Ugrás a tartalomra

Művészet és terápia? Nem kell hozzá művészi érzék!

A művészetterápia világszerte egyre nagyobb ismertségnek örvend. A terápiás megközelítés célja, hogy művészet, alkotás útján segítsen a terápiába járóknak az érzelmeik feldolgozásában, elfojtott emlékek és összefüggések felszínre kerülésében.

Mindemellett a terápiás módszer lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők lelassuljanak, elcsendesedjenek, csak az alkotás folyamatára figyeljenek. Természetesen, mint ahogy minden terápiás módszer, ez a technika is szakképzett terapeuta vezetésével, elemzésével, kérdéseivel nyújt igazi segítséget.

A terápiás megközelítés egy másik nagy előnye, hogy gyermekek, fiatalok körében is rendkívül hatékonyan működik. A művészetterápia segíthet abban, hogy a gyermekek nonverbális úton kommunikálhassák az érzéseiket, félelmeiket, reményeiket, sokszor olyanokat is, amelyeket nem tudnának megfogalmazni, mondatokba önteni. A művészetterápia egy strukturált kezelési forma, amely segíthet a fiatalok érzelmi fejlődésében, viselkedéses vagy fejlődési problémák kezelésében. A terápia során a gyermekek biztonságos közegben és egy szakképzett terapeuta felügyelete mellett alkothatnak, lehetőségük van kifejezni olyan gondolatokat, érzéseket, amelyek számukra sem feltétlenül tudatosultak. A terápia többféle gyakorlatot magába foglalhat, például festést, szobrászkodást, gyurmázást – olyan vezetett és gyakorlati elfoglaltságot jelent, ahol a gyermekek különböző struktúrákkal találkoznak, a bőrük eltérő állagú, hőmérsékletű anyagokkal érintkezik. 

A terápia egyik legnagyobb előnye, hogy alkalmazkodik a „közönségéhez”, a különböző korcsoportokhoz és kognitív képességekhez.

Ez a technika különösen hasznos azok számára, akik az érzéseikről nehezen kommunikálnak, vagy pedig számukra ijesztő, új helyzetbe kerültek. Képzeljünk el olyan gyermekeket, akik hosszú kórházi ápolásra szorulnak, a saját, megszokott, „normális” életükből egyik napról a másikra egy steril környezetbe csöppentek, ahol nemcsak hogy idegen emberek veszik körül őket, de beavatkozások során kell átesniük. A művészet, az alkotás biztonságos környezetet teremt a gyermekek számára, akik sokszor szinte „elvesznek” a több hetes, hónapos kórházi tartózkodásuk alatt. A terápia során a gyermekek választhatják ki az eszközöket, anyagokat, amelyekkel dolgozni szeretnének. Ez a technika lehetővé teszi, hogy a fiatalok kommunikáljanak a számukra is nehezen vagy szinte egyáltalán nem érthető érzelmi és fizikai megpróbáltatásokról, fájdalmakról, vagy akár a reményről, reményvesztettségről is, ami bennük kavarog.

A terápia egyfajta holisztikus megközelítésként is szolgál, ahol a test és a lélek kezelése párhuzamosan történik. Természetesen az alkotás mellett elengedhetetlen a terapeuta személye, aki segít értelmezni a kifejezéseket, irányítja a gyermekek figyelmét az érzéseik felismerésében.

Mindemellett a művészetterápia a 21. század digitalizált társadalmában is teljes mértékben megállja a helyét. A digitális eszközöket egyre gyakrabban vonják be a terápiába. Ma már beszélhetünk digitális festésről, képalkotásról, virtuális valóság által megélt eseményekről – ezek mind olyan új lehetőségek, melyek izgalmas dimenziókat adhatnak a terápiához, vonzóbbá tehetik azok számára is, akik először elzárkóznak tőle.

Felhasznált irodalom
Natalie R. Carlton (2014). "Digital culture and art therapy." The Arts and Psychotherapy. (41):41–45.
Tracy Councill (2012). "Medical Art Therapy with Children." In Cathy A. Malchiodi (ed). Handbook of Art Therapy. Second Edition. Chapter 16, 222–240.
Diane Waller (2006). "Art Therapy for Children: How it Leads to Change." Clinical Child Psychology and Psychiatry. 11(2): 271–282.