Ezt a hétvégén írt cikket az alapítvány munkatársai valószínűleg hétvégén, éjszaka vagy hajnalban olvassák és javítják. Mindannyian máshol is dolgozunk, érthető, hogy a szabad- vagy alvásidőből csípünk le. De biztosan csak erről van szó? Ezt a kérdést talán mindannyian feltesszük magunknak, mióta megjelent a munkafüggőségről szóló első cikkünk. Az sem véletlen, hogy ez a téma foglalkoztat mindannyiunkat, és egyre többet olvasunk, beszélgetünk és írunk róla.
A bevezető személyessége sem véletlen, ugyanis a munkafüggőségről szóló októberi szakmai rendezvényünk pillérei is a személyes történetek és a szakmai nézőpontok, kutatások. Ismert médiaszemélyiségek, nemzetközi hírű orvos és olimpiai bajnok mesélnek a munkához és a munkamániához való viszonyukról, a szakmai kerekasztal-beszélgetésen a pszichiáter, a témát kutató pszichológus, kórházpedagógus és cégvezető vitatja meg az okokat, jellemzőket és következményeket. Mi pedig felvezetőként és kedvcsinálóként összegezzük, mit írtunk eddig erről a témáról.
A munkafüggőségről
Hogy miben hasonlít az alkoholista és a munkafüggő? Mindkét függőség rombolja a kapcsolatokat, a családi életet, és megterhelő a függő, valamint a környezete számára. Megegyeznek a figyelmeztető jegyek is: elzárkózás a való élettől, a barátok, család figyelmen kívül hagyása, a munka és az alkohol hiánya miatti kényelmetlenség érzése. Mindkét függőség fizikai és lelki összeomláshoz vezet. A munkafüggőséghez a közgondolkodás mégis több pozitívumot társít: előnyös, hasznos tevékenységnek tartja, amely anyagi haszonnal jár. Ráadásul a technika fejlődése, a home office lehetősége, a munkahelyi túlterheltség, a kulturális minták is akadályozzák a munkafüggőség felismerését. Első cikkünk azt járta körbe, mit jelent munkafüggőnek lenni, mi jellemzi a munkafüggőt, és milyen következményekkel jár ez a függőség.
Okok, amik a munkafüggőséghez vezetnek
Az elmúlt évtizedekben változott a munkához való hozzáállásunk: a változó gazdasági környezet, a kiszámíthatatlanság és az általános bizonytalanság ahhoz vezetett, hogy a munkavállalók elfogadták: a megszokottnál mélyebben, szorosabban kötődnek munkahelyükhöz. Ez a munkakörnyezet megágyaz a munkafüggőségnek. A munkamániások teljesítményorientáltak és perfekcionisták. Tökéletességre törekednek, magasak az elvárásaik, így aztán nehezen bíznak másokban, nem szeretik másoknak átengedni a munkát, a maguk által végzett feladatot pedig nehezen engedik el. A munkafüggőségről szóló másik írásunk azt járta körbe, milyen személyiségjegyek és munkakörnyezeti jellemzők vezethetnek a túlmunkához, valamint hogy milyen viselkedéses és kognitív folyamatok erősítik meg az egyénekben azt, hogy a rendszeres túldolgozás jó.
A munkahelyi stressz és a kiégés
A munkafüggők szorongóbbak, önbecsülésük alacsony, az önmagukkal szemben támasztott elvárásaik viszont magasak, így aztán pszichés szempontból sérülékenyebbek. A WHO szerint a munkahelyi stressz a 21. század egyik legsúlyosabb egészségügyi problémája, amely érinthet minden munkavállalót, pozíciótól függetlenül. 2019-ben a burnout szindróma felkerült a WHO betegségeket és rendellenességeket jegyző listájára (International Classification of Diseases) mint a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz okozta állapot.
A stressz motiváló erejével és romboló hatásával több írásunk is foglalkozott: ismertettük Selye János a stresszről írt művét, amelyből tudjuk, hogy a stressz az életben maradásunk egy kulcsfontosságú eszköze. Bemutattuk a munkahelyi stresszt vizsgáló külföldi és magyar kutatások eredményeit, és figyelmet szenteltünk a munkafüggőség egyik leggyakoribb és legnehezebben kezelhető káros következményének, a munkahelyi kiégésnek.
Kérdések és válaszok a szakmai fórumon
Október 5-én a munkafüggőség témájának szentelt szakmai fórumon tovább kutatjuk a választ arra a kérdésre, milyen személyiségjegyek vezetnek a túlmunkához, mi hajtja a munkafüggő embert, és abban bízunk, hogy a személyes, hiteles történetek és a megalapozott szakmai válaszok segítenek a munkafüggőség felismerésében és a lehetséges kiutak feltérképezésében.