Munka közben pittyen a telefon, egy fontos üzenetet jelez, olvasása közben érkezik az értesítés egy Facebook-hozzászólásról, odakattintva kiderül, hogy megjelent egy izgalmas cikk, néhány perc alatt átfutható, azonban a cikkben felbukkan egy gyönyörű cipő hirdetése… Rengeteg inger, rengeteg információ igen rövid idő alatt. Ismerős, mindennapos helyzet. Mi pedig, akik engedünk a csábításnak, olyanok vagyunk, mint a görög mitológia utazói, akik a szirének énekét hallva megállnak a szigeten, és elvesznek.
A szirének csábító énekének ugyanis senki sem tud ellenállni. Kivéve Odüsszeuszt, aki Kirké tanácsára a hajóárbóchoz kötözi magát, társai fülét pedig viasszal tömi be, és megparancsolja, semmiképp se oldozzák el, ha az ének hatására ezért könyörögne. Bármennyire távolinak és mesebelinek tűnik mindez, nagyon hasonlít arra a lehetetlen feladatra, hogy ellenálljunk a minket csábító temérdek információnak.
„Mert ebben a pillanatban a világban élni – online és offline egyaránt –, azt jelenti, hogy vég nélkül vergődünk az árbóchoz kötözve, és a saját lényünk feletti irányításért küzdünk azoknak az embereknek, eszközöknek, vállalatoknak és rosszindulatú szereplőknek a szirénái által kibocsátott szüntelen hívóhangjai ellen, akik csapdába akarnak ejteni bennünket” – írja Chris Hayes amerikai író, újságíró, podcaster A szirének csábítása című könyvében.
A figyelem a legfontosabb erőforrás
Hayes visszatérő állítása, hogy az információ végtelen, a figyelem azonban korlátozott. Ez pedig a „digitális robbanással” szükségszerűen együtt járó döntő változás. Az X generáció tagjai ugyanis még korlátozott információmennyiséghez fértek hozzá: meghatározott számú újság, magazin létezett, ráadásul ezek példányszáma is véges volt, a háztartásokban bizonyos számú televíziócsatorna volt elérhető. Ma bárki publikálhat tartalmat, ami néhány perc alatt elérhetővé válik, bármilyen tudáshoz hozzáférhetünk az életünket átszövő online platformokon.
Amikor a pittyenésre a mobilra pillantunk, és aztán hosszú időre elmerülünk a hírek, hirdetések, digitális tartalmak színes és pörgő világában, azt is érezzük, hogy „üresben jár” az agyunk, nehezebben tudunk koncentrálni, a figyelmünk pedig elkalandozik. A görgetés Hayes szerint állandó ingerek és megszakítások rendszere. Ma már nem az információ, hanem a figyelem korlátozott. Mentálisan gyorsan elfáradunk, mert az emberi agy korlátozott kapacitással rendelkezik, így figyelmünk is gyorsan elterelődik. A modern gazdaság számára a figyelem felkeltése mellett a figyelem megtartása a legfontosabb érték. Az elkalandozó figyelemért pedig sok-sok alkalmazás, sok-sok cég száll versenybe. Ez a figyelemgazdaság. A digitális platformok üzleti modelljének legfontosabb célja, hogy megszerezzék és minél hosszabb ideig lekössék a figyelmünket.
A figyelem természetrajza
Amikor igazán elmerülünk valamiben, egy beszélgetésben, egy játékban, olvasásban vagy zenehallgatásban, tudatosan kizárunk minden irreleváns ingert a koncentráció érdekében, mégis felkapjuk a fejünket egy hirtelen zajra, csattanásra. Az előbbi, az akaratlagos figyelem és az utóbbi, az ingervezérelt akaratlan figyelem mellé egy harmadikat is társít Chris Hayes, a szociális figyelmet, vagyis azt, hogy mások figyelmének tárgyává válhatunk. Az internet ezt a speciális szociális figyelmet igyekszik felkelteni személyre szabott hirdetésekkel.
Az online üzleti modell számára minden tevékenységünk – kattintások, keresési előzmények, fotók és lájkok – adatok, amelyekből felépíthető a digitális profilunk, a célzott reklámok számára rendkívül értékes információkkal érdeklődési körünkről, vásárlási szokásainkról, érzelmi reakcióinkról. Az algoritmusok, push értesítések a figyelmünkért folytatott harc hatékony eszközei – elérik, hogy ne csak felkeltsék, de meg is tartsák a figyelmünket, és minél több időt töltünk egy webshopnál, annál valószínűbb, hogy vásárolni is fogunk valamit. A minket megszólító hírlevelek, az értesítések a jutalmazási rendszer eszközei, a jutalomérzet pedig arra ösztönöz minket, hogy visszatérjünk az adott platformra, ehhez társul a FOMO, vagyis a félelem, hogy lemaradunk valamiről.
Így lesz a figyelem az új valuta.
„A figyelem adja életünk lényegét”
Az „ébren töltött minden pillanatban figyelünk valamire, akár saját elhatározásból, akár azért, mert valami vagy valaki arra késztet minket. Végül figyelmünk eme pillanataiból adódik össze az életünk” – írja Hayes, és hozzáteszi, hogy a „figyelem és az éhség egyaránt azt a célt szolgálja, hogy életben maradjunk.”
Ebben a színes, ingergazdag forgatagban azonban egyre elveszettebbek vagyunk, vagy ahogy Chris Hayes fogalmaz: „itt vagyunk, de nem vagyunk jelen”. Az agyunk nem képes feldolgozni a rengeteg beérkező információt, romlik a koncentrációs képességünk, rövidül a figyelmünk, amikor pedig az algoritmusok veszik át a hatalmat a tudatos döntések felett, digitális függőség is kialakulhat. Az algoritmusok vezérelte online tér nem feltétlenül a valóságot mutatja, így a legnagyobb veszély az, hogy nemcsak elveszítjük az irányítást saját figyelmünk felett – vagyis nem mi döntünk arról, hogy mire koncentrálunk –, hanem a mentális állapotunk is sérül.
Szerencsére számos egyszerű eszköz segíthet minket abban, hogy visszavegyük az irányítást a figyelmünk felett. Az értesítések kikapcsolása, az időkorlát bevezetése, az offline időszakok, digitális szünetek beiktatása mellett a „haladók” a feed passzív görgetése helyett tudatosan választanak, milyen tartalmat fogyasztanak. A megszakítások nélküli munka pedig nemcsak a valódi koncentrációt segíti, de sokkal hatékonyabb is.
Chris Hayes: A szirének csábítása (fordította Kovács Elvira), Booksi Könyvek, 2025.