felfedezése és értelmezése 2012-ben vált hivatásává, amikor egy radikálisan új élethelyzetben határozta el, hogy az illatokat másként kezdi vizsgálni. Nem úgy, mint egy parfümőr, nem úgy, mint egy kritikus, hanem a befogadói oldal felől.
Van, aki azért megy hozzá, mert szeretné megtalálni a hozzá leginkább illő illatot, és van, aki azért keresi fel, mert önmagát szeretné jobban megismerni. Az első találkozás során mindig azt térképezik fel, a másik mennyire fogékony az illatokra. Járt nála 85 éves nagymama és 17 éves fiú is. Van, aki boldogan távozik a megtalált illattal, más visszatér, amikor egy új élethelyzet új illatot kíván. Csenge szerint a lényeg, hogy a vendég „legyen érzékeny és legyen bátor lemerülni. Ez olyan, mint egy táncterápia, teljesen kikapcsol az agy”.
Szaglás, érzés és emlékezet
A szaglás központja az emlékekért, érzelmekért, szexualitásért, éhség- és veszélyérzetért felelős limbikus rendszerrel áll kapcsolatban, ezért az illatok az emberi memóriát és az érzelmi reakciókat mozgatják meg. Amikor az orron át belélegzett levegő átáramlik a nedves membránokon, és az érzékszervi receptorok felismernek illatmolekulákat, az információt továbbítják a limbikus rendszernek. Ennek a mikéntje azonban sokáig titokzatos volt, és ezt kezdte kutatni Richard Axel és Linda Buck. 1991-ben bejelentették, hogy tizennyolc gént azonosítottak, amelyek a szagreceptorok tervrajzát tartalmazzák, később ez a szám tovább nőtt. Munkájuk azt mutatta, hogy több gén szabályozza a szaglást, mint bármely más érzéket. Több úttörőnek számító tanulmányban molekuláris részletekkel tisztázták, hogyan működik a szaglásunk. 2004-ben élettani és orvosi Nobel-díjat kaptak a szagreceptorok felfedezéséért. A potenciális receptorkombinációk száma az alapja annak, hogy az ember képes megkülönböztetni és emlékeket alkotni több mint tízezer különböző szagról.
Lipovszky Csenge szerint ezért olyan erős és zsigeri az illatok hatása. „Az illat tehát rögtön az emlősagyba érkezik, ahol az emlékeink, érzelmeink vannak. Ezért minden illatra adott reakciónk ösztönös. Nem tudunk semmit tenni tudatosan azért, hogy tessen vagy ne tessen egy adott illat: rögtön, ösztönösen, zsigerből döntünk. Nagyon sokan mondják, hogy amikor megéreznek egy illatot, akkor rögtön fel tudnak idézni egy emléket, ráadásul sokkal erőteljesebben, mintha egy fotót látnának. Én azt szoktam mondani, hogy a szívünkkel szagolunk.” Ez az oka, hogy a Csengénél tett látogatás, az illatok szaglása, elemzése, a róluk szóló beszélgetés pillanatok alatt elvezet meghatározó gyerekkori élményekhez, traumákhoz, gátakhoz. A munka az így feltáruló problémával folytatódhat akár kognitív terápián.
Mit köszönhetünk a szaglásnak?
A gasztronómiai örömeket, a borok élvezetét, a másiktól érkező tudatalatti jelek, a feromonok érzékelését, új parfümök létrejöttét és illatát. A szaglás az emberi védelmi és riasztórendszer fontos eleme is. Lipovszky Csenge szerint a szaglás nagyon fontos információkkal lát el bennünket a külvilágról és önmagunkról, a külvilágban elfoglalt helyünkről, mégsem figyelünk rá eléggé. „Egyfajta esztétikai funkcióként, úri mulatságként tekintünk az egészre. Az egyedfejlődésben a szaglásnak a párválasztáson kívül az volt a szerepe, hogy jelezze a veszélyt. Megérzed, hogy valami kigyulladt, vagy szivárog a gáz, vagy ki kell cserélni a gyerek pelenkáját. Én ennél tovább mennék. Nagyon sokan jönnek úgy hozzám, hogy valakinek, akár munkatársnak, akár szülőnek, bárki hozzátartozónak nem bírják a szagát. Az mindig egy nagyon erőteljes érzelmi jelzés, hogy nem érezzük magunkat biztonságban.”
Az átmeneti vagy állandó szaglásvesztés tehát két szempontból is sérülékennyé tesz. Egyrészt kiiktatja a riadólánc egy fontos elemét, a veszélyt jelző szagokat, másrészt anhedóniát, vagyis örömtelenséget okoz, ami depresszióhoz vezethet. „Ugye, hogy a szaglásunk, bár láthatatlanul, de mennyire sok helyen, az élet mennyi területén befolyásol bennünket? És közel sem úri mulatságról és esztétikai funkcióról van szó.”
Tudatos edzés
„Nem úgy születünk, hogy van egy ’szagmemóriánk’. Ez folyamatosan épül és gyarapodik az ember élete során. Minél tudatosabbak vagyunk, annál több árnyalatot fogunk megjegyezni. Nem kell feltétlenül kifinomult illatokra gondolni, illóolajokra vagy parfümökre, hanem mondjuk arra, hogy feltérképezzük az otthonunk illatát” – magyarázza Lipovszky Csenge.
Tréningre azoknak a COVID-19 fertőzötteknek is szükségük volt, akik elveszítették a szaglásukat. Thomas Hummel német fül-orr-gégész és munkatársai még jóval korábban, 2009-ben dolgozták ki a módszert, amely szerint a páciensnek 12 hétig naponta két alkalommal 10-20 másodpercig kell négyféle illatot szagolniuk: virágos, gyümölcsös, fűszeres és gyantás illatot. A vattapamacsra cseppentett illatból aprót kell szippantani, és az illatok között egy-egy perc pihenőt kell tartani. A szaglástréninghez nyugodt körülményekre és erős koncentrációra van szükség. A tapasztalatok alapján 12 hetes szaglási tréninggel egyharmaddal mérsékelhető a tartós szagláskárosodás.
A természet illataiban való elmerülés az erdőfürdőzés, a sinrin joku egyik fontos eleme is. A japánból származó, stresszt és szorongást csökkentő terápia lényege a természetben töltött idő – elektronikus eszközök nélkül, csendben, sétálva és meg-megállva, a rövid megállók alatt pedig például az illatokra koncentrálva.
Kitartó edzéssel és hosszú munkával az illatokhoz kapcsolódó érzéseket is át lehet kódolni. „Nekem például egyéves munka volt, hogy a levendulához fűződő viszonyomat megváltoztassam, hogy a molyirtóra emlékeztető, az én gyerekkori élményemet leképező élményt át tudjam fordítani egy semlegesebb viszonyulásba” – meséli Csenge. – „Máskor és folyamatosan más élményekhez kapcsolódóan kellett szagolnom, és újra és újra megnézni magamat, hogy tudom-e másképp értelmezni, új rétegeket felfedezni benne, és ezáltal egy kicsit elhalványult a legelőször beépült emlék.”
Így aztán Csenge szerint az is lehetséges, hogy miközben a szagmemóriánk folyamatosan fejlődik és gyarapszik, egy-egy illathoz kapcsolódó új, intenzív élmény átértelmezi, árnyalja az illathoz fűződő viszonyunkat.
Önismeret
Csenge minden alkalommal, minden illatnál azt kéri a vendégétől, hogy hunyja le a szemét, zárjon ki minden külső ingert, hogy az illatra és annak hatására tudjon koncentrálni. Úgy véli, „a szaglás folyamata egy nagyon erőteljes mindfulness gyakorlat. Mert amikor szagolsz, akkor tényleg nincs más ott a jelen pillanatban, mint te és az illat. A pillanatban vagy. Más kérdés, hogy visszaemlékszel a múltra, de odaadod magad annak a folyamatnak, ami akkor és ott történik.” A szaglás segít visszatalálni a testünkbe, mert ebben a koncentrált pillanatban azt is érdemes figyelni, fizikailag hogyan és hol hat a testünkre az illat.
Az illatok visszahatnak ránk, ezért választanak az emberek „védelmi illatot”, egy páncélt, ami véd. Ez is szubjektív, ahogy az illatokkal kapcsolatban annyi minden. „Van, akinek egy nagyon erős, brutális fémruha lesz, és van, akinek egy láthatatlanná tévő köpeny, és ez mind-mind más illat.” A mindennapok megnyugtató illata is mindenkinél más, nincs egy „fiókrendszer”, nincs kőbe vésve semmi: lehet egy méregdrága parfüm, de lehet „a babahintőpor, vagy egy drogériás illat, vagy a nagymamád régi parfümje, vagy egy testápoló, teljesen mindegy, az a lényeg, hogy te akkor abban jól érezd magad. Én úgy szeretek magamra tekinteni, mint egy bábára, aki segít megszületni azt, ami éppen elő akar bukkanni.”