Ugrás a tartalomra

2023 az alapítvány szemüvegén keresztül

Az elmúlt tizenkét hónapban sokat dolgoztunk azon, hogy segítsük mindazokat, akik nyitottak az általunk fontosnak tartott kezdeményezésekre és témákra.

Sokan óva intettek, hogy érdektelenséggel fogunk találkozni, hogy a gondolataink nem fognak eljutni azokhoz, akik leginkább segítségre szorulnak, akiknek leginkább szánjuk a programjainkat. Féltettek attól, hogy az emberek nem kíváncsiak az új szemléletre és új információkra. Azt jósolták, hogy elzárkóznak majd azoktól a javaslatoktól, amelyek változtatást igényelnek, amelyek megvalósításához energiára, időre, de leginkább beismerésre és elfogadásra van szükség. Hát, részben igazuk volt. Sokszor láttuk, hogy kevesebben jönnek a neves művészek, szakemberek, érdekes és hiteles szereplők részvételével meghirdetett rendezvényeinkre, mint elképzeltük, és bizonytalanok voltunk azzal kapcsolatban is, hogy az ott elhangzott gondolatok vajon célba értek-e. Mivel a témáink valóban nem könnyűek, talán érthető is, ha valaki távol akarja tartani magát tőlük, ugyanakkor óvó, de felelősségteljes szülő módjára folytatni fogjuk szakmai tevékenységünket, mert hisszük, hogy ha akár egy emberen is segítünk, akkor már megérte a befektetett munka.

Rövid beszámoló arról, hogy mit tettünk idén. 

Szakmai blogunkon több mint harminc bejegyzésben sokakat foglalkoztató témákat jártunk körül. Írtunk például stresszről és a stresszoldó jógáról, munkafüggőségről és kiégésről, távmunkáról és toxikus munkakörnyezetről, a mindannyiunkat folyamatosan érő zajról, fogcsikorgatásról, egészségnevelésről, az állami és magánegészségügyi ellátás viszonyáról, a méltóságterápiáról, a dúlák szerepéről, de szóba került a művészet és irodalom szerepe is a traumák feldolgozásában. Igyekeztünk a témákhoz passzoló irodalmat is ajánlani, hogy akit érdekel, jobban el tudjon merülni bennük.

Szakmai rendezvényeink egyik témája az elmúlás és a méltóság megőrzése volt. Beszéltünk arról, hogy mit lehet tanítani és tanulni a halál és haldoklás kultúrájáról, milyen módon tudunk segítséget adni a családoknak és az egészségügyben dolgozóknak. Mindez azért nagyon fontos, mert napjainkban a halál tabu, nem tudunk vele mit kezdeni, nem tudunk segíteni a haldoklónak, aki egyedül marad, és végtelenül magányosan küzd az utolsó napok, hetek, hónapok során az elmúlással.

Egy másik alkalommal a munkafüggőségről beszélgettünk, arról, hogy miképpen lehet szétválasztani a szabad- és munkaidőt, hogyan lehet enyhíteni a munkahelyi stresszt, illetve milyen módon tudjuk csökkenteni a munkafüggőség kialakulásának esélyét. Fontos téma, mert manapság összemosódnak a munkahelyi és otthoni időszakok. A munkahelyünkön otthoni dolgokkal foglalkozunk, de ami ettől sokkal nagyobb baj, otthonunkban nem tudjuk letenni a munkát, nem figyelünk a szeretteinkre, stresszelünk, fáradunk, teljesen kilúgozódunk. És mivel a társadalom ezt „normálisnak” tartja, sőt a munkahelyek egy részén ezt a hozzáállást el is várják, azt hisszük, így kell élni. De nem.
Novemberben egy igen aktuális és megosztó témát jártunk körbe: az állami és magánegészségügyi ellátás viszonyát. Nagyon fontos és időszerű küldetésünk, hogy a betegek kellő és hiteles információ birtokában felelősen tudjanak dönteni arról, hogy betegségük esetén az állami vagy a magánellátást válasszák-e. Szeretnénk, hogy bárhova is kerülnek, biztonságban érezhessék magukat. 

Nagyon fontosnak tartjuk az egészségügyi utánpótlás nevelését. A pályaválasztás előtt álló fiatalok számára a Budapesti Uzsoki Utcai Kórházzal közösen szervezett Hivatásunk Éjszakája program nagy népszerűségnek örvend, idén azonban nemcsak az egészségügyi pályára készülőknek hirdettük meg, hanem azoknak is, akik közelről akarták látni a műtőt, a sürgősségi osztályt, meg akarták tanulni az újraélesztést, és szívesen kipróbáltak különleges műszereket is. A visszajelzések alapján a diákok és az idősebb korosztály is élvezte és hasznosnak gondolta a programot, mi pedig jövőre is folytatjuk, ugyanis nagyon hiszünk az érzékenyítésben, abban, hogy ha valaki belülről látja a kórházi folyamatokat, megértőbb lesz a kórházi dolgozókkal, és ami ettől is fontosabb, rádöbben arra, milyen törékeny az egészség, mennyire kell rá vigyázni. 

Az orvosi pályára készülő fiataloknak szánjuk a Kövess engem! árnyéknapot, amelynek során a programra jelentkező diákok egy napot tölthetnek az általuk kiválasztott szakterületen dolgozó orvoskolléga mellett. Közvetlen közelről láthatják, hogyan telik egy nap a kórházban, és milyen konkrét feladatai vannak az általuk követett orvosnak. Az árnyéknap személyes élményei lehetőséget adnak arra, hogy a diákok felmérjék saját adottságaikat, és ez a reális kép segítse őket abban, hogy eldöntsék, nekik való-e az orvosi pálya, illetve azon belül a vágyott szakterület. 

Idén azt is kipróbáltuk, hogyan lehet az óvodásoknak beszélni az egészségről és az egészséges életmódról. A ViDRa program játékos foglalkozásokon keresztül ismerteti meg a gyermekeket az orvosok, ápolók munkájával, illetve az egészségügyi intézményekben zajló folyamatokkal. Azt is igyekszünk megtanítani nekik, hogy mit tegyenek, ha valaki rosszul lesz a környezetükben, hiszen ők még nagyon fogékonyak, empatikusak, tiszta lelkűek, és buzog bennük a segíteni akarás. Először A Szívünk Napján, később a Budapesti Uzsoki Utcai Kórházban rendelt ViDRa doktor néni, és terveink szerint jövőre több óvodába is ellátogat majd.

Nyáron indult útjára az Uzsokimozi, amelynek szervezője Dr. Ureczky Eszter, a Debreceni Egyetem adjunktusa, a kultúrorvostan szakértője. Olyan filmeket választott, amelyek az empátia, a törődés és az odafigyelés gyógyító erejéről szóltak, de láttunk traumáról, gondoskodásról, öregedésről, gyászfeldolgozásról készült alkotásokat is. A vetítéseket az alkotók és főszereplők jelenléte színesítette, és tette nagyon valódi, emberközeli élménnyé, mivel megdöbbentően könnyedén és tiszteletre méltó nyíltsággal beszélgettek a jelen lévő nézőkkel az általuk megélt élményekről, illetve a forgatás kulisszatitkairól. 

Elindítottuk a Könyvekkel könnyebb könyvklubunkat. Az olvasóközösség tagjai között vannak egészségügyi dolgozók, családtagok, de vidékről utazó „civilek” is. Orzóy Ágnes, a Magvető Kiadó munkatársa olyan könyveket választott, amelyek az útkeresésről, a szülők és gyermekek kapcsolatáról, az élet nehézségeivel való küzdelemről szólnak. 

A személyes találkozások és a beszélgetések közvetlensége miatt is folytatjuk a Könyvekkel a mentális egészségért sorozatunkat, amelyben írók vallanak arról, hogy milyen olvasmányok, illetve milyen könyvek megírása segítette át őket a nehéz élethelyzeteken. Szentesi Éva beszélt a rákbetegségét dokumentáló írásai hatásáról, Ott Anna elmesélte, hogy számára menedék volt az irodalom, és ma már irodalmi rendezvényeket és könyvklubot vezet nagyon sikeresen. Lackfi János szerint senki sem érezheti biztonságban magát egy író társaságában, hiszen minden elhangzott mondat „témává” válhat, Visky András arról beszélt, mennyire fontosnak tartja azt, hogy a fájdalmas történeteinket magunkénak érezzük, Szabó T. Anna pedig arról, hogy a boldogságról sokkal nehezebb írni, mint a nehéz élményekről, helyzetekről. 

A felsorolt tevékenységek mellett olyan lazulós eseményeket is szerveztünk kórházi dolgozóknak, ahol csak enni, inni, táncolni, lenni, kiengedni kellett. Mert nekik is muszáj regenerálódniuk. Mentális szakmai támogatást is adtunk a rászorulóknak, és úgy általában figyelünk azokra, akiktől a betegek ellátást, segítséget remélnek.  

A legfontosabbat a végére hagytam. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített nekünk. Engedjék meg, hogy felsoroljam kis csapatunk tagjait, akik nélkül semmi nem valósult volna meg a terveink közül. Névsor szerint, hiszen minden más igazságtalan lenne. Köszönöm szépen a legbelső körnek: Bartha Dianának, Bödő Anitának, Dr. Németh Zsófiának, Orzóy Ágnesnek, Szabó Benjáminnak, Szabó Dórának, Dr. Ureczky Eszternek, Viziné Molnár Annának. Köszönöm a bővített keretnek: Fodor Juditnak, Nagy Angélának és Kerekes Katának. Végül hálásan köszönöm a segítséget a legnagyobb támogatóinknak: a Duna Bonum Alapítványnak és Gazsi Zoltánnak (Eisberg Hungary Kft.) 

Köszönjük, hogy velünk tartanak, köszönjük, hogy támogatnak, köszönjük, hogy hisznek abban, amiben mi is hiszünk. Áldott karácsonyt, boldog családi perceket, tartalmas, másokra figyelő, megértésben, elfogadásban gazdag új évet kívánok! Vigyázzanak a szeretteikre és az egészségükre! Jövőre folytatjuk.